A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-27 / 39. szám
«iiiHiia« 8 1 m i * ■ * TM é -*il<ÖZ€L- KELET ÉKSZERDOBOZA A Szíriái Arab Köztársaság fővárosa, Damaszkusz (arabul: Dimask vagy Es-Sam) az emberiség egyik legrégebben lakott településeihez tartozik. Az antik világban a földi paradicsom jelképe volt olyannyira, hogy Mohamed vonakodott a városba utazni, mondván, hogy a paradicsomba csak egyszer akar bejutni. A mai több mint másfél millió lelket számláló Szíriái metropolis — az Óváros jellegzetes utcáit kivéve — modem, csaknem európai nagyváros benyomását kelti. Széles sugárutain pálmák, diszvirágok és színponjpás bokrok szigetelik el a gyalogosokat a zajos utcai forgalomtól. A járókelőkön sohasem látszik meg, milyen komoly a pillanatnyi közel-keleti politikai helyzet. Az arab mentalitáshoz hozzátartozik, hogy derűlátóan fogják fel az eseményeket; barátokkal, s a vizipipát élvező sorstársakkal csevegnek az utcai kávéházakban, egy-két ének, tánc s máris szebben ragyog a nap! Az arab világban sem akar lemaradni a gyengébb nem a világdivattól. A fiatalabbak a legmodernebb ruhákat, nadrágokat hordják, az idősebbek ma is lefátyolozva jelennek meg a nyilvánosság előtt. A férfiak öltözete kortól függetlenül kétfajta: a szellemi foglalkozásúak napközben európai ruhákban járnak, munka után, este, baráti körben már jobban érzik magukat a bö galabejában (hálóinghez hasonló, lefelé bővülő viselet). Az egyik szíriai tartózkodásom alkalmából csináltattam magamnak ilyen ruhaneműt és meggyőződtem, hogy a nagy hőségekben ez a legkellemesebb viselet.) A város történelméből említést érdemel az ommajádok uralma (661—750 között), amikor Damaszkuszból uralták a kalifák az akkori világ legnagyobb birodalmát, mely az Industól egészen a Pireneusokig terjedt. A 12. század második felében Szaladdín szultán emelte fel ismét a város színvonalát több gyönyörű épülettel. A mamelukok és mongolok után 1516-ban az oszmánok voltak a város urai, majd a 18. század végén Aszad pasa építtetett számos stílusos épületet. 1920-ban Szíria francia mandátum lett, Damaszkusz ennek a fővárosa. Szíria 1946-ban elnyerte tényleges függetlenségét. Damaszkusz legfőbb történelmi és művészeti nevezetessége kétségkívül az Ommajád mecset (arabul: AI Dzsámi-al Umawi). A 8. század elején épült, több ezer művész szorgoskodott, hogy a Kelet legszebb mecsetjét díszítsék. A mecset fő imaterme lenyűgöző: 37 méter széles, 136 méter hosszú, márványpadlóját több mint háromezer értékes orientális szőnyeg fedi. Az imaterem közepén van Keresztelő Szent János sírja. A mecsetben a nap minden időpontjában Koránt olvasó, elmélkedő moszlimokat lehet látni, akik nem hagyják magukat zavartatni a turisták által. A mecsetbe csak fedett lábbal és kézzel lehet belépni. Ezért a legtöbb turista kénytelen az erre a célra a mecset bejáratánál tartogatott fekete köpenyt felvenni. Az Azem-palota szépsége valóban lenyűgöző: ez az 1749-ben, a török Aszad pasa által építtetett komplexum két részből áll: az ún. szelamlikból (fogadó- és vendégszobák), és az ún. haremlikból (a család lakószobái, a személyzet helyiségei). Az U-formájú épület belső udvarát boltíves oszlopsorok, üdítő szökőkutak és virágzó fák díszítik. Ma múzeumként szolgál, az egyes helyiségekben a pasának és szolgáinak, valamint a családtagoknak a viaszfiguráit látni mindennapi munkájuk vagy szórakozás közben. A letűnt idők hangulatát érezteti, a Tekkije, avagy a Szulejmán-medresze, melyet 1553-ban építtetett Szulejmán szultán a Mekkába utazó zarándokold számára. Az épület magvát a mindenkori török stílusú kupola és két karcsú minarett képezi. Szemközt katonai múzeum tekinthető meg. A város peremén található a római időkbe visszanyúló keleti kapu (Bab sarki) és a Pál-kápolna, melynek falairól kosárba bocsátották alá a zsidók által üldözött Sault. Damaszkusz valódi atmoszféráját leginkább a nagy fedett bazárban lehet érzékelni. 8
