A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-05 / 27. szám

Gyermekeknek Innen< onnan CSICSAY ALAJOS KAMUT! Egy májusi reggelen Kamuti mackó e sza­vakkal fordult Anikóhoz: — Nagyon unom már az iskolát. Nem tudod mikor megyünk vakációra? — Vakációra? — csodálkoztak a gyere­kek. — Ki látott már májusban vakációt? — Különben is, te nem jársz iskolába. Akkor veszed ki a szabadságodat, amikor akarod — toldotta meg Négerbaba. Ezen Kamuti nagyon megsértődött. Mert ha teszem azt, Anikó válaszolt volna így, az teljesen más. De pont Négerbaba, aki szin­tén csak játék és napközben mást sem tesz, mint unatkozik magában. El is hatá­rozta, hogy világgá megy Tökmag kutyával. Azaz csak úgy tesznek, mintha világgá mennének, de ehelyett meglátogatják Messzipapáékat. Lett is nagy álmélkodás Messziéknél, mikor a két lurkó fáradtan beállított hozzá­juk. — Hát Anikó? Hát a többiek? — Majd jönnek ök is — magyarázta Kamuti,— csak még nem telt ki nekik az esztendő. — No, de bölcs vagy — mondta Messzi­mama. — De vajon tudják-e, hogy ti hová tűntetek el? — Majd rájönnek, ha nem találnak ott­hon bennünket. Különben is, én meg­mondtam Négerbabának. — Akkor minden rendben van — szólt Messzipapa és hellyel kínálta a váratlan vendégeket. Miután megvacsoráztak, úgyahogy le­rázták magukról az út porát, Tökmag oda­­furakodott Messzipapához és így szólt: — Mielőtt le szoktunk feküdni, nekünk otthon mindig mesét mondtak. Te nem mesélnél egy kicsit? Messzipapa elgondolkodott, aztán hirte­len eszébe jutott valami: — Én ugyan nem mesélek, hanem majd a mesetarisznya. Azzal térült-fordult és a kamrából beho­zott egy ütött-kopott vászontarisznyát. — Ez lenne a mesetarisznya? — nézték kételkedve a gyerekek. — Ez ám! — És mi van benne? — Hogy mi? Például... benne lapul a veszett fejsze nyele; a falra hányt borsó; a leggazdagabb templom egere. — Biztos? — kérdezte Tökmag. — Akár a kutya vacsorája. Tökmag arra gondolt, hogy nagyon fi­nom vacsorája volt, kár lenne a gyomrát túlterhelnie, ő azt az utóbbi mesét nem igen óhajtja. No, meg el is álmosodott a két tekergő, úgy gondolták, a mesetarisznyába ráérnek másnap is belenyúlni. Reggel pe­dig tudatják Anikóékkal, hogy jól vannak és miattuk ne aggódjanak. Másnap a postás a következő táviratot kézbesítette Anikóéknak: Megkerült a veszett fejsze nyele stopp. Sok erre a falrahányt borsó stopp. Gazda­gabbak vagyunk a templom egerénél stopp. Tökmagnak biztos a vacsorája stopp. Aláírás: Kamuti Délután Anikó kisírt szemmel találta Né­gerbabát, kezében a furcsa távirattal. — Nagyon nagy baj történhetett velük — hüppögött Négerbaba. — Ennek én vagyok az oka. Miattam mentek világgá szegények, és még meg is háborodtak. — Dehogy háborodtak — szólt közbe nevetve Anyuka, — csak Messzipapa tré­fálta meg őket a mesetarisznyával. — Messzipapa? Nahát! — örvendezett Anikó. — Akkor jó helyen vannak. — Jóhelyen, jóhelyen — duzzogott Né­gerbaba. — Csak tudnám mi ez a sok abrakadabra, amit Kamuti összehordott a táviratában. — Majd nyáron kiderül — nyugtatta meg őt Anikó. S titokban arra gondolt, de jó is lenne mihamarabb belekukkantani abba a bűvös mesetarisznyába. DENES GYÖRGY NYÁR Csobog az ér csobogója, gyönge bárány béget, fácánanyó tereli a kóbor kiscsibéket Béka brekeke, malac farka fekete. Sárga réten zöld darazsak dönögetnek halkan, három manó szívrepesve lubickol a dalban. Béka brekeke, ugorj nagyot te, te, te. Zsong a tölgyek koronája, mátyásmadár reppen, két kis nyuszi meglapulva kuksol a berekben. Béka brekeke, szellőzik a rekettye. Zsombék mögül kidugja a fejét egy vén ürge, szeme két fényes cipőgomb, a bajusza pörge. Haj, haj brekeke, szó! a gólya kelepe. Két vonalat húzzatok úgy a képen, hogy mindegyik részben két bogár marad­jon. Tudjá­tok-e? Szergej Jutkevics, a világhírű szovjet filmrendező, néhány hónappal nyolcva­nadik születésnapja után elhunyt. Igen fiatalon, huszonegy éves fejjel már ren­dezett. Mejerhold tanítványa volt, ő is, mint sokan mások, a színházból indult el a legfontosabb művészet meghódításá­ra. Szergej Jutkevics A puskás ember című Pagogyin-színmű filmváltozatának rendezésével, 1938-ban került az élvo­nalba. Ez az ö ötrészes „Leniniájának" első darabja. — Boldog és büszke va­gyok — mondotta nyolcvanadik szüle­tésnapján, hogy öt filmet készíthettem Leninről. A képen Szergej Jutkevics a felvevögéppel. 20 Az ősi japán főváros — Kyotó — múze­umkertje

Next

/
Oldalképek
Tartalom