A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-02 / 31. szám
Ez az írás csupa kérdőjel. Megpróbál a jövőbe pillantani, együttgondolkodásra késztet (talán), de nem zár le egyetlen problémát sem, hiszen nem is teheti azt. A jövő megálmodható, megtervezhető, sőt kiszámítható, de a várható történések bizonyosságát csakis az idő adhatja. Sportkulturális téma fölött töprengünk. A Družstevník Topoľníky kézilabdásairól esik szó, azokról az asszonyokról és lányokról, akik jó másfél évtizeddel ezelőtt kezdték tanulni ezt a számukra teljesen ismeretlen sportágat Németh Pál kémiabiológia szakos tanító irányításával, s akik ezévben döntőbe jutottak a második legrangosabb európai kupában. Sokak szerint a csapat ezzel a bravúrral jutott el a csúcsra, ilyen fényes sikert most ért el először. A dolognak van egy érdekessége: ezt a „történelmi" kupaszereplést a Gross—Kolečáni edzőpáros vezetése alatt nyújtotta a Družstevník, ugyanez a kettős viszont nem tudta megismételni a tavalyi liga-sikert, mert eggyel lejjebb csúszott az éremtáblázaton. (Németh Pállal ezüstöt nyertek a nyárasdiak). A csapatalapító edző pályafutása első esztendejét töltötte eredeti együttesétől távol, az Iskra Partizánske mestereként. Rendkívüli tudása, tapasztalata, egyénisége itt is érvényesült — egy kiesésre esélyes középcsapatból bajnoki együttest formált, ő is elérte hát „történelmi" sikerét. (Németh Pál jelenleg ismét a nyárasdi csapat edzője). Mielőtt a kérdőjelek következnének, adjuk át a szót a Družstevník Topoľníky egykori, 1983-ban huszonhatévesen visszavonult játékosának, Hájosné Csölle Rozáliának. Ez a mindig lelkesen, szívósan küzdő kézilabdázónő született nyárasdi, ami perdöntő lehet a későbbiek folyamán, hiszen a mai, kupadöntős társaságban már alig-alig található helyi, vagy környékbeli kézilabdázónő: „Nem hinném, hogy túl korán, elhamarkodottan vonultam volna vissza. Családi gondjaim szaporodtak, Vásárútra (Trhové Mýto) jöttünk lakni, a pionírvezetői beosztás sok időmet elrabolta, egyre kevesebbet tudtam a lányommal, Anikóval foglalkozni. Ebben az időben kezdődött el a csapatba a „bevándorlás", innen is, onnan is jöttek játékosok. Azt hiszem, ez egyik közösségre sincs jó hatással — a korkülönbségek miatt megszűntek közös témáink, sokéves klubtársaim, akikkel a hetvenes évek elején együtt kezdtem — Vargáné, Rajkovicsné, Oroszlányné — nagyon hiányoztak. A csapat játékát persze továbbra is figyelem, bár megváltozott a játékstílusa; a mi közönségünknek akkor a gyors, sok gólt hozó játék tetszett. Pali bácsi a félidőben gyakran kért bennünket, ne a megszerzett előny biztosítására törekedjünk, hanem játsszunk végig lendületesen, hadd érezzék jól magukat az emberek a lelátón. Az utóbbi időben mintha megcsappant volna a nézők száma — a közönségnek a mostani lassúbb játékfelfogás kevésbé tetszik. Ami pedig Németh Pált, egykori edzőmet illeti? Ha ő nem lett volna, valószínűleg én sem találkozom a kézilabdával, s nem járom be a csapattal szűkebb Európát. Nem voltam született tehetség, de Czajlik Tibor torna szakos felfedezett bennem bizonyos adottságokat, de Czajlik Tibor felfedezett bennem bizonyos adottságokat. Ezeket fejlesztette tovább Németh Pál. Nem ismert lehetetlent, mindig keményen dolgoztunk, ám jöttek is az eredmények; egyetlen győzelmet sem kaptunk ajándékba, ismeretlenek voltunk, falusiak. Sohasem hízelgett nekünk, nem kényeztetett, szigorú volt, de következetes, s mi mindent elhittünk neki, tudtuk, hogy igaza van,' tapasztaltuk alapos felkészültségét. Bemelegítéskor ◄ Csontosné lő — gól! Polacsekné Angyal Piroska (2-es mezben) a Družstevník legtapasztaltabb játékosa gyakran fociztunk, de ott sem lehetett lazsálni, mert az edzőnk akkor volt elégedett, ha teljes erőbedobással hajtottunk. A szurkolókkal együtt szinte családot alkottunk. Szép idők voltak ezek!" Most pedig következzenek a kérdőjelek. A feltett kérdéseket a jövőnek, a megfékezhetetlen időnek címezzük. Lehet, hogy más községekben, kisvárosokban működő sikeres egyesületek is töprengnek hasonló témák fölött — gondolkozzunk együtt. 1. Egy szülőföldjét a megszállottságig szerető pedagógus elhatározza, perspektívát ad az itt cseperedő gyerekeknek meg fiataloknak és kézilabdakört, majd szakosztályt alapít. A csapat fokozatosan feljut a legfelsőbb bajnokságba, ott végül ezüstérmet nyer, s országos kupát. Nemzetközi tornákon vesz részt, s szerepel sikerrel. Az összefogás eredményeként csarnok épül. Egy 12
