A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-30 / 35. szám

Az SZSZK fővárosának képviselői és Ho Si Minh-város képviselői 1984. május 10-én Bratislavában aláírták azt az egyezményt, melyben a két város dol­gozói kötelezik magukat az elvtársi és baráti kapcsolatok ápolására, a városé­pítésben szerzett tapasztalatok átadá­sára, egymás intézményei közti baráti kapcsolat bővítésére, a békéért és a szocializmusért való közös harcra. Az egyezmény megkötése után Bra­tislava felvette a kapcsolatot a több mint 11 ezer kilométerre lévő várossal, amely a Vietnami Szocialista Köztársa­ság második és Dél-Kelet Ázsia egyik legnagyobb városa. Ho Si Minh-városba Hueból, a régi császári településből autóbusszal jöt­tünk. Az utcákon kerékpárosok százai és a nyugvó nap sugaraival borított pálmák fogadtak bennünket. Ho Si Minh-város külső negyedei szinte sem­miben nem különböznek a többi vietna­A színház épülete mi nagyváros peremvidékétől. Központ­ja azonban magán viseli a nyugati nagyhatalmak hadseregeinek nyomait. A széles bulváron sorakozó 3—4 szintes eredeti házak mellett magasba szökő épületek sorakoznak. Ezeket Vi­etnam kettéválasztásának idején külön­féle társaságok kerítették hatalmukba, innen biztosítva az értékes nyersanya­gok szállítását az USA-ba, Japánba és a nyugat-európai államokba. Többsé­gük ma szállodaként üzemel. Dél-Viet­­nam megszállásának dokumentumai azonban fennmaradtak. A szomorú napok 1975 májusában értek véget, amikor a Vietnami Nép­hadsereg katonái felszabadították Ho Si Minh-várost. — Abban az időben szülővárosomat Saigonnak hívták — mondta vietnami kísérőnk Do Dinh Cuong. Amikor had­seregünk katonái elfoglalták a kolabo­­ráns kormány települését, több mint 500 bár és éjszakai szórakozóhely üze­melt itt, 80 ezer felügyelet nélküli gyer­mek, 100 ezer prostituált lézengett, 4 ezer ópiumot gyártó intézmény termé­két élvezte városunkban 100 ezer kábí-8

Next

/
Oldalképek
Tartalom