A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-11 / 41. szám
A Csemadok életéből NYÁRVÉGI Nyaranta általában kirándulni szoktunk, de épp ez az időszak gazdag színes szabadtéri programokban is. Ilyenkor ritkábbak ugyan a szervezeti összejövetelek, a helyi szervezetek vezetősége sem ülésezik olyan gyakran, de a művészeti csoportok nem tétlenkednek. Ősszel azután kezdődik a számonkérés: ki mit csinált a nyáron. A Csemadok Somorjai (Samorin) Helyi Szervezetének két csoportja is rangos rendezvényen szerepelt a nyáron. A Híd vegyeskar a jánossomorjai (Magyarország) baráti kapcsolat révén énekkari táborban töltött pár napot. Pokstaller László karnagy így számolt be minderről: — Az énekkari tábor ötnapos volt. A kórustagok nevében is bátran mondom, nagyszerűen sikerült, jól éreztük magunkat és ami a fő, sokat tanultunk, tehát hasznosan töltöttük az időt. Színvonalas énekkarokkal voltunk együtt. Volt szerencsénk hallani egy bécsi kórust a keszthelyi Helikon tükörtermében, szép élmény volt. A debreceni pedagógusok énekkarával és természetesen a jánossomorjai énekkarral együtt mintegy 180 énekes tanult minden délelőtt együtt. Komoly munkát végeztünk. Három énekkari művet tanultunk meg. Az egyik Kodály-mű, ezt latinul énekeljük, itthon a Kodály-napokon akarunk vele bemutatkozni. Beethoven Öröm-ódáját, amely az Európai Béketanács himnusza, németül tanultuk meg, de ismerjük a magyar szövegét is. itthon így népszerűsítjük majd. Erkel-műveket is tanultunk és a többi kórus tőlünk tanulta az Aká si mi A Csalié népművészeti együttes A Híd vegyeskar krásna .. . kezdetű dalt. amellyel a közös koncerten nagy sikert arattunk. Fellépésünk Hévízen volt, a szabadban egy hangulatos parkban énekeltünk. Szép élmény volt. A zárókoncertre Keszthelyen a múzeum aulájában került sor. Nagyon jó a terem akusztikája, a négy kórus együtt szerepelt, nagyszerű produkció volt és nagyszerű élmény. A kórusok külön-külön is énekeltek, ki-ki a maga repertoárjából. A Felszállott a páva ... című kórusművel itt is nagy sikerünk volt, majd közösen adtuk elő a már felsorolt új müveket. Úgy érzem, méltóképpen képviseltük szűkebb hazánkat és a Csemadok somorjai helyi szervezetét. Ez idén először rendezték meg a Margitszigeten a Magyar Népművészeti Fesztivált. Vidékünket a Bodrogközi tánccsoport és a Csalló képviselte. A tengerentúlról és Nyugat-Európából összesen 27 néptáncegyüttes jött össze. Sok dolga volt a néptánc-szakembereknek, mire kiválasztották azt a 15 együttest, amely részt vehetett a gálaesten. Czingel László, a Csalló művészeti vezetője elmondta, hogy szinte fellélegzett a zsűri, amikor őket kellett minősíteni. — Végre valaki, aki tud táncolni! Saját vidékünk, saját feldolgozású néptáncanyagát vittük színre! Ez az értékes! A regrutabúcsúztatóval szerepeltünk. A gálaestről videofelvétel készült. Jó lenne megvenni. Videovetitőnk ugyan még nincs, de talán az unokáink majd látni fogják, hogyan táncoltunk a Margit-szigeti szabadtéri színpadon. A közös kirándulás mindig jótékony hatással van egy-egy műkedvelő csoportra. Az idegen közönség előtt való bemutatkozás pedig a produkció színvonaléra gyakorol pozitív hatást. A Csalló nemcsak a Margit-szigeten lépett fel, hanem a Szigetközben, Szany községben, a szanyi Bokréta Néptáncegyüttes és a Csalló több éves baráti kapcsolata révén. A szanyiak a zene és a tánc nyelvén való barátkozás szellemében a népművészeti gálára érkezett együttesek közül láttak vendégül négyet. Azt kellett volna hallani! A négy együttes zenészei együtt húzták a talpalávalót este nyolctól fél tizenkettőig, s a közönség bírta tapssal. A Csalló népművészeti együttesnek és a Híd vegyeskarnak nemcsak a Csemadok so-, mórjai helyi szervezete a gazdája. A Városi Művelődési Ház és a Kék Duna Földművesszövetkezet is édes gyermekének vallja őket. Gondoskodásuknak, támogatásuknak köszönhetően jutottak el a csoportok olyan színvonalra, hogy új utakon — földrajzilag is — járhatnak és tovább öregbítik a csehszlovákiai magyar szocialista kultúra jó hírét. FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei 6
