A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-13 / 37. szám
r* Munka közben a rend csinos, fiatal őre A tenger fénylő szeme, a szüntelenül pislogó őrtorony--------------- —^ŕ.-*Zľi___________Sís«_____ ídehajóztak, s a mai kikötő felett emelkedő domboldalakon kereskedelmi telepet létesítettek. Időszámításunk I. évszázadában a vidék római uralom alá került, később Bizánc kaparintotta meg. Őseink, a dunai síkságon megtelepedett bolgárok lovascsapatai a VII. században jelentek meg első ízben errefelé. A bátor hadfiak a kies helyet Vrane, /ran néven emlegették. — 1444-ben I. Ulászló — csacsog tovább a lány —, a magyar—lengyel király a török ellen vívott öldöklő csatát. Látod — kap észbe —, ez téged biztos érdekel, mondok hát róla még néhány érdekességet. Nos, kezdjük: a várostól délre elterülő mezőn 1444. november 10-én zajlott a véres ütközet. Elesett maga a mindössze 20 esztendős király is, és teljesen megsemmisült fényes lovagi hadserege. 16 000 kiváló vitéz holtteste maradt a harcmezőn. Hunyadi János, a nagy törökverő vitéz is csupán üggyel-bajjal tudott megmenekülni. A csata nem csupán Ulászló végzetét jeíentette, hanem eldöntötte az egész Balkán sorsát is. Kezdetét vette a sok évszázados török uralom, amely az 1877—78-as felszabadító harcokkal ért véget. Terezának kiselőadásáért megadom a jelest, aztán a Varnenszka komúna téren fagyizni hívom. Egyébként itt találjuk a város magját, szebbnél-szebb műemlékeivel. Az egykori Odesszosz főterét egy hatalmas fürdő foglalta el, melynek 400 méter hosszú csatornarendszere teljesen megmaradt, ma jeles műemlék. Temérdek a látnivaló. A sokkupolás Uszpenie Bogorodicsno-katedrális előtt minket is lencsevégre kap valaki. A többsávos sugárúton rendőrnőt fröcscsent be sárral egy autós. Nagyot szökik a fiatal hölgy, ujjával megfenyegeti a vigyázatlan úrvezetőt, aztán az egyik útszéli terebélyes fa alá húzódik, papírzsebkendőt varázsol elő formaruhája redőiből és tisztogatni kezdi harisnyába bújtatott lábát, bokáját. „Hiúság, aszszony a neved!" Elhaladunk a Blagoev-szobor előtt, s máris az üzlet-utcában, a Lenin úton találjuk magunkat. Várna az idegenforgalom központja. Több mint 300 000 lakosával Bulgária harmadik legnagyobb városa. Megyeszékhely, az északi part közigazgatási, kulturális és ipari központja, forgalmas fekete-tengeri kikötő. Lüktet az élet: új köntösbe öltöztetett áruházak, népművészeti boltok, stukkódíszes cukrászdák hívogatnak. Kis barátnőmmel bekukkantunk egyegy üzletbe is. Végigkacskaringózunk a belváros utcáin. Példás a tisztaság, mintha egy gondosan fényesre sikált hajófedélzeten járnánk. — No — bök oldalba Tereza és a háztetők felé mutat —, ilyet sem igen láttál. Valóban! Az ereszcsatornákbar meg a kémények tövében, akár nálunk a fecskék, fehér tollazatú, bóbitás sirályok fészkelnek, tanyáznak. — Én ezt az utat a Sirályok útjának hívom. A nap folyamán többször úgy éreztük: elfáradtunk, illenék pihenni is egy kicsit. Ám nem volt megállás, hiszen annyi, de annyi a megcsodálni való! Megnéztük a Régészeti Múzeumot, a város első bolgár iskoláját, benne a Bolgár Újjászületés Múzeumával. Itt őrzik az alma mater első iskolatábláját, olvasókönyveit, s több más nevezetes tárgyi emléket. Jártunk a Hajómúzeumban, a Városi Képtárban, az akváriumban, a hősök emlékművénél, a Tengerészeti Múzeumban, a Csillagda fehér épületében és az állatkertben is. Mindenre nem futotta időnkből, így is esteledett már, mire elköszöntem Tecától. — Ha tetszett a séta — nyújtotta búcsúra kis kezét —, gyere el máskor, bármikor, Várna mindig szívesen lát. Tudod — fűzte hozzá — tagja vagyok az iskolánk idegenvezető szakkörének, azért ismerem ennyire a várost. Meg aztán, nagyapám hajóskapitány volt, ö is szíves-örömest segített a külföldieknek. És elviharzott. . ZOLCZER LÁSZLC A szerző felvételei A régi hámor és a kovácsmester háza íié o?)r Mecenzéfen (Medzev) a kisipari vasolvasztás korában 109 hámor működött; s azokban több mint 300 kovácsmestet dolgozott. A ma négyezer lakosú városkában ezek közül technikai műemlék gyanánt négyet tartanak nyilván. Ha szóba kerülnek, az egyiket, a felvételen láthatót, így említik meg: A régi, a Rákóczi korabeli... És nem ok nélkül. II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai című müvében csöppet sem titkolta, hogy botokkal, kaszákkal „felfegyverzett”, rongyos, mezítlábas magyar, kárpátukrán és szlovák jobbágyok seregével indult a háborúba. 1703 nyarán, amikor bevette velük Kálló várát, feljegyezte: „A várban négy kis ágyút és néhány mázsa lőport találtam. Ebből állt a tüzérségem." Néhány hónap múlva, Szatmártól egy mérföldre táborozva a német lovassággal kapcsolatosan azonban már ezt jegyezte fel: „Amikor előreküldtem a gyalogságot és tábori ágyúimat, visszavonultak." Néhány hónap múlva tehát már tábori ágyúkkal is rendelkezett, pedig 70 000 főnyi lovasságra, tüzérségre és gyalogságra tagozódó hadseregének szervezését csak később, egy év múlva, 1704 őszén kezdte el. A tábori ágyúkat, a hadviseléshez szükséges eszközöket a bányavidékekről kapták, mert hiszen a bányavidékek többnyire a kurucok kezén voltak már akkor. Alsó Mecenzéf, ahol a felvételen látható hámor található, önálló közigazgatású t/olt már akkor, hiszen a földesúri jogokat 1618 óta a városi tanács gyakorolta. Hozzá hasonló helyzetű volt Felső Mecenzéf is, melynek városi tanácsa 1628-ban nyerte el a földesúri Bejárat a hámorba jogokat. Politikai és gazdasági szempontból Rákóczi felkelésének a támogatása nem volt olyan probléma, mint például a nemesek számára, akik kezdetben nem is tudták, hogy mitévők legyenek. A bányavidékek önálló közigazgatású városkáinak, így mind Alsó, mind Felső Mecenzéfnek a politikai, gazdasági helyzete inkább a hajdúvárosokéhoz volt hasonló. Elég volt hát, ha Rákóczi üzenetet küldött... A régi hámorban "kezdetleges gépi berendezéssel, vízikerékkel kovácsolták az alakításra, formálásra alkalmas fémeket. Egyébként az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy mindkét bányászvároskában 1570 körül már olyan német rendszerű, úgynevezett Blaswerk olvasztókemencéket üzemeltettek, melyekben a vas folyékonnyá volt tehető. Nem hagyták hát válasz nélkül Rákóczi üzenetét a hámorok dolgozói, a kovácsmesterek. Küldtek neki tábori ágyút. Sok érdekességre, erre is emlékeztet a régi hámor. HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvételei 9
