A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
gyakorlattal indulhatok egy versenyen, ha hirtelenében kapok hátulról egy erős széllökést, már fuccs mindennek. Meg aztán, talán az is közrejátszott, hogy a sportban is szüksége van a szakmának, a közönségnek új bajnokokra. Most én lettem az. — Tudom önről, hogy a siker nem szállt a fejébe. Ez a nyilatkozata is szerénységre vall. — Attól, hogy az ember valamiben még nem kell, hogy megváltozzon, beképzelt, más ember legyen, mint volt korábban. — Tehát a sikerek hatására semmi sem változott meg az életében ? — Lényegében semmi. Számomra ma is ugyanaz a mindennapok fontossági sorrendje: munka, repülés. — Közgazdasági főiskolát végzett, hol dolgozik? — A prágai Omnipol külkereskedelmi vállalat üzletkötője vagyok. — És mivel üzletel ? — A hazai gyártmányú L410 típusú repülőgépek eladása teljes mértékben hozzám tartozik. — Gondolom, egy műrepülő világbajnoknak könnyű dolga lehet: az árusító személye már egyfajta garancia a repülőgépekre is. — Lehet, bár ezek a gépek annyira kitűnőek, hogy nem szükséges még külön cégér. — Ön szintén hazai gyártmányú Z 50-es típusú gépen nyerte meg a versenyeket. Ezeknek a gépeknek is jó híre van a sportvilágban ? — Igen. A világ legjobb műrepülőgépei közé tartoznak. Egy gép ára 100 000 dollár, a világ legdrágább hasonló típusú gépei, mégis nagy keletjük van. De nálunk nemcsak a repülőgépgyártásnak vannak jó ha I1" j j A világbajnok alig öt percig tartó mutatványának ,,tervrajza' kapcsolatba kerültem. Előbb mint ejtőernyős, később mint pilóta. — A műrepüléssel mikor kezdett el foglalkozni? — Erre a kérdésre már pontosan tudok válaszolni. 1978-ban szóltak a barátaim, nincs-e kedvem a műrepüléshez. Gondoltam, miért ne. Megpróbálom. A hazai, České Budéjovice melletti Hošiné repülőtéren kaptam egy kis gépet és felszálltam. Megcsináltam néhány egészen egyszerű akrobatamutatványt és nagyon megtetszett. Alig akartam kiszállni a gépből. — Tehát lényegében hat év alatt sajátította el a mürepülés minden tudományát. Előbb csehszlovák bajnokságot, majd Európa- és világbajnokságot nyert. Gyors sportkarriert futott be. — Mindig élveztem a repülést, méginkább szárnyakat kaptam a gyors sikerektől. Az első nemzetközi versenyen bejutottam a döntőbe, és a későbbi versenyeken is mindig a legjobb tíz között szerepeltem. — Mivel magyarázza a gyors sikert? Mennyi munka, gyakorlás van az eredmények hátterében? — Rengeteg munka, sok gyakorlás és jó adag szerencse is. Hiszen a repülőnek valóban szüksége van kiváló szakmai felkészültségre, ám ugyanúgy szerencsére is. A szerencsét elsősorban a megfelelő szélviszonyokra értem. Bármennyire is jól kidolgozott, mutatósán megtervezett Start. Petr Jirmus felszálláshoz készül gyományai és kellő színvonala, hanem kezdve a századelőtől állandóan remek csehszlovák pilóták nevelkedtek. Mindig ott voltunk az élvonalban. — Nős? — Feleségem, Alena a žilinai Közlekedési Főiskolán szerzett mérnöki képesítést és alkalmilag szintén repül. Van egy fiunk, Tomáš. — Izgul önért a család? — Igen, bár ezek a gépek nagyon biztonságosak, és nem vagyok jobban veszélyeztetve mintha, mondjuk, autót vezetnék. — Mégis, az akrobatamutatványok lélegzetelállítóak — a földről szemlélve. Sosem fél ? — Csak a földön, repülés előtt. Amikor beülök a gépbe és felberreg a motor, már teljesen nyugodt vagyok. — Azt mondják, amikor a műrepülő egy-egy mutatványa közben hirtelen zuhanni kezd, egy-két másodpercre elveszti az eszméletét... — Ez így igaz. De ennek csak gyakorlás közben szabad bekövetkeznie. Versenyek alkalmával soha. Pontosabban, versenyek alkalmával nem szabad, hogy ezt az eszméletvesztést észrevegyék a bírák. — Hogyan tudja, hogyan lehet ezt szabályozni? — Gyakorolni, tanulni kell. Elérni azt, hogy amikor zuhanok a vér ne menjen ki a fejemből. Összeszorítom a gyomromat és ordítok egy hatalmasat. Ma már ezt tudom szabályozni, s elérem azt, hogy a versenyen az eszméletvesztés ne következzen be. — Sokat gyakorol? Sokat repül? — Tavasztól őszig, amíg az időjárás engedi elég sokat. Eddig nyolcszáz óra repülés van mögöttem. Télen soha nem gyakorolok. — Mi a hobbija? — A repülés. Kedvelem a toronyugrást is, de ha vízbe ugrok még mindig félek. — Boldogtalan lenne, ha többet nem repülhetne? — Nem is tudom. Igyekeztem úgy alakítani az életemet, hogy ne csak egyetlen dolog töltse ki, tegye teljessé. Persze, ha többet nem repülhetnék, nagyon hiányozna, ám bizonyára találnék más elfoglaltságot. — Boldog ember? — Igen. Úgy alakult, hogy a három legfontosabb dolog összejött az életemben: kiegyensúlyozott családi élet, megfelelő munkahely és sikeres hobbi. Kívánhatnék ettől többet?!... BALOGH JÁNOS A szerző felvételei Felvételeink az idei losonci (Lučenec) műrepülő csehszlovák bajnokságon készültek, ahol az első helyezett Petr Jirmus lett. 5
