A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-14 / 24. szám
Brook Shields és Anthony Delon, a világhírű francia filmsztár fia, tavaly nyáron ismerkedett meg Amerikában. Azóta többször találkoztak, sőt a karácsonyt is együtt ünnepelték. Most néhány napot a Barbados szigeten töltöttek együtt. A Paris Match ott készített képriportja arról tanúskodik, igencsak meghitt, bensőséges a viszony a két fiatal között. Mérték után dolgozik Michael Davies angol mester, aki különböző történelmi korokban viselt páncélruhák pontos másainak kidolgozásával foglalkozik. A „bádogszabó" hétféle vitézi „konzervruhát" készít, de megrendelést is vállal — akár teljes öltözékre, akár csak egy-egy darabra. — Apu, hogy megy be az a nagy elefánt ... CSONTOS VILMOS GYŐZNÖD KELL, ÉSZ Egyik nap szelíd szóval, A másik nap haraggal. Vitázom önmagámmal. — Elég volt — érvel a testem, Megkoptam, elernyedtem, — A gondolat: Nincs igazad. Hiszen hallható még szavad, — Kevés a szó, fáradt a kar. Pedig ki eredményt akar, Bárhol él, azt tudnia kell: Munka nyomán fakad siker. Legyint az ész: Régi nóta! Saját indulásod óta Változott a világ rendje: Fogd a gyeplőt feszesebbre! — Megpróbáltam nem is egyszer. Sőt szárnyakat növesztettem, Vakmerőn tornyot tetézni Mégse tudtam. Visszahulltam A porba, a port dicsérni. — Pedig a vágy, örök vágyam: Csak egy ujjal, Fénylő csillagokhoz érni! — Ez a te nagy tévedésed: Léptedet ne fény felé tedd! Hisz emberek vesznek körül, Társaidat azok közül Válaszd, kik a barázdáknak Göröngyein veled járnak, S veled érzik: Nem a talpuk — szívük vérzik: — Érted-e már, mit kell tenned? A gyógyítást Itt neked kell elvégezned! Legyint a kéz. Érvel az ész: — Ez az önbizalom kevés! Megmutattad, ha akarod. Szárnyad nő, s nem csak a karod Lendül, ha a cél kívánja: Az értelem is kitárja Ablakát, s madara röppen ... Ne hidd: elvész a közönyben Az a dal, mit a barázdák Fotó: V. PŔIBYL Fölött dalol, szívek zárját Nyitja az ki: Simogatni — gyógyítgatni. — Ha az olyan könnyű volna, Az a madár csak dalolna, — De nézd, szárnya megtépázott, S ott vergődik lent a porba'. — Temet a por, az a szürke. Elszunnyad parazsam üszke. Marad csak vitázó kedvem, És a vitát Napról napra újrakezdem: Ész — mert győznöd kell a testen! 21
