A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-12 / 28. szám
Innenonnan Gyermekeknek GÁSPÁR MÁRIA Mese a Hold kontoserol Egy régi, nyári estén, mikor súlyos felhők kószáltak az égen, szomorúan ébredt fel a Hold. Megrázta magát, ásított egy nagyot, majd csöndesen megkezdte égi vándorúját. Két hatalmas felhő közül a földre tekintett, és látta, hogy odalenn sötétség honol; sötétek a házak, a kertek s az udvarok, sötétek az erdők, a mezők, a hegyek és a völgyek. A tó tükrében megpillantotta saját bánatos arcát, és még inkább elszontyolodott. — Milyen fátyolos az arcom! — gondolta. — Hogy megkopott a fényem a hosszú évek során ...! Bizony, nem is csoda, ha az emberek már alig-alig figyelnek reám! Búsan tovább baktatott, és azon az éjszakán nem is nézett le még egyszer a földre. Addig lógatta az orrát, addig töprengett magában, míg össze nem találkozott régi barátjával, az öreg csillagpókkal. — Szép jó éjszakát. Pók Apó! — köszönt rá szelíden. — Ugyan hová sietsz ilyen sebbel-lobbal? — Jó éjszakát. Hold barátom! — felelte a pók. Elővett a hóna alól egy nagy darab összegöngyölített kelmét, és kiterítette a Hold elé. — Látod ezt a gyönyörű takarót? A Fiastyúknak szőttem, színtiszta ezüstfonalból. Éppen őhozzá sietek, mert annyi már a kiscsibéje, hogy a szárnyával aligha tudná mindet betakarni. Végül még megfáznak ilyen zord időben! A Hbld megtapogatta a fényes takarót, nézegette egy ideig, és hirtelen felderült az arca: — Hallod-e Pók Apó, ne siessél olyan nagyon! — kérlelte őt a Hold, mert támadt egy furcsa ötlete.— Szépen kérlek, szőjjél nekem ugyanilyen kelmét, ha lehet, még fényesebbet! És ha már megszötted, légy olyan jó, és készítsél nekem köntöst belőle. Ugye, megteszed? A pók nagyon elcsodálkozott a Hold kívánságán, de nem szólt semmit, csak előkapta a mérőszalagját, sebtében körbefutotta a Holdat, és már tudta is, mennyi fonalra lesz szüksége a köntös elkészítéséhez. — Na, ezzel megvolnánk! — mondta a pók. — Várj türelemmel, amint elkészülök a köntösöddel, rögtön elhozom! Közben a takarót is összehajtogatta, elbúcsúzott a barátjától, és tovább sietett. A Hold pedig elégedetten folytatta az útját a felhők felett. Elmúlt hét nap, aztán még hét, és a szövő-szabómester végre elkészítette és elvitte a Holdnak a ragyogó köntöst. Hej, összecsapta ám azt a sok kezét, mikor meglátta a Holdat! Mert bizony, odalett a Hold karcsúsága. Gömbölyű volt, mint egy jókora sajt. De akárhogy is állt a dolog a Holddal, azért mégiscsak nekiveselkedett, hogy felpróbálja az új köntösét. Nagy nehezen beledugta az egyik kezét, s még szinte bele sem dugta a másikat, a köntös — reccs! — máris kettészakadt. Hej. elbúsult erre a Hold, még pityergett is nagy-nagy bánatában, olyan nagyon sajnálta a csillogó-villogó köntöst. Fényes könnycseppéi végiggurultak kövér orcáján, és mint hullócsillagok tovatűntek a sötét éjszakában. A szövömester egy ideig tanácstalanul álldogált, nézte a pityergő Holdat, vakargatta, csóválta a fejét. Egyszer csak, mit gondolt, mit nem, elövette zsebéből a maradék ezüstfonalat, és komótosan sétálgatni kezdett körbe-körbe a Hold körül... Addig-addig keringett, addig-addig sétálgatott síró barátja körül, míg könnyei mögül fel nem pillantott a Hold, és össze nem csapta a-kezét örömében. Bizony, belekáprázott a szeme a nagy ragyogásba! Mert bármerre is fordult, csodálatos, fényes hálót látott maga körül. Mikor pedig a földre tekintett, láthatta, hogy az éjszaka vándorai mind megállnak az útjukon, és álmélkodva nézik az ő szépséges udvarát... Azóta, ha néha-néha rosszkedvű a Hold, meglátogatja öt a jószívű csillagpók, s újra megszövi köréje a fényes hold-udvart. De azt megtanulta, hogy bárkinek készíthet gúnyát, ám a Holdnak sohasem. Olykor oly sovány a Hold, mint a száraz kifli, de hét meg hét nap alatt akkorára hízik, akár a frissen sült cipó. KONCSOL LÁSZLÓ AM íT^ ír (U x;« fr0 J$f; z J Mir V. KM* ÍZ. '<ď~/ .*>• ás? 0' Gurul a szellő, hempereg, kópé kölyök-fergeteg: fürge-pörge porkalapban térül-perdül láthatatlan, virágmintás abban-ebben, fűruhában, porköpenyben. Keresheted itt vagy ott, csak gúnyáját láthatod, hol alattad, hol feletted. s tetteiből ismered meg, van-e, hol van, merre száll, mit ront, mit tesz, mit talál. Mert a dolga rengeteg: nyuszi-nyomban szendereg, ott egy száraz kórót rángat, bontja itt a bimbós ágat, emitt túl sok vizet szárászt, amott sekély folyót áraszt. Hullt levéllel karikázik, cserje ágon citerázik. Melyik úton jut el a kisfiú a gombához? nyirkos völgyben ködöt forgat, szomjas felhőt pásztorolgat, itt egy pókocskát gyötör, ott rügyekkel szöszmötöl. Illatot vesz a virágtól, elhullajtja közel, távol, lepkét kerget, dongót hajszol, nyuszit fésül, makkot majszol, rókák szőrét megcibálja, felpattan a rigóhátra. Tőle iszkol az avar. Csupa-csupa jót akar. A párizsi repülőgépszalon látogatóinak figyelmét okkal kelti fel az új szovjet teherszállító, az Antonov 124. A gép 36 méter hosszú, 6,4 méter széles és 4,4 m magas rakterében 150 tonna terhet szállíthat. Teljes megterheléssel 4 500 km-t tesz meg, anélkül maximálisan 16 500 km-t. Jelenleg ez a legnagyobb szállítógép a világon. Drezdában, egy évig tartó felújítás után, ismét megnyitották a Kari May Emlékmúzeumot. A képen részlet látható a múlt századbeli indiánok életét és szokásait bemutató kiállításból. Az ötüléses, Ish 21 26 jelzésű szovjet kiskocsi modelljét az udmurti Usztyinov nevű városban állították elő. Az elsőkerék-meghajtású, 75 lóerős motorral ellátott autó, melynek sorozatgyártását rövidesen megkezdik, 6,2 liter üzemanyagot fogyaszt 100 kilométeren. 20
