A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-18 / 42. szám
492 11 Zöld erdőben, zöld mezőben... Ľ S'.W. .1 1 n A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó szép, sárga virágú növényt Johann Christian Baumgarten (1765—1843) az Erdélyben (Segesvárt) letelepedett német orvos-botanikus írta le 1816-ban, s ő nevezte el Teleki-virágnak Teleki Sámuel grófról, Erdély kancellárjáról. Baumgarten egyébként az erdélyi flóra első rendszeres kutatója volt, s nagy érdemeket szerzett a Déli-Kárpátok növényvilágának leírásában. A Teleki-virág 150 centiméter magasra is megnövő, gyakran bokrosodó évelő növény, amely a nedves, tápanyagokban gazdag, lúgosmeszes talajokat kedveli, tájainkon leginkább bükkösökben, patakok mentén fordul elő. A Balkán-félszigeten őshonos, s noha még védett, talán az egyetlen olyan növény a ritkább fajok között, amely terjedőben van. Svájctól és Ausztriától délre, Jugoszláviában, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban is megtalálható a magasabb fekvésű helyeken. Szlovákiában elsősorban a Nagy-Fátrában és a Nyitra környéki hegyekben fordul elő. Viszonylag nagy, kellemes illatú virágai a nyári hónapokban jelennek meg. A fészket alkotó virágok kétfélék: csövesek és nyelvesek; ez utóbbiak sötétsárgák. Fűrészelt szélű levelei szívalakúak, feltűnő, hogy az alsóállásúak jóval nagyobbak, olykor 40 cm hosszúságúra is megnőnek. Az utóbbi időben kerti dísznövényként is ültetik, s részben ennek is köszönhető terjedése, mivel bóbitás kaszattermését a szél könnyen a szárnyára kapja és messzire elhordja. LACZA TIHAMÉR Valter Bistika felvétele
