A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-28 / 26. szám

mindig visszajönnék ... Mondjuk a bács­kai Lajos bácsi portáján álló facsonkokhoz erősített, lécekkel aládúcolt fészekbe. Oda. ahol a tipegő öregember tavasszal létrát támaszt a koronátlan fához, felmá­szik a fészekhez s megigazgatja azt. Le­­nyesi a fészek köré kinőtt hajtásokat, kijavítgatja a tél- és széltépázta otthont, dróttal körülfonja az ágakat, hogy a visz­­szaérkező madár biztonságos fészket ta­láljon. Mert a fészek — a fészkek — ilyenkor mindig elég rozogák. Lajos bácsi, bár szédül, nem rest kockáztatni. Várja a szeretett, családtagnak számító madara­kat. Igaz. az ő háza még sokkal rozogább, ám annyi ereje már valóban nincs, hogy ezt is kijavítsa. Ami erő még összegyűlik benne, azt a gólya fészkének rendben tartására tartogatja. Az mindennél fonto­sabb. Mert. mondogatja, ha gyenge madár létemre megtettem olyan irgalmatlanul hosszú utat, ha Afrikából elindulva átre­pültem sivatagokon, tenger és hegyek fölött, ha kiálltam az utazás minden pró­báját, elmondhatatlanul sok viszontagsá­gát és végre megérkezett — otthont, rendben tartott fészket találjak. Hogy megérkezve egy kicsit pihenhessek. Ne pedig azonnal a fészek javításával, esetleg f • ' Í9 1 , £.•£, > f 1 / g ■■ f J ' w f / / J ki n v /i/ 11/ íímhÁ í i\AÍUh'j Jtlí j i / II fi f

Next

/
Oldalképek
Tartalom