A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-21 / 25. szám
CSEREPEK SZÉP ANGÉLA HÁZA Különös és szinte meghatározhatatlan irodalmi műfaj a kisregény. A kritikus mindig zavarba jön, ha dolga akad vele. Mert ugye lehetne novella vagy elbeszélés is, csak ahhoz egy kissé hosszú, de semmi esetre sem regény, mert ahhoz meg rövid. A legtöbben ennyiben is maradnak és bölcs beletörődéssel nyugtázzák: a kisregény legfőbb ismérve a terjedelem. Hosszabb az elbeszélésnél, de rövidebb a regénynél. Van aki még hozzáteszi: a kisregény anyaga lazább szövésű a novelláénál, az író olykor-olykor elidőzhet egyik-másik hősénél, de korántsem annyi ideig mint szeretné, mert akkor a századik oldalnál sem érne a végére, s bizony azon túl már a regény kezdődik. Egy pillanatig sem vitás, hogy a kisregénynek ez a meghatározási módja aligha kápráztatja el a tudós esztétákat és a vájtfülű irodalmárokat, de ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk a prózai müvek dzsungelében, talán mégis elegendő lesz. Ha az iménti kritériumok alapján vizsgáljuk a csehszlovákiai magyar prózairodalmat, akkor nem nehéz megállapítani, hogy a kisregény nem őshonos a mi tájainkon. Akad néhány mutatóba, mint például Gál Sándor Kör című írása vagy Kövesdi János András napra megjövök című alkotása, de ezek is szabályt erősítő kivételek inkább. Nem is hiszem, hogy egy valamirevaló antológiát össze lehetne állítani belőlük. Kissé változatosabb kép tárul a szemlélődő elé. ha a két háború közötti időszak csehszlovákiai magyar prózáját veszi szemügyre. A kisregény persze akkor sem számított vezető műfajnak (s igazán jó csak nagyon kevés akadt), de az írók mintha jobban becsülték volna. A korabeli lapok, kivált karácsony és húsvét táján gyakran közöltek kisregény-terjedelmű prózát, amelynek a zöme ugyan felszínes, selejtes, sőt nem ritkán dilettáns alkotás volt, de azért akadt közöttük remekmű is. Például Tamás Mihály Szép Angéla háza című írása, amely A Reggel 1927. évi húsvéti számában látott napvilágot. Ez a kisregény akár a műfaj mintadarabja is lehetne. Lendületes, jól megkomponált próza; cselekménye, igaz, nem túl mozgalmas. de elég érdekes ahhoz, hogy az olvasó figyelmét végig lekösse; a szereplők ábrázolása plasztikus, egy percig sem vitás, hogy hús-vér emberekkel van dolgunk. Aligha véletlen, hogy Turczel Lajos, a kiváló irodalomtörténész ezt a müvet választotta, amikor címet keresett annak az antológiának, amelyet a két háború közötti időszakban keletkezett csehszlovákiai magyar kisregényekből állított össze. A kötethez írt előszavából azt is megtudjuk, hogy ennek az írásnak zajos, mondhatni botrányt kavaró visszhangja támadt, néhány szereplőről kiderült, hogy élő személyekről mintázta őket az iró, s ők bizony perre akarták vinni az ügyet. Sokan a sajtóban támadták a szerzőt, de akadtak védelmezői is, például Fábry Zoltán és Fája Géza. A kötetben olvasható többi írásnak már korántsem volt ilyen mozgalmas utóélete, s talán örökre elvesztek volna a feledés homályában, ha Turczel nem emeli ki őket onnan. Persze nem volt egyszerű feladat rájuk találni annyi selejtes alkotás között, könyvtárak mélyén lapuló folyóiratok 2 sárguló lapjain. De az összeállító érzékét és '£ ízlését dicséri, hogy végül is sikerült egy < olvasmányos, szórakoztató, s emellett hasz- £ nos és tanulságos kötetet megszerkesztenie. ■£ Nem kimondottan reprezentatív antológiáról d van szó, hiszen olyan kisregények hiányoz- c nak belőle, mint Darkó István ÁH a bál vagy £ Tamás Mihály Mirákulum című írása. Ezek a '3 művek ugyanis, más kötetekben már napvi- z lágot láttak a közelmúltban. Mégis, az anto- v lógiába gyűjtött írások a csehszlovákiai ma- a gyár kisregény legjobb darabjai közül valók, ŕ noha egyik-másik felett azért nem ment el nyomtalanul az idő. Darkó István Szép ötvöslegény című kisregényének története a 17. századi Erdélyben játszódik. Az iró sok figurát mozgat, de közülük messzire kimagaslik Téglás Gábor alakja, aki afféle népvezérré lesz az elégedetlenkedő ötvöslegények között, s végül győzelemre viszi a közös ügyet, de az ő élete tragédiába torkollik: éjszakai útonállók halálosan, megsebesítik. Az író lírai eszközökkel ábrázolja Téglás Gábor és Káposztás Ágnes kibontakozó szerelmét, de érzésem szerint ez a cselekményszál kissé kilóg a történetből. Darkó stílusa veretes, de helyenként már modorossá, túlságosan is fennköltté válik. Sokkal modernebb nyelven íródott Zsenika című írása, amely formai szempontból nézve is korszerűbbnek hat, noha korábban keletkezett mint a Szép ötvöslegény. A Zsenika tulajdonképpen egy beteljesületlen szerelem története, de áttételes jelentése is van, hiszen azt sugallja, hogy a szerelem előbb-utóbb boldogtalanná teszi az embert. Darkó férfihösei mind a szerelem áldozatai, vagy ha úgy tetszik a ragyogó szépségű, kiismerhetetlen és titokzatos Zsenikáé, aki az örök nő szimbóluma is lehetne akár. A Zsenikét olvasva döbbenünk rá arra, milyen kár, hogy Darkó István a harmincas években visszatért egy kevésbé korszerű prózai stiluseszményhez és műveiben megszaporodtak a romantikus-patetikus elemek, a konzervatív olvasói rétegek ízlését kielégítő írói megoldások. Sellyéi József, az atutodidakta parasztíró Nádszerha című kisregényével szerepel az antológiában. Ez az Írás nem éri el a Lósorozás Gádoroson című Sellyei-elbeszélés színvonalát, de tematikailag üde színfoltja a kötetnek. Szombathy Viktor jeles útikönyvek, művelődéstörténeti munkák szerzőiéként ismert manapság, a két háború közti évtizedekben azonban elsősorban szépíróként tevékenykedett. Ebből az időszakból való az Új madonna című írása is, amelynek egy festői tehetséggel megáldott szerzetes a főhőse. Különösen megkapó az írásban a szerzetes művészi és emberi vívódásának az ábrázolása. Szabadulni akar az elavult formáktól, a művészi kibontakozást gátló konvencióktól, ugyanakkor harcolnia kell az ébredező, de számára tilos érzések ellen is. Míg az előző esetben a külvilággal kell szembenéznie, addig a szerelem elleni csatáját önmagával kell megvívnia. Tamás Mihály a cimadó kisregényen kívül még egy írással szerepel a kötetben. Lanti Cézár-ja tulajdonképpen egy novellafüzér, amelyből Turczel Lajos szerkesztett kisregényt. Lanti Cézár Krúdy Szindbádjára emlékezteti az embert. Bolyong a világban minden komolyabb Cél nélkül; talán a boldogságot keresi, de ezt még önmagának sem meri bevallani, s közben szállnak felette az évek. Erről szól az Írás. Bizonyára csak a véletlen műve, de elgondolkoztató, hogy Lanti Cézár mintha új életre kelt volna egyik-másik fiatal prózaírónk novelláiban (gondoljunk csak Vajkai Miklós Wohl Eduárdjára például). Az antológia egyik legmeglepőbb írása Tichy Kálmán Cinege úr végzetes tavasza című kisregénye. Különlegességét az az irónikus-groteszk hangvétel adja, amellyel az iró hősét ábrázolja. Gúnyolja is, sajnálja is ezt a Cinege urat, de be kell látnunk, hogy végeredményben megérdemli a sorsát. S ha az imént azt mondottam, hogy Tamás Mihálynak ma is akadnak követői, akkor ez bizonyos értelemben Tichy Kálmánra is vonatkozik, pontosabban arra az ironikus-groteszk látásmódra, amely kisregényének legfőbb ismérve. Elsősorban Grendel Lajost említeném, aki természetesen Tichynél sokkal nagyobb mesterségbeli tudással felvértezve, s művészileg is, kidolgozottabb formában műveli ezt a stílust. De nem lenne teljes a felsorolás, ha megfeledkeznénk Cúth Jánosról. Úgy vélem, a Szép Angéla háza című antológiát jó szívvel ajánlhatom mind az olvasók, mind pedig az irodalmárok figyelmébe. AMATÖR CSILLAGÁSZOK A CSALLÓKÖZBEN „A Csallóközben a történelem során sohasem épült csillagvizsgáló, sohasem élt itt jeles képviselője ennek a tudománynak. Aki mégis foglalkozni kívánt a csillagok világával, legfeljebb maga készített az ég titkainak kifürkészésére alkalmas műszert (...) Járásunk amatőr csillagászati mozgalma a 70-es évek elején kezdett kibontakozni. 1974-ben a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ mellett megalakult a csillagászati kabinet, aminek köszönhetően sorra jöttek létre alap- és középiskolákban csillagászati szakkörök. Megjelentek az első amatőfkészítésű távcsövek, egyre többen hódoltak a csillagászat szenvedélyének, és mindössze három évnek kellett eltelnie, hogy megszülessen a gondolat: nyári amatőr csillagászati tábort kellene szervezni az aktívabb amatőr csillagászok részére." Ezeket a sorokat egy zöldfedelű, kezdetleges technikával sokszorosított füzet előszavából idéztem. A füzet címoldalán a híres magyar csillagász. Konkoly Thege Miklós arcképe látható, alatta ez áll: Konkoly '84 Okresné osvetové stredisko — Járási Népművelési Központ Dunajská Streda. A hátsó oldalra a fogyó Hold fényképe került. Az idézett előszó írója, Bödők Zsigmond (néhány kisbolygó felfedezése fűződik a nevéhez) tulajdonképpen a lelke ennek az amatőr csillagászati munkának a dunaszerdahelyi járásban. Az ő hatására és az ő példája nyomán ma már több tucat diák és fiatal foglalkozik rendszeresen a csillagos ég titkainak fürkészésével. A legközelebbi csillagvizsgáló Hurbanovón (Ógyalla) található, az, amelyet egykor Konkoly Thege Miklós hozott létre. Ide járnak a dunaszerdahelyi járás amatör csillagászai most már minden esztendőben a nyári hónapokban, hogy a csillagda komoly berendezései segítségével még alaposabban szemügyre vehessék a csillagos égboltot, a Holdat, de a Napot is. Csak természetes, hogy az ógyallai csillagvizsgáló alapítójának nevével jelölték meg a tábort is — ennyi a magyarázata a Konkoly '84-nek. Mert az említett füzetben az előszót követően a táborban végzett megfigyelésekről olvashatunk — méghozzá, a táborlakók tollából származó — beszámolókat, azután ismeretterjesztő írásokat, amelyek a kis amatőr csillagászok tudását gyarapítják, de nemcsak az övékét, hanem az olyan magamfajtáét is, aki pedig valamikor már belekóstolt az asztronómiába, és így hallhatott már ezt-azt felőle. Őrülök, hogy megszületett ez az okosan összeállított füzet, és kicsit irigykedve gondolok azokra, akik az idén nyáron ismét ott lesznek majd a táborban, ahol közvetlenül is tanulmányozhatják mindazt, amiről én itt az írógép felett legfeljebb csak ábrándozhatok. LACZA TIHAMÉR 10
