A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-25 / 4. szám
kálatok, de mára már eredeti szépségében pompázik a palota minden helyisége. Elsősorban a Cameron Képtár, amelyben a Leningrád környéki paloták kiemelkedő művészi értékei láthatók. Ez a csillogás és pompa bizonyára Puskint is versre ihlette volna, ha módjában lett volna végigjárni a palotát. Az egykori Carszkoje Szelő ugyanis azért kapta a nevét Puskinról, mert a költő 1811 és 1817 között az itteni líceumban diákoskodott. Az 1811-ben I. Sándor cár által megnyiban is verselt, de tanárai nem is sejtették, hogy költő zsenivel állnak szemben. Emlékezése szerint sok szenvedésébe került, hogy kibírja a hat kemény évet. Mégis, mint külügyminisztériumi hivatalnok — évi 700 rubel fizetéssel — ide, Carszkoje Szelóba tért vissza verset írni. A mai Puskin-házban írta egyebek között Tatjána levelét Anyeginhoz. Az egykori Líceum épülete ma múzeum. Hosszú sor kígyózik előtte, órák hosszat kell sorban állni, hogy a látogató bejusson. Az emberek mégis tok ezek, ha a tiszteletet parancsoló müvek előtti főhajtás közben az érem mindkét oldala eszembe jut. És a tájékoztató füzet eszembe juttat, tájékoztat a közelmúlt eseményeiről is. Nevezetesen arról, hogy a náci hadak ide is betették a lábukat. A Katalin-palotát teljesen kifosztották. Elvittek, elhurcoltak minden mozdítható értéket. Hitlernek ez is egyik hadviselési módszere volt: nemcsak igába hajtani, letiporni az egyes országokat, hanem megfosztani őket nemzeti kincseiktől, múltjuktól is. Lelkileg, szellemileg ezzel is megalázni egy-egy nemzetet, hogy ez nem sikerült, tudjuk, a rablás viszont annál inkább. A palota kincseinek nagyobbik része máig nem került elő, így például a borostyán-terem borostyánkő gyűjteménye, amelyet 1755- ben a Téli palotából szállítottak a nyári rezidenciára, s amit a világ egyik csodájaként tartottak számon. Volt, nincs. Nézni-, csodálnivaló azért még mindig akad. Például az utóbbi években a sok-sok kiló arany felhasználásával helyreállított Nagyterem falai. Az ezer négyzetméter alapterületű terem minden barokkos falidísze csillog az aranytól. A Nagyterem és a palota helyreállítása nem kis anyagi erőfeszítésbe került, hiszen maga az épület is erősen megrongálódott. Évekig folytak a helyreállítási muntott líceumba harminc diákot vettek föl. Puskin, amint az visszaemlékezéseiből kiderül, nem érezve túlságosan jól magát a meglehetősen szigorú iskolában. Itt a tízéves növendékeknek is magázniuk kellett egymást, s a legmesszemenőbbekig megfelelni a líceum követelményeinek, betartani annak szigorú rendjét. Hat évig — ennyi ideig tartott a közép- és felsőfokú képesítést nyújtó tanulmányidő, — bezárva éltek, még legközelebbi hozzátartozóikkal sem érintkezhettek. Puskin nem volt jó tanuló. A múzeumban kiállított bizonyítványai szerint nem jeleskedett a tanulásban, rendetlenkedései miatt gyakran kapott megrovást. Már akkor, diákkorászívesen állják ki a sort. Itt is, másutt is. Hiszen Puskin személye még mindig vonzó. És vonzó, nagyon vonzó az egész Puskinváros, amely valójában egy hatalmas park, sokfelé szétszórt házakkal, s a hatalmas Katalin-palotával. Nem is tud a látogató innen korábban búcsút venni, mint sötétedés után, amikor a sok csodát már a koromsötét este fedi. Akkor aztán gyorsan el kell csípni egy taxit, s irány vissza a nagyvárosba, Leningrádba. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei 21
