A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-21 / 25. szám

Csak egy percre...

Jogi tanácsok

Még nincs egy esztendeje, hogy a zselizi (Želiezovce) származású GROSZ ÁGI a bratislavai Kerametal részvénytársaság külkereskedelmi üzletkötője lett.

Gyerekkorában szerette a verset, a zenét és a sportgimnasztikát. Majd filozófusnak, nyelvtanárnak készült. Egy régi újságcikk tanúsága szerint színésznő is akart lenni.

— S itt kötöttem ki — mutat körül mosolyogva a fehérre meszelt falú csupa irat szobában.

— Mesélj az életpályádról!

— Nem volt zökkenőmentes az út. Először az idegen nyelvek miatt jelentkeztem a külkereskedelmi főiskolába. A szakmát később szerettem meg.

— Hány nyelvet beszélsz?

— Attól függ, milyen szinten ? Magyarul, németül, szlovákul anyanyelvi szinten tudok, a többit — orosz, angol, francia — jól beszélem.

— Konkrétan mi a munkád, mivel foglalkozol?

— A vasötvözetek tőkés exportjával.

— Volt-e már olyan tárgyalásod, üzletkötésed, amely a vállalat, a népgazdaság érdekét kitűnően szolgálta ?

— Tárgyalásom már több is volt. Ott információt cserélünk, az áruk áráról, az árak várható alakulásáról, azután az adott alapa-KÉRVÉNY

Beadtam a Hivatalba egy kérvényt, mindazzal a cifrasággal, ami a kérvényt kérvénnyé teszi: okmánybélyegekkel, aláírásokkal, lepecsételve. Talán éppen csak az a szalag hiányzott róla, amelyeken annakidején a királyi pecsét szokott fityegni a pergamenre íródott okmányról.

Azonban mindennek dacára a Bizottság nem hagyta kérvényemet jóvá. Visszaküldték a viharvert kérvényemet egy jobb időket megért negyedív papírlap társaságában, amelyen az a sokszorosított szöveg állt, hogy kérelmem elutasittatik. Alatta egy sajátkezű, de olvashatatlan aláírás tarkította a nyomtatványt. Punktum.

Én azonban nem hagytam annyiban az ügyet. Meglátogattam Kóbortalan Pált, aki tagja annak a bizonyos Bizottságnak, és akit futólag ismerek.

— Tudod —, hajolt bizalmasan hozzám, — nem kellene kifecsegnem, mert hivatalos ügyről van szó, de hát elvégre is a barátom vagy... A kérvényedről szavaztunk. Én ugyan a te pártodon voltam azon igyekezvén, hogy megkapod jogos követelésed, de — leszavaztak. A többség ellened szólt, ezért utasította el kérvényedet a Bizottság.

Ugyan mit tehettem? Elmentem a Bizottság egy másik tagjához. Minden kertelés nélkül bemutatkoztam és azon melegén megkérdeztem, hogy tulajdonképpen miért is utasították el kérvényemet.

— Valójában nem is mondhatom el, — kezdte jóakaróan, — mert az ügyet a Bizottság bizalmasan kezelte. Személy szerint én egyetértettem a maga jogos kérelmével, amit a vitában egyenesen kifejeztem. A szanyag tulajdonságait és a vétel körülményeit beszéljük meg. Általában olyan vállalattal tárgyalunk, amelynek monopol helyzete van az adott iparágban. Hazajövet ez az információköteg szolgál választási alapul. A döntés kollektív munka alapján születik. Ezután kerül sor az üzletkötésre. Én csak egy szem vagyok a láncból, de fontos láncszem.

— Mi az, amit a legjobban kedvelsz a munkádban ?

—- Azt, hogy hasznát veszem a nyelvtudásomnak. És persze érdekes is ez a munka. Minden nap új, és mindig más. Naponta változnak a tárgyalópartnerek. Izgalmas is, azt kell kiderítenem, hogy Európa melyik országából lehet a népgazdaság számára legelőnyösebben beszerezni azt a vasötvözetet, amelyre nekünk szükségünk van. Itt nem áll meg soha a szakmai fejlődés, mindig új és új gyártók új áruk és új lehetőségek jelentkeznek. A szaklapok a kötelező olvasmányaim, nemcsak a hazaiak, hanem a külföldiek is, mindazon nyelven, amelyet említettem.

— Ez egy konkrétan behatárolható szakterület. A szükséges szókincset, a szakkifejezéseket nem tanították a főiskolán. Hogyan pótoltad?

— Önképzéssel és a régebbi kereskedelmi iratok átolvasásával.

— Szabadidődet mivel töltőd?

— Szívesen járok színházba, koncertre, — főleg orgonakoncertre —, a sporthoz sem lettem hűtlen.

— Terveid?

— Szeretnék nagyon jó üzletasszony lenni.

— Kívánom, hogy sikerüljön.

(fister)

vazásnál is a kérvénye mellett foglaltam állást. De a többség leszavazott. Nem maradt más hátra, támogatnom kellett a Bizottság döntését, még ha az én nézetem el is tért tőle. Sajnos, így esett. Nem tehetek róla.

Ugyan mit tehettem ? Fogtam magamat és rendre körbejártam a Bizottság összes tagját, de mindegyiküktől ugyanazt tudtam meg. Hogy külön-külön valamennyi tag az én pártomat fogta és azon igyekezett a heves vitában hogy keresztülvigye kérvényem igazságos ügyét, de a Bizottság többsége ellenem foglalt állást, és azok leszavazták minden egyes jóakarómat.

Ugyan mit tehettem ? Utoljára felkerestem a Bizottság elnökét is.

— Nocsak, barátocskám, hát maga az? — csapta össze csodálkozva a tenyerét, miután bemutatkoztam. Barátságosan megveregette a vállamat és közelebb hajolt hozzám. — Hát hogy magának mennyi ellensége van! Ha hiszi, ha nem, egyedül én harcoltam a vitában azért, hogy kérvényét jóváhagyják. Az igazság érdekében, kérem! De hát az egész Bizottság a maga ügye ellen fordult! Még az elnöknek dukáló dupla szavazattal sem változtathattam a végzeten. Röviden, mélyen sajnálom, de a többség a kérvénye ellen szavazott. Magam is kénytelen voltam fejet hajtani a végzésük előtt.

Na, most aztán mit tehettem? Végül is vettem egy nagy doboz csokoládét, és felkerestem a Bizottság titkárnőjét. Nagy titokban megmutatta nekem a Bizottság ülésének a jegyzőkönyvét. Úgy tudtam meg, hogy kérvényem megtárgyalása semmiféle vitát nem váltott ki. A Bizottság minden kertelés nélkül utasította vissza kérvényemet. Egyhangúlag.

HOCMAN GÁBOR

Egy építőipari vállalat kihelyezett üzemrészlegén dolgozom építésvezetőként. 1985. január 28-án. még mielőtt megkezdtem volna a munkát, a vállalat központjába mentem, mert felettesem írásban kért, hogy átvegyem a tervrajzokat. A munkahelyemre azonban nem jutottam el. mert útközben elgázolt egy gépkocsi és súlyos sérüléseket szenvedtem: eltört a combcsontom, a kezem és két bordám. Tudatában vagyok annak, hogy a szerencsétlenséget én okoztam, mert siettem a villamosra, s bár a fénysorompó pirosat mutatott, mégis átszaladtam az úttesten.

A vállalat közölte velem, hogy a balesetért nem felel. Döntését azzal indokolta, hogy esetemben nem munkabalesetről van szó. mert útban a munkahely felé történt és én magam okoztam.

Valóban ez a helyzet7 Nem munkabalesetről van szó, amelyért a vállalat köteles kártérítést fizetni? KAROL K.

\ BRATISLAVA

Ha a baleset valóban úgy történt, ahogyan azt ön leírta, akkor munkabalesetről van szó, amelyért a vállalat felelős. A Munka Törvénykönyve szerint ha a dolgozó egészsége munkafeladatainak teljesítése közben vagy ezzel szorosan összefüggő feladatok teljesítése közben károsodik — netán meghal —, akkor az így keletkezett kárért az a vállalat a felelős, amelynél a baleset idején a dolgozó munkaviszonyban volt.

A felelősség megállapításakor tehát az a meghatározó tényező, hogy a munkafeladatok teljesítése vagy az ezzel szorosan összefüggő feladatok teljesítése közben került-e sor a balesetre. E két fogalmat a szövetségi kormány 54/75-ös rendelete megmagyarázza és pontosítja. Eszerint munkafeladatok teljesítésének tekinthetjük:

a) a munkaviszonyból eredő kötelességek teljesítését ;

b) más, a vállalat parancsára végrehajtott tevékenységet ;

c) a szolgálati úttal összefüggő tevékenységet:

d) a társadalmi szervézet vagy a munkatárs kezdeményezésére a vállalat javára végzett tevékenységet:

e) a saját kezdeményezés alapján a vállalat javára végzett tevékenységet, ha ahhoz nincs szükség külön meghatalmazásra, vagy ha az nem kifejezetten megtiltott.

A már említett kormányrendelet értelmében „a munkafeladatokkal közvetlenül összefüggő tevékenység alatt

1) a munka végzéséhez szükséges tevékenységet;

2) a munka elvégzése alatt szokásos tevékenységet;

3) a munka megkezdése előtt és a munka befejezése után szükséges tevékenységet értjük. Nincs ok arra, hogy különbséget tegyünk a

munkafeladatok, és a munkafeladatok teljesítésével szorosan összefüggő tevékenységgel kapcsolatos felelősség között. A Munka Törvénykönyve is egy szintre emeli ezt a két felelősséget. Megállapíthatjuk tehát, hogy az ön esetében ez a feltétel teljesített.

Amint arról beszámolt, a vállalat igyekszik kibújni a felelősség alól, mondván, hogy a baleset útban a munkahely felé történt, nincs szó munkabalesetről. Az ön által közölt adatok szerint a vállalat azt is közölte: ha munkabaleset lenne, akkor sem vállalná a felelősséget, s nem lenne köteles kártérítést fizetni, mert a dolgozó hibájából történt a baleset. Mindkét megállapítás figyelmet érdemel a Munka Törvénykönyve mindkettővel külön is foglalkozik.

A Munka Törvénykönyve szerint (190 5, 3. bek.) nem tekinthető munkabalesetnek, az útban hazafelé vagy munkába menet történt szerencsétlenség. Azért az útért ugyanis a munkaadó nem felelős. Felmerül a kérdés: hol kezdődik a felelősség és hol ér véget? A helyzet megoldása viszonylag egyszerű, ha a dolgozónak konkrét munkahelye van, például egy bizonyos épület. Ilyen esetben a felelősség akkor kezdődik, amikor a dolgozó a munkahelyre, például az épületbe lép.

Bonyolultabb helyzetek adódhatnak akkor, ha

úgynevezett változtatható munkahelyekről van szó. Ebben az esetben különbséget kell tenni a között, hogy a dolgozónak a munka megkezdése előtt egy bizonyos helyen kell jelentkeznie vagy pedig reggel egyenesen a munkahelyére megy. Az ilyen esetekben gondosan mérlegelni kell a baleset konkrét körülményeit. Annak megállapításánál, hogy a baleset munkába menet vagy munkából hazajövet történt-e. a Munka Törvénykönyvének értelmében tekintetbe kell venni a szocialista együttélés szabályait is. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy önt nem munkába menet érte a baleset, tehát munkabalesetről van szó. amelyért a szervezet a felelős. Ha azt vizsgálnánk meg, hogy mikor ért véget a munkába vezető útja, akkor azt mondhatjuk: abban a pillanatban, amikor abba az épületbe lépett, amely az ön vállalatának illetve felettesének székhelye. Amint leveléből kitűnik, felettesétől kapta az írásbeli meghfvót. hogy vegye át az építkezés további irányításához szükséges utasításokat és tervrajzokat.

. Ami a másik tényt illeti, hogy ön okozta a balesetet, annak főleg a balesetet okozó gépkocsivezető elleni eljárásban van jelentősége.

A munkabalesetért a vállalat objektíve felelős. Ez alól a felelősség alól csak a törvény által előirt esetekben mentesülhet teljesen vagy részben.

A Munka Törvénykönyve értelmében (191. 5, 1. bek.) a vállalat akkor mentesülhet teljesen a felelősség alól, ha be tudja bizonyítani, hogy:

a) a kár úgy keletkezett, hogy az érintett dolgozó megsértette a munkabiztonsági és egészségvédelmi előírásokat és utasításokat, pedig azokat ismertették vele, ezzel kapcsolatos ismereteinek gyarapítását megkövetelték tőle. betartásukat pedig rendszeresen ellenőrizték;

b) a kárt a dolgozó alkoholos állapotban okozta és a vállalat nem tudta megakadályozni a kár keletkezését;

c) kizárólag a fent említett körülmények okozták a kárt.

A Munka Törvénykönyve azokat az eseteket is emliti 191 5, 2. bek.), amikor a vállalat részben mentesül a felelősség alól. Ez abban az esetben van így, ha:

a) az érintett dolgozó a munkabiztonsági és egészségvédelmi előírások megsértésével okozta a kárt, pedig ismerte az előírásokat. A szabályok megsértése volt a kár keletkezésének egyik oka;

b) az egyik ok a dolgozó ittassága volt;

c) azért keletkezett a kár. mert a dolgozó a megszokott viselkedéssel ellentétben cselekedett, s bár nyilvánvaló, hogy nem sértette meg a munkabiztonsági és egészségvédelmi előírásokat, könnyelmű volt. Tekintettel szakképzettségére és tapasztalataira tudatában kellett volna lenni annak, hogy balesetet okozhat vagy egészsége károsodhat.

Az ön esetében tehát lehetetlen, hogy vállalata teljesen mentesüljön a felelősség alól. Csak a részleges felelősség esete jöhet számításba a Munka Törvénykönyve 191. paragrafusa 2. bekezdésének c) pontja szerint. A Munka Törvénykönyve azonban ilyen esetben kimondja hogy a vállalat a keletkezett kárnak legalább az egyharmadát köteles megtéríteni. A részleges felelősség más eseteiben aszerint határozzák meg a kártérítés mértékét, hogy a balesetet milyen mértékben okozza a dolgozó.

Végül néhány információt közlünk a kártérítés mértékéről. A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a vállalat olyan mértékben köteles kártérítést fizetni, amilyen mértékben felelős a kár keletkezéséért. Ezek az esetek a következők:

a) fizetés- vagy nyugdíjcsökkenés esetén;

b) fájdalomért és a társadalmi érvényesülés lehetőségeinek csökkenéséért;

c) gyógykezelésért;

d) tárgyi kárért.

Az ön esetében tehát munkabalesetről van szó, s munkaadója elég jelentős pénzösszeget köteles fizetni önnek. Az ön érdeke, hogy igényeit minél előbb benyújtsa a bíróságnak. Javaslom, forduljon a legközelebbi ügyvédi tanácsadóhoz. Qr pgjQ