A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-11 / 41. szám
A jászberényi Hűtőgépgyár állatkertjében Leila, az afrikai anyaoroszlán három kölyköt hozott a világra. A három kis kölyök gyorsan az állatkert gondozóinak kedvencévé vált. Ápolják a Tbiliszi állatkert lakóját. Kérdőn néz a nagyvilágba a három kis bagolyfióka, mert figyelmetlen favágók kidöntötték a számukra otthont jelentő odvas fát. De mire a kép Amerikából eljutott hozzánk, biztosan gondozásba vették őket az állatbarátok. LECONTE DE LISLE Requies Távol azoktól, akiket szerettem, a szép napoktól halkan távozom. A meseország ott ragyog megettem. Megállók még a sziklacsúcsokon, az égen, az alkony alvó egén, repül reményem, a végső remény. Boldogtalan! törődj be végzetedbe; az ifjúság többé el nem bűvöl, hiába az emlék, így végezd be, az égre nézz s ne félj a könnyűtől, hulljon le a sok igéretlevél, szerelmed, álmod, mit nem ízlelél. Mit sem ad az idő, bármit Ígérget, nem zöldül a rom, a hamu soha. Holt hamvaid add át a kósza szélnek, aludj, a sír oly édes nyoszolya. Az éjszakába lelj új gyógyszeret és lásd be, hogy már senkisem szeret. Az életünk ilyen, el kell viselni, az őrült lázad és a gyenge sír; a bölcs nevet és terhe néki semmi. Szállj hát a mélybe, hív az enyhe sír. Ott lenn a zaj, a háború pihen. Boldogtalan, aludj hűs mé/yiben! A Nap halála Tengerként zúg a szél, az őszi szózat, a panasza oly ünnepi, komor, lombot cibál, búcsúzva bujdokol s a fát pirosra festi véred, ó Nap! Levélcsomón kavarganak a vészek; álmot kínálva lassan jő az est, az árnyba mindent bíborosra fest s görcsös, kopasz gallyon libeg a fészek. Húnyj, húnyj, kevély Nap, fáklyafény, pihenj te! Fényes szőnyegre csorran ki a véred, mint összetört, véres szívünk szerelme. Halj meg — te felkelsz! Jó reményre fekszel. De visszatér-e hang, láng s az élet ha majd szegény szívünk megpattan egyszer ? (KOSZTOLÁNYI DEZSŐ fordításai) BODOK ZSIGMOND felvétele 21
