A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-16 / 33. szám

Innen-onnan A kutya-macska, macska-egér ba­rátságról megvan a véleményünk, Labrador Fang, a kutya és Jerry az egér viszont azt bizonyítja, hogy Gary Graham fényképész gazdájuk az ő barátságukról igazat beszélt. A Pannónia Filmstúdió animációs filmjeit jól ismerik olvasóink is. A kép a stúdióban készült, amint az utolsó simításokat végzik a mese­hősökön. Könnyű és biztonságos — így jel­lemzik gyártói a Polyplay elnevezé­sű új, brit gyártmányú játszóegyüt­test. Fenyőfából készült, és olyan vízálló bevonattal látják el, hogy szabadban is tárolható. A szülők percek alatt átalakítják és mászó­kából csúszda lesz, vagy éppen híd, esetleg libikóka. A minap azon törtem a fejem, vajon min nyargalhat a szél? Merthogy nyargal, az biztos. Pedig valamikor gyalog járt ám. De még mennyire, hogy gyalog. Tanú lenne rá nagy­apám, aki majdnem száz esztendeig élt, s ha valamiről azt állította, régen volt, akkor így kezdte mondókáját: — ez még akkoriban történt, amikor a szél is gyalog járt. — Szegény szél lehetett! Csakhogy azóta meggazda­godott, megszedte magát, s vett a pénzén egy gyönyörű lovat. Felpattant a hátára, s nyargalászott föl s alá. Gyorsabban száguldott, mint a legva­dabb szélvész. Egy este amikor lepihent, kicsapta lovát legelni a rétre, maga pedig el­aludt egy fűzfa árnyékában. Reggel, hogy fölébredt, látja ám: volt ló, nincs ló. Valaki ellopta gyihos paripáját. Hi­ába hívta, hiába kereste. Elgörbült a szája szegény széllegénynek. Sírt, rítt a vén fa alatt. Oly szivszorítóan jajga­tott, hogy összecsődült rá a mező apraja nagyja. — Ha valamelyikünk ló lenne, sza­vamra mondom, felvenne a hátára — vigasztalja a róka, pedig ő nemigen szokott ilyen apáskodó lenni. — Ó, jaj, ó, jaj! — sopánkodott a béka. S ekkor előállt egy icike-picike ro­var, amolyan tücsökféle, tán még an­nál is kisebb, és azt mondta: — Engem réti lovacskának hívnak, ha nem veted meg a barátságomat, és odaviszlek téged ahová akarod. — Ugyan már — csóválta a fejét a sündisznó. — Szél száguldjon szöcs­keháton? Ilyet még az ükapám se pipált. Ám a szélnek több esze volt. Hagy­ta, hogy a rovar a hátára vegye és menjen, ugorjon, repüljön vele, árkon át bokron át, vizeken keresztül. Előfor­dul, hogy hétfőtől szombatig szalad­nak. De néha a réti lovacskának is ennie kell, s ilyenkor megy aludni a szél. Nyugtalan álmai lehetnek, mert folyton mocorog. Talán attól fél, valaki megint elköti a lovát. Pedig kinek kellene egy akkora ló, amelyik még egy tücsöknél is kisebb. Kinek? Mondjuk nekem. Csakhogy én szere­tek sokáig aludni. Mire felébredek, a szél már százszor is megkerüli a há­zunkat, s én nézek utána irigykedve. De jó lehet neki! Bejárhatja az egész világot. S nem akárhogy — szöcske­háton. CSICSAY ALAJOS A képen három pár iker is lát­ható. Meg­találod ti­ket? Gyermekeknek CSONTOS VILMOS Karikázás Két karikán, Kerékpáron, Karikáztam Egész nyáron, Falu szélig, Utcán végig. Oda, ahol Szilva érik. Kerékpárom Félre tettem. És a fákról Szilvát csentem. Kedvemre meg­uzsonnáztam, Aztán haza Karikáztam. Öcsikémnek Elmeséltem, A kerékpár Mit ér nékem, S merre jártam, Mit találtam, Míg a nyárban Karikáztam. iß ■s íur .7? A 'V „ };• V / /]} ?... V ■r rf n> {% '" 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom