A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-19 / 3. szám
Jó, jó, de mégsem ugyanaz ... Vámos Gábor felvétele így gomolyog a köd éjszaka, a csík a ködön áttörő fény útja. A felvételt Prandl Sándor készítette. Az embernek van két lába, és... két feje, legalábbis Borzi László felvételén. Hallottukolvastukláttuk RÁDIÓ A Magyar Népdal Hete Új források feltárása, új gyűjtések bemutatása. a régieknek feldolgozások révén történő újrafogalmazása, felelevenítése és nem utolsósorban a népdalgyűjtö- és feldolgozó munka legnagyobb egyéniségeinek bemutatása — ez lehetne tömör summázata a Magyar Rádió közelmúltban megtartott Magyar Népdal Hete című műsorsorozatának, amelyben harminc-ötven perces, naponta több alkalommal is megszólaló összeállítások hangzottak el. Az egy hétig tartó sorozatból most a nyolcvanöt esztendős Bárdos Lajost köszöntő műsort emeljük ki. A „Tanár Úr" — mert mindenki csak így szólítja őt — a huszadik századi kóruskultúra egyik legnagyobb egyénisége. A Kodálytól kapott útmutatás nyomán egyik elindítója lett az Éneklő Ifjúság mozgalomnak, a Magyar Kórus című kiadói vállalkozásnak, aktív közreműködője a zenetudósképzésnek, szerzője, szorgalmazója több nagyon fontos zenetörténeti kutatásnak (pl. Liszt-kutatás). A szóbanforgó műsort alkotói elsősorban Bárdos Lajos népdalfeldolgozásainak szentelték; rövid beszélgetéssel és néhány zenemű idézésével próbálva meg jelezni a kiváló zeneszerző és pedagógus véleményét a témakörről. A műsorban szereplő gyerekkórusok (említsük meg közülük Ugrin Gábor és Reményi János kórusát) nagyszerű munkát végeztek, tisztán, kulturáltan adták elő a kedvesebbnél kedvesebb feldolgozásokat, legalább sejtetve valamit abból a sokrétű tevékenységből, amellyel Bárdos Lajos hozzájárult ahhoz, hogy a magyar kórusmuzsika világszerte elismert színvonalra emelkedjen. Kleiszner Erzsébet KIÁLLÍTÁS Tájak, korok, emberek Szovjet festőművészek reprodukcióiból nyílt kiállítás az ipolyvarbói (Vrbovka n. I.) művelődési házban. A kiállítás rendezője, a CSEMADOK helyi szervezete ezzel köszöntötte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulóját s tette tartalmasabbá a csehszlovák-szovjet barátsági hónap rendezvényeit a községben. A kiállítás látogatói gyönyörködhettek a szovjet-orosz festőművészek klasszikus alkotásaiban, Geraszimov, Levitan, Perov, Siskin, Volkov, Sicin, Szvesnyikov, Gricaj és mások művészetében. A Szovjetunióban élő nemzetiségek legjelesebb művészeinek festményei is gazdagították a reprodukciós kiállítást. így pl. az örmény Szárján dekoratív csendéletei, a tadzsik Szalmanov, az azerbajdzsán Szamedova vagy a kazah Kenbajev és Mambejev lírai eszközökkel megformált tájképei. Mint a kiállítás címe is mutatja, a szovjet képzőművészetben helyet kap a csendélet, a tájkép ugyanúgy, mint az életkép, a portré, a történelmi téma. A szovjet élet sokoldalúságából fakadó tematikai gazdagság nemcsak arra készteti a művészt, hogy megtanulja az élet által felvetett kérdések pontos megfogalmazását, hanem arra is, hogy megtalálja azt a művészi formát, amely a szovjet ember elméjét és érzelmi világát egyaránt megragadja. A kiállítás természetesen csak töredékét adhatta a szovjet festőművészet remekeinek. Tény az is hogy a reprodukció, akármilyen fejlett nyomdai technikával állították is elő, csak jelzi, de nem pótolhatja az eredeti alkotás nagyszerűségét. Mégis tanulságos volt ez az ipolyvarbói képzőművészeti tárlat, mert lehetővé tette, hogy a látogatók megismerkedjenek a sokoldalú szovjet festőművészettel s ezen keresztül a szovjet kultúrával, a szovjet valósággal. Urbán Aladár KÖNYV Finnugor—szamojéd (uráli) regék és mondák Ilyen bonyolult cím alatt jelent meg a Móra Ferenc Könyvkiadó Regék és mondák sorozatának legutóbbi darabja, amelyben — a görögök, rómaiak, indiaiak, germánok és kelták stb. után — az uráli nyelveket beszélő népek mondavilágával ismerkedhetünk meg. Közel ezer éve már, hogy egy norvég hajós megsejtette a finnugor nyelvek rokonságát, mint ahogyan a magyarokat legközelebbi rokonaikhoz, a vogulokhoz és osztjákokhoz fűző kapcsolat felismerése is jóval régebbi már ötszáz évnél. Ennek ellenére — bár a XVIII. században már megdönthetetlenül bizonyították is — nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, míg végre a fényes múltra, dicső ősökre áhítozó magyarság elfogadta a „halzsíros atyafiság" gondolatát. Nagy munkát végzett Domonkos Péter, amikor két kötetben összegyűjtötte az uráli népek regéit és mondáit. Könyve mind a gyerekek, mind a felnőttek részére nyilvánvalóvá teszi a benne szereplő népek összetartozását. A mondagyüjteményt terjedelmes előszó vezeti be, amelyben a szerkesztő megpróbálja körülhatárolni a rege és a monda fogalmát és szerepét az uráli mitológiában, folklórban. Húsz egységre oszlik a kötetekben hözzétett mondakincs, vagyis valamennyi finnugor és élő szamojéd nép helyet kap benne. Az első kötetben a baltifinnek (finn, karjalai, inkeri, vepsze, vót, lív, észt) és a lapok, ill. a Volga vidéki népek (morvin, cseremisz, votják, permják, zűrjén), a másodikban a magyarok meg a nyugatszibériai népek (legközelebbi — vogül és osztják — valamint legtávolabbi — nyenyec, enyec, nganaszan, szölkup — szamojéd rokonaink) mitikus elbeszélései olvashatók. Az egységeket népenként rövid portré vezeti be, amelybe az illető csoportra vonatkozó legfontosabb tudnivalók kerültek. A kötetek anyaga négy tematikus csoportba sorolható: 1. kozmogóniai és teremtésmondák (A világ keletkezése. Az ember eredete stb.), 2. mitológiai mondák (a magyarok származása és lakóhelyei stb.), 3. történeti mondák (a votjákok és a cseremiszek harcai, Toldi tettei stb.), 4. helyi mondák (A Pokol-tó stb.). A szövegekben található ismeretlen mitológiai fogalmak megértését bőséges jegyzetapparátus segíti. Figyelmet érdemel továbbá a kötetek képanyaga és a nyenyec, illetőleg lapp motívumokat őrző borítója is. Nyelvcsaládunk földrajzi eloszlását mutatják be a borítók térképvázlatai. Fehér Péter HANGVERSENY Nagy sikerük volt A cseh zene évében és az idei csehszlovák-szovjet barátsági hónap gazdag kulturális rendezvényének keretében lépett fel Losoncon (Lučenec) november végén a világhírű Moravanka együttes. Az együttes 1972-ben alakult a Bmói Rádió stúdió fúvószenekaraként. Vezetőjük Jan Slabák, akinek a népzene iránti szeretete még a szülőfalujában, Kelčan községben alakult ki. Tizennyolc évesen a bmói Filharmóniai Zenekar tagja, ezenkívül több neves fúvós-, tánc- és jazz-zenekarral dolgozik együtt, például a Mirko Foret és Gustav Brom vezette zenekarokkal, így gyarapítván tovább zenei szaktudását. A későbbi években a brnói Filharmóniai Zenekar első szólistájaként emlegetik. A Moravanka együttes megalakítását sikeresen valósította meg 1972-ben, és örömmel vállalta a karmesteri tisztséget. Már az első rádiófelvételük is nagy siker volt, de az igazi elismerést 1973 áprilisában a televíziós bemutatkozásuk hozta. Azóta rendszeresen szerepelnek a rádió és a tv könnyűzenei, illetve folklórműsoraiban. Önálló hivatásos együttesként 1978- tól működnek az alapító karmester, Ján Slabák vezetésével, aki egyúttal az együttes zeneszerzője is. Sikerült megőrizniük eredeti célkitűzésüket, a népzene hagyományaira épülő jellegzetes cseh fúvós-tánczenekari stílus ápolását. A Moravanka műsorából a Prágai Pánton Hanglemez Vállalat 1974-ben készítette az első nagylemezt. Azóta nyolc nagylemezzel büszkélkedhetnek, ezekből több millió példányt adtak el itthon és külföldön egyaránt. A cseh reneszánsz fúvós zenét nagy sikerrel tolmácsolták külföldön is: Amerikában, Kanadában, Ausztriában, a Német Szövetségi és a Német Demokratikus Köztársaságban, Málta szigetén és másutt. Műsorukat mindenütt nagy érdeklődés kísérte. így volt ez Losoncon is, ahol mindkét koncertjükre telt ház előtt került sor. Nagyon színvonalas, szórakoztató kétórás műsort adtak, amit a hálás losonci közönség szűnni nem akaró vastapssal jutalmazott. A Moravanka zenekarának karmestere mellett kiváló művészi teljesítményt nyújtott a zenekar valamennyi tagja és az együttes neves szólistái: Ivana Slabáková, Vendula Prágová, Jin Helán és Jožko Černy. Csák István 9
