A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-28 / 26. szám

Gyermekeknek Az öt kismacska Elment egyszer öt kismacska az erdőre fát vágni. Elindultak reggel, megpihentek dél­ben, este odaértek — de akkor már olyan sötét volt, hogy semmit sem lát­tak, sem fát, sem bokrot, de még a bajuszukat sem. — Ej, ej, korábban kellett volna indul­nunk! — sóhajtozott az öt kismacska. És üres kézzel baktattak haza. / Elindultak este, reggel megpihenitek, délre hazaértek — akkorra meg éppen szörnyen megéheztek. Fájuk persze nem volt, így azután nem tudtak ebédet főzni. Mit tehettek mást? Megint csak ki­mentek az erdőre fát vágni. Elindultak délben, este megpihentek, s mire a nap kisütött, reggelre megér­keztek. Bezzeg most már nem volt sötét! Most már látták a fákat, de a bajuszu­kat is! Gyorsan megnyalogatták a talpukat, és nekifogtak a kopácsolásnak. Vágták, vágták, aprították s mikor kimelegedtek, egymást fújogatták. Egyszer aztán nagyot néztek: észre­vették, hogy nincs is baltájuk, s úgy kínlódnak a fával... Nosza, futottak haza mindjárt, vitték az erdőre az öt kis baltát, kivágták maguknak az öt kicsi fát. Mikor ez is megvolt, mind az öten nagy vidáman fölemelték a farkincáju­­kat, úgy vitték a fát hazáig. Otthon pedig lerakták a konyhában. Tüzet gyújtottak, és megfőzték a kását. Lett népmese NAGY ZOLTÁN rajza BARAK LÁSZLÓ: Jónás amíg szeme meg nem akad azon a reményteljes kocsmán .. . Segíts a kis bogárnak, hogy kijusson a pókhálóból. Nem könnyű feladat! Jónás, az ifjú víziló, — csak a feje van vagy száz kiló — elcsatangolt a dzsungelbe. Elszontyolodott őkelme: „Uramisten, mi lesz velem, alig bírom már a fejem?! Bőröm tapló, lábam remeg, vízre vajon mikor lelek ľ' Megszólal egy anakonda, hogyaszondja: — Csak nem sírssz, te víziló! Mire jó a csüggedés?! Hagyd már el! Ide hallgass: ha kiérsz az erdőszélre. rátalálssz ott egy söntésre. A kocsmáros épp fölmondott, megoldódik minden gondod, ha átveszed azt a boltot. Annyit ihatssz, amennyi kell, van ott víz, szóda, kóla, tej, ami tetszik ... ... mondom, ihatssz, ott fiam napestig. S ha jól vezeted az üzletet, előbb-utóbb egy medence árát is megkereshe­ted. Felderül Jónás a jó szóra, épp hogy rá nem lép a kígyóra, úgy csörtet vízilómód most már, Történt egy s más azóta. Kígyók, békák járnak oda, sakál, párduc, hiúz, tigris, meg a róka oltja szomját Jónásnál; aki immár gyarapodik, a boldogságtól, mint a hold úgy dagad. S mivel lassacskán a medence is épülget, nincs vidámabb nálánál. Ráadásul egy cirkusz is ott vert tanyát. Tapsra éhesen, no meg egy kis fizetségért, a mi barátunk is porondra lép estelente, hogy mielőbb elkészüljön az a várva várt úszómedence ... Innenonnan A gyermekek egészséges fejlődése érde­kében a háromhetes kortól való edzést tartják az orvosok szerte a világon az egyik legjobb módszernek. A kísérletek azt bizonyítják, hogy a rendszeresen ed­zett csecsemők mozgás- és beszédkész­sége gyorsabban fejlődik és kevesebb­­szer betegszenek meg. A Szovjetunió­ban a speciális központok egész hálóza­tát hozták létre, ahol orvosi felügyelet mellett rendszeresen „úsztatják" a cse­csemőket. A képen Nagyezsda Kitajeva egészségügyi nővér ügyel a lubickoló babára. A japán mesék természetfölötti erővel bíró hőse. a tanuki — mosómedve. Ezt a nagyon félérik állatot sikerült Kjusu szi­getén meghonosítani. Tekintélyes szakemberek véleménye szerint a prágai metró a legjobbak egyi­ke a világon. Szovjet közreműködéssel épült. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom