A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
rancsolta Okkalapa népének, hogy küldjék embereiket szent relikviákért. Elmentek Buddha nyolc hajszáláért, azonban visszafelé négy hajszálat elloptak tőlük. Ám a domb tetején tartott ünnepségen már ismét látható volt a négy ellopott hajszál. De más rejtélyes dolgok is történtek. Az egybegyűltekre szent eső hullott, a betegek meggyógyultak, a növények csodás virágokat termettek, amelyek gyümölcsökké változtak. Végül Buddha temérdek drágakövet küldött... Itt épült fel a Shwe Dagon — a Nemcsak a Shwe Dagont, Rangun többi pagodájának sztupáját is arany borítja XI. századtól hét évszázadon át, amíg 1774-ben elérte mai pompáját. A Shwe Dagon 115 méter magas Aranyharangja messziről éppúgy lenyűgözi a látogatót, mint a pagoda „körfolyosóin” az aranyozott sztúpák között sétáló-meditáló zarándokokat. Az alsó peremig — „körfolyosóig" gyorslift viszi fel a látogatókat, de aki teheti, gyalog kapaszkodjon fel a 104 lépcsőn az „ég nagy aranyharangjához". Mezítláb — mert a Shwe Dagon szent, Ázsia egyik legszentebb pagodája, ahol sokféle más relikviával együtt Buddha nyolc hajszálát őrzik. Hatalmassága mellett elsősorban ez vonzza messzi földről a buddhista zarándokokat. Száznégy lépcső — Buddhához... Felfelé lépegetés közben a ranguni utcák rohanásából, az emberfürtökkel féloldalra dőlve közlekedő autóbuszokból kilépő látogató szinte lépcsöről-lépcsöre közelebb kerül egy látszólag más világhoz, ahol csendben és magányosan elmélkedhet nemcsak a maga, hanem tágabb környezetének, a burmai társadalomnak gondjairól is. Lent még vásári csecse-becséket vásárolhat a lépcsősorok két oldalára települt bazárokban, kerülgetheti alamizsnára kezüket nyújtó kéregetőket, feljebb haladva azután a koldusok éppúgy elmaradoznak, mint a füstölő pálcikákat, csengettyűket, kegytárgyakat kínáló bazárosok. És odafent, a pagoda színes mozaiklapokkal kirakott sétányán már a gondtalan meditációnak, pihenésnek, vagy társalgásnak adhatja magát a zarándok. Hűsítőt ihat, cigarettázhat, aludhat, de ha kedve tartja akár értekezletet is tarthat. Mert a Shwe Dagon nem egyszerűen szentély, az imádság otthona, hanem a buddhista tanok iskolája, sőt a politikai eszmecserék színhelye. Amikor U Ne Win tábornok a 60-as években felkarolta a „buddhista szocializmus" eszméjét, a boncok elfogadták ezt és a maguk módján felsorakoztak az ígéretes programhoz. A délkelet-ázsiai ország kormányzópártja, az 1962 óta hatalmon lévő Burmai Szocialista Program Pártja alapvetően az önerőre támaszkodás elvéhez ragaszkodva igyekezett biztosítani a 35 millió lakosú ország gazdasági szükségleteinek kielégítését. Az önerőre támaszkodás azonban bizonyos fokú elzárkózáshoz vezetett, de együtt járt egyfajta belső puritanizmussal is. Közben — főként a fegyveres bandák és kormányellenes gerillák uralta északi országrészben — folyik az ópiumtermelés és csempészés. A „Zöld forradalmat" ennek ellenére sikerrel kezdték: már évente egymillió tonna rizst exportálnak! Iparcikkekben, a lakosság ellátásában azonban még sok a gond ... Ezek a kérdések a boncokat, a buddhista egyházat is foglalkoztatják — ök is véleményt alkotnak a ranguni kormány és a BSzPP politikájáról... És a válaszok a pagodában meditálok, vagy az alamizsnáért a lakásokba naponta bekopogtató, narancssárga lepelt viselő boncok útján terjednek a burmaiak körében. Az Aranyharang teraszán látni azokat a helyeket is, amelyek az angol gyarmatosítók elleni burmai küzdelemre emlékeztetnek. Az oszlopok az 1920-as angolellenes diákforradalom emlékét őrzik, ezek lettek a szabadságharc gyújtólángjai. Egy másik nemzeti szimbólum a 23 tonnás bronzoszlop; a britek az indiai gyarmatukra. Kalkuttába akarták hurcolni, de beleejtették az Irrawadyba. Az angol mérnököknek nem sikerült kiemelkedniük — de sikerült a burmaiaknak és azóta ismét régi helyén, a Shwe Dagonnál áll! A Shwe Dagon pagoda nemcsak szentély. Nemzeti szimbólum. S ezért néz a hatalom figyelő szemmel a 8 688 aranylemezzel borított és több mint ötezer gyémánttal, sokezer más drágakővel kirakott „aranyharang" felé ... A ranguni rendszernek szüksége van a lakosság nagy többségét alkotó buddhisták támogatására — a Shwe Dagon és a többi pagoda boncainak egyetértésére ... Kép és szöveg: SEBES TIBOR •..... Amikor Riminiböl kora reggel elindultunk San Marínéba, teltkarcsú szőke vezetőnőnk az autóbusz hangosbeszélöjén bejelentette, hogy nagyon reméli, megnézhetjük a díszes őrségváltást a kormánypaiota terén. Ugyanis az előző turistacsoportnak nem volt szerencséje, mert a diszőrség a kapitánnyal együtt a nagyobb bérkövetelés miatt sztrájkba lépett. Nekünk tényleg szerencsénk volt, mert közben a nézeteltérések megoldódtak és délelőtt pontosan fél tízkor megnézhettük az őrségváltást. Aranybojtokkal és zsinórokkal díszített zöld kabátban, piros nadrágban és fehér tollbokrétás csákóban feszítettek a délceg, szépszál legények (lehettek vagy húszán); elöl a kapitány, ősz hajú, markáns arcú, igazi katona típus. Rövid, pattogó vezényszavak hangzanak fel és a kormánypalota bejárata előtt öt perc alatt megtörténik az őrségváltási ceremónia. Aki akart, az az őrök mellé állhatott, és fényképen is megörökíthette magát a díszőrség tagjaival. A kapitány ezután határozott léptekkel a kormánypalota hatalmas kapuja elé sietett, mert másodállásban a pénztárnoki teendőket is végezte. Belépő jegyeket árult a kormánypalota történelmi értékeket rejtő termeinek megtekintésére. A belépőjegyek megvétele után akár helyet is foglalhattunk a miniszteri és tanácstagi székekben. Gyönyörködhettünk a törpe állam történetét megörökítő freskókban. San Marino a világ legrégibb máig fennmaradt köztársasága. Mindössze 61 négyzetkilométer területű, lakossága nem éri el a húszezer főt. A legenda szerint a hasonló nevű fővárosát Szent Marinus szerzetes alapította, a IV. század elején a Titán hegyen (Monte Titano). Először várfalakkal megerősített kolostor volt és később három vártoronnyal is kibővítették. Ez a három torony látható a köztársaság címerében is, zöld hegyormokon és alatta a Libertás (Szabadság) jelszóval. Első alkotmánya 1263-ban keletkezett. A későbbi századokban független kis állammá alakult. A napóleoni háborúk alatt is megőrizte önállóságát. 1944-ben a német fasiszták megszállták. 1945-ben kommunista-szocialista kormány-koalíció alakult, amely számos demokratikus intézkedést vezetett be. 1957-ben azonban az olasz csendőrség segítségével blokád alá vették a parányi köztársaságot és megbuktatták a demokratikus rendszert. Ma Olaszország intézi vám- és postaügyeit. A határon nincs sorompó, csak az út mellett mindkét oldalon egy homokkő oszlop jelzi, hogy San Marino területére hajtottunk át az autóbusszal. Pénzük az olasz líra, de emlékpénzeket külön is adnak ki, mint ahogy bélyeget is turisták kedvéért és az állami jövedelem növelése érdekében. A főváros messziről olyan, mintha a Grimm meséinek illusztrációja volna. A csipkés várfalak, a középkori tornyok, a dimbes-dombos táj, zöld erdők, napsütéses kék ég a gyermekkor meséit idézik fel bennem. A keskeny utcák kanyarognak a hegyen egyre feljebb, üzlet üzlet mellett, a vásárló kevés, sok a giccs, a vásári csecsebecse, de vannak ízléses bördíszmüvek, praktikus táskák is. A városfal széles mellvédjéről napos időben szinte belátni az egész köztársaságot és távolabb megcsillan az Adriai tenger kék partvonala is. Másnap este közel Riminihez a La Torre (Torony) nevű zenés szórakozóhelye vittek bennünket, ahol szinte a világ minden tájáról Riminibe érkezett turisták találkozója volt. A cirkuszi méretű, vászontetös körépületben a táncparkett arénára emlékeztetett, és körül minden szektorban más-más országból érkező turisták ültek az egyszerű faragott asztalok mellett. Itták a könnyű olasz bort, s hallgatták a zenét, vagy járták a kacsatáncot. Legnagyobb meglepetésünkre a bejárati ajtóban nézelődve a San Marino-i diszőrség kapitányát is felfedeztük- Alig ismertünk rá, mert civilben volt. Kék csíkos tengerész trikóban és kék színű bársonynadrágban. A díszőrség tagjai közül is volt ott egypár farmernadrágban és különböző színű trikókban. Társaságunk nőtagjai egyöntetűen megállapították, hogy egyenruhában sokkal jobban és fiatalosabban nézett ki a kapitány és legénysége. Felénk mosolygott és invitálásra odaült az asztalunkhoz. Az emberei szétszéledtek a közeli asztalok között. Nekem egy kis lelkiismeretfurdalásom támadt. Az jutott eszembe, hogy ezen az estén ki is őrzi San Marino kormánypalotáját. Vagy talán újabb sztrájkot hirdetett meg a kapitány és legénysége? OZSVALD ÁRPÁD 9
