A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-30 / 35. szám

A MOZGÓKÉPTŐL AZ IZMUSOKIG A vetített mozgókép feltalálása a múlt szá­zad végének egyik technikai bravúrja volt. Az 1890-es évek végén a párizsi Cinematog­­raphe Lumiére-ben vetítettek először filmet. Ezután rövidesen megindult a filmgyártás. A film az 1910—20-as évekre művészetté vált. Ez volt a némafilm-korszak. (Az első magyar némafilm 1907-ből származik, amikor II. Rákóczi Ferenc hamvait hazaszállították Tö­rökországból. Ezt az eseményt rögzítette a korabeli operatőr.) A filmkamera feltalálói talán nem is tud­ták, hogy egy új művészet feltételeit alapoz­zák meg. A nézőt a film őskorában maga a mozgás illúziója érdekelte és fogta meg. Később a montázs (filmvágás és ragasztás) feltalálásával felmerült az anyag és konstruk­ció (forma) problémája. Tehát: a lefotografált valóságot művészetté emelni, kivonni a „mindennapiságból". Érdekes párhuzamot vont a film és a színház között A filmesztéti­ka problémái című, 1927-ben irt tanulmá­nyában Borisz Eichenbaum: „A filmnek ön­magában semmiféleképpen sincs szüksége a tömeg jelenlétére, míg a színháznak bizo­nyos mértékig igen. Mindenki, akinek van vetítője, akármilyen filmet megnézhet otthon (ma már videokazettákról is — a szerző megj.), s igy a filmnézők tömegéhez tartoz­hat anélkül, hogy betenné lábát a moziba. (...) A film semmiféle tetszésnyilvánítást nem vár tölünk, senkit se kell megtapsolnunk — hacsak a mozigépészt nem. A néző hely­zete intim, (...) a filmnézésnek éppen ez az egyik sajátos vonzereje." S természetesen a rugalmasság, ahogy követni tudta a más művészeti ágazatokban kialakuló izmusokat. Bunuel ANDALÚZIÁI KUTYA című szürre­alista némafilmje a huszas években készült. Az 1940-es évekig azonban a romantikus filmgiccs (mai megfelelője a katasztrófa - sei-fi-horror) uralta a filmpiacot, eltekintve néhány kimagasló teljesítménytől, mint pl. Eizenstein PATYOMKIN PÁNCÉLOSA vagy a KÉK ANGYAL című film, amely Marlene Dietrichet indította el fényes fílmszinésznői pályáján. Az 1940-es években alakul ki a neorealiz­­mus, elsősorban Olaszországban. A legna­gyobb neorealista filmrendezők: Vittorio de Sica, Lucino Visconti, Frederico Fellini. A neorealizmus az átlagember mindennapi kis- és nagy problémáit volt hivatva megfogal­mazni, azok társadalmi összefüggéseivel foglalkozott. Az ötvenes évek vége felé a neorealista filmek. Hatásuk azonban Fellini éš Antonioni későbbi filmjeiben is érezhető. Ezt az irányzatot az ötvenes években az új hullám — nouvelle vouge — váltja föl. Célja elsősorban a filmnyelv megreformálása, s következésképpen a témaválasztás és prob­­lémaábrazoiás is a szubjektivizmus felé ten­dál. A francia új hullám programjának legis­mertebb képviselői Francois Truffeut, Jean Luc Goddard. Alain Resnais. Robert Bresson. Ez az irányzat meghódította szinte az egész világot. A szovjet Mihail Romm, a lengyel Andrzej Wajda, a cseh Miloš Forman és Vera v Chytilová, a svéd Ingmar Bergman, a magyar Szabó István és Kovács András alkottak maradandót a nouve vouge filmesei közül. Napjainkban a legjelentősebb a cinéma vari­eté és az ún. szerzői film irányzata. A cinéma varieté keletkezése a hatvanas évek elejére tehető s csakhamar — mint korábban az „új hullám" — meghódítja a világot. A stílus lényege, hogy a valóságot magát kíséreli meg ellesni, nem annak stilizált mását. Nem tűri a forgatókönyvet (esetleg csak vázlatot). A játékfilmekben is fokozatosan tért hódít s az ún. dokumentum-játékfilmekben is fel­használják a cinéma varieté módszerét. A szerzői film lényege, hogy nincs külön forga­tókönyvírója, teljes egészében a rendező já­tékfilmje, annak elképzeléseit tükrözi. E film­­készítési mód gyakran feltételezi a camera stylo (töltőtoll-kamera) módszert, melynek lényege a szabad, legtöbbször kézből törté­nő „helyzetleírás." LEGENDA ÉS VALÓSÁG Amióta létezik filmművészet, létezik filmtu­domány, filmesztétika is. Az. éber kritika állandóan jótanácsokkal látja el; minősíti a filmeket. Formálni próbálja az igényt s ezen keresztül magát a filmművészetet is. Termé­szetesen a filmgyártásnak is megvan a maga salakja-selejtje. Nyugaton az olcsó pornófil­mek és rémtörténetek özöne készül évente. Külön stúdiók, vállalkozók foglalkoznak vele s a kapitalista államok csak látszat-lépése­ket tesznek (ha tesznek egyáltalán) a morált, emberi méltóságot semmibe vevő, pusztán pénzhajhász „ipar" ellen. A filmművészet számon tartja a mára már egyértelműen klasszikussá vált rendezőket : Charlie Chaplin, Korda Sándor, Erich von Stroheim, Szergej Eizenstein, Dzsiga Ver­tov ... Vszjevold Majerhold CHAPLIN ÉS A CHAPLINIZMUS című munkájában igy ír: ..... a leglényegesebb, amit ma mindenkép­pen el kell végeznem: meg kell próbálnom érzékeltetni azt a hasonlóságot, amely Chap­lin munkái és Szergej Eizenstein munkái között — bármilyen különösnek is tűnjék föl első hallásra — fennáll." Az amerikai szuperfilm-gyártás két fene­gyereke George Lucas és Steven Spilberg. Közös filmjük az ELVESZETT FRIGYLÁDA — akárcsak Spilberg E. T.-je — csillagászati összeget emésztett fel és ugyanilyen óriási haszonnal is járt. Hazánkban Spilberg CÁPA című horrorját is láthattuk néhány éve a mozik műsorán. A HARMADIK TÍPUSÚ TA­LÁLKOZÁSOK című sci-fijét még ma is műsoron tartják a mozik. Lucas A CSILLA­GOK HÁBORÚJA és A BIRODALOM VISZ­­SZAVÁG című filmjeinek bevétele még a •Cápa anyagi sikereit is felülmúlta. S ezek a szuperprodukciók nem is mind a film egykori 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom