A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-18 / 42. szám

492 11 Zöld erdőben, zöld mezőben... Ľ S'.W. .1 1 n A fészkesvirágzatúak (Com­­positae) családjába tartozó szép, sárga virágú növényt Johann Christian Baumgarten (1765—1843) az Erdélyben (Segesvárt) letelepedett né­met orvos-botanikus írta le 1816-ban, s ő nevezte el Te­leki-virágnak Teleki Sámuel grófról, Erdély kancellárjáról. Baumgarten egyébként az er­délyi flóra első rendszeres ku­tatója volt, s nagy érdemeket szerzett a Déli-Kárpátok nö­vényvilágának leírásában. A Teleki-virág 150 centi­méter magasra is megnövő, gyakran bokrosodó évelő nö­vény, amely a nedves, tápa­nyagokban gazdag, lúgos­meszes talajokat kedveli, tája­inkon leginkább bükkösök­ben, patakok mentén fordul elő. A Balkán-félszigeten ős­honos, s noha még védett, talán az egyetlen olyan nö­vény a ritkább fajok között, amely terjedőben van. Svájc­tól és Ausztriától délre, Ju­goszláviában, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban is megtalálha­tó a magasabb fekvésű helye­ken. Szlovákiában elsősorban a Nagy-Fátrában és a Nyitra környéki hegyekben fordul elő. Viszonylag nagy, kellemes illatú virágai a nyári hónapok­ban jelennek meg. A fészket alkotó virágok kétfélék: csö­vesek és nyelvesek; ez utób­biak sötétsárgák. Fűrészelt szélű levelei szívalakúak, fel­tűnő, hogy az alsóállásúak jó­val nagyobbak, olykor 40 cm hosszúságúra is megnőnek. Az utóbbi időben kerti dísz­növényként is ültetik, s rész­ben ennek is köszönhető ter­jedése, mivel bóbitás kaszat­termését a szél könnyen a szárnyára kapja és messzire elhordja. LACZA TIHAMÉR Valter Bistika felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom