A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-25 / 43. szám

PONTOSSÁG ES ELEGANCIA, a modern órák védjegye K/e/AO/t/ KA A NÖVÉNYI ÉTOLAJAK MINDENNAPI ÉTRENDÜNK JELENTŐS TARTOZÉKAI FELHASZNÁLHATJUK: Különböző hidegtálak, saláták, majonézek, körözöttek és más hidegéteiek készítéséhez, sütéshez, pároláshoz, és különböző gyorsan készíthető melegételek készítéséhez Perry Lange: ADDIG JÁR A KORSÓ A KÚTRA... Stephen egész testét elöntötte a forróság, amikor az esti lapban elolvasta a rendőrségi jelentést a gyilkosságról. Magas szőke leány, rövid szoknya és börmellény! A gyilkosság ott történhetett, ahol kiugrott a kocsiból, vagy nem messze onnan. A szemtanúk azt állítják, hogy látták a lányt. Egy idősebb hölgy személyleírást is adott. Az áldozat Forth Seneca közelében beszállt egy szürke színű gépkocsiba. Az utolsó mondat így hangzott: „A vezető középkorú férfi. A haja enyhén ősz, szemüveges és bajuszos." A hölgy nem emlékszik a kocsi rendszá­mára, de arra igen, hogy volt a táblán egy nagy M betű. Igaza van a nőnek, gondolta Stephen, de azzal vigasztalódott, hogy az országutakon rengeteg M jelzésű táblával felszerelt gépkocsi robog. Idegesen letette az újságot és hazasietett. Alkonyodon. A szél üres papírzacskókat ker­getett az aszfalton. A forró nappal után a levegő érezhetően lehűlt. A lányra gondolt. Szép volt... hosszú lábú. Meggondolatlanul megérintette a tér­dét. Ekkor kapta a pofont. A következő pillanatban a még robogó kocsi ajtaja kinyílt és a lány eltűnt. Meg sem várta, amíg a vezető lefékez. A fűre zuhant az országút mellett. Szerencsés utat, mondta akkor, dü­hösen Stephen. Mit várt tőle az a lány? Esti mesét Hófehérkéről és a hét törpéről ? Az esés nem lehetett halálos. Az újságban azt írják, hogy az erdőben gyilkolták meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyilkos később érkezett a helyszínre. A rendőrség azonban engem ültet a vádlottak padjára, gondolta rémülten Stephen Wild. Hiába hangoztatja majd ártatlanságát, mert tizenöt esztendővel ezelőtt egyszer már letartóztatták. A vád szerint egy fiatal lánnyal erőszakoskodott, tehát addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Stephen akkor ártatlan volt. A tárgyalá­son felmentették, de a foltot az életéből nem lehetett eltüntetni. Menekülni kellett. Még ma felkeresi Fran­cis Formant, aki a napokban nála járt és meg akarta vásárolni a gépkocsiját. Francis Det­­roítban verte fel új szálláshelyét és új életet akart kezdeni. Időközben Francis Forman meggondolhat­ta magát. — Egy másik gépkocsira esett a választá­som — jegyezte meg Francis Forman, ami­kor látta, hogy Stephennek sürgős a dolog. — Nagy hibát követsz el, Francis — mondta Stephen ingerülten. — A gépkocsi olyan, mint az új. Francis elgondolkozott. Nem tetszett neki az olyan ember, aki minduntalan a tenyerét dörzsöli és közben nem mer annak a szemé­be nézni, akivel beszélget. — Hát jól van — adta be a derekát végre Forman. A nappaliban gyorsan megkötötték az üzletet. Nem kapott túl sokat a gépkocsi­ért, de ebben a pillanatban a pénz nem számított. A gazdasszonynak beadott egy hihetetlen mesét. Egyik távoli rokona a farmjára hívja. A meghívást örömmel elfogadta, mert torkig volt a városi élettel. Vidéken tiszta levegőt szívhat. A vállalatnak írásban mondott fel, habár nehezen vett búcsút az íróasztaltól. A válla­latban tisztességesen megfizették. Mit lehe­tett tenni? Másnap reggel korán ébredt. Összecso­magolt és New Yorkba távozott, ahol észre­vétlenül eltűnt a tömegben. Új néven folytat­ja az életét, gondolta. Az egyik mellékutcában borbélyműhelyt fedezett fel. — Elég öreges a formám — mondta a borbélynak. — Van valamilyen ötlete, mes­ter? — Megszabadítom a bajuszától — vála­szolta a borbély. — Az ötletet elfogadom. A hajamat pedig fesse be feketére. Ez az őszes frizura nem szédíti meg a lányokat, nem igaz? A borbélymester szó nélkül munkához lá­tott. Stephen fél óra múlva elégedetten né­zett a tükörbe. Az utcai árustól újságot vett. A lap újabb részleteket közölt a gyilkosság­ról. Stephen szeretett volna a helyszínen meggyőződni a nyomozás eredményéről. A környéket ellepték a kíváncsiskodók. Nyu­godt lélekkel elvegyülhetett az emberek kö­zött. Senki sem ismerheti fel, mert a gyilkos­ról adott személyleírás egyáltalán nem egye­zett meg az övével. Délután felült az autóbuszra. Mintegy fél mérföldnyire a gyilkosság színhelyétől le­szállt. A bozótot szögesdróttal vették körül. A tömeget tisztes távolságban tartották. Stephen megállapíthatta, hogy a gyilkos ah­hoz a helyhez igen közel végzett a lánnyal, ahol kiszállt a kocsiból. Nem ment túl közel. Maga elé nézett. A szive tájékán szúrást érzett és visszatántor­­gott az útra. A közelben felfedezett egy motelt. Határozatlanul forgolódott a söntés mellett és végül megpillantott egy asztalkát a sarokban. Nagy nehezen átfurakodott a tömegen és leült. Felelős a lány haláláért. A megengedettnél gyorsabban hajtott. Ha a lány a fejére esett, akkor a helyszínen halott maradt. Nem for­dult vissza, mert a lány váratlan ellenállása feldühítette. Idegesen nézett a söntés felé és várta a megrendelt teáját. Mit tegyen? A rendőrség nem alszik. Csalhatatlan a mód­szerük, lassan dolgoznak, de alapos munkát végeznek. Stephen attól tartott, hogy a maszk mégsem tökéletes és leleplezhetik. A következő pillanatban elállt a lélegzete. Ugyanis valaki letelepedett melléje az üres székre. Megfordult és megpillantott egy sző­ke lányt, aki nem vette le róla a szemét. A lányon rövid szoknya és bőrmellény. Stephen dermedten nézett rá. — Megkérdeztem, hogy leülhetek-e maga mellé — csicseregte a lány —, de úgy látom, süket fülekre találtam ... — Én ... — Mi már találkoztunk valahol, nem? Stephen idegesen a fal felé fordult. — Tegnap estefelé az út mellett egy tisz­tességes gépkocsivezetőre vártam, hogy be­dobjon a városba — folytatta a lány zavarta­lanul. Maga arra a piszokra emlékeztet, aki bevett a kocsijába. A fickónak bajusza volt és őszes haja. Egy mániákus pali, mondom magának. Erőszakoskodni kezdett velem a disznó. Szó nélkül kiugrottam a kocsiból. Nem messze onnan, ahol a gyilkosság tör­tént. Hallott a bűntényről? Stephen Wild már nem nézett a lányra, aki megvonta a vállát és valami olyasmit motyo­gott, hogy a világ tele van udvariatlan, fara­gatlan pasasokkal. Alkonyodon már, amikor Stephen elhagy­ta a motelt. Egy lány a sok közül. Rövid szoknya és bőrmellény. Minden második fiatal lány ennek a divatnak hódol. Az állást felmondta, majd befestette a haját, levágatta a bajuszát és potom áron túladott drága kocsiján. Mindez egy nap leforgása alatt és semmiért. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom