A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-24 / 21. szám
Gyermekeknek Innenonnan NÉGY VÁNDOR A világ végétől kilenclépésnyire, de az is lehet, hogy tízre, volt egy hegy. A hegy mögött egy icipici patakocska folydogált, amiben mákszem nagyságú halak játszadoztak, s olyan kicsi békák ugráltak a partján, hogy csak a szél és a falevelek látták őket. A hegy se volt valami óriási, a verebek gyalogláb másztak át rajta, s mikor a túlsó felére értek, még akkor is kedvük volt ugrándozni. Nem lehetett nagyobb, mint egy jókora kavics. De igazi hegy volt, s igazi volt az a cérnaszálnyi ösvény is, ami a hegytől az erdőig vezetett. Ez az erdő már nem volt olyan kicsi, mint az ösvény, a hegy s a patak; akkor lehetett, mint mifelénk az erdők. Vidám élet volt az erdőben, de legvidámabban négy testvér élt, akiknek az erdő közepén volt a házuk. A négy testvér neve; Tavasz, Nyár, Ősz, Tél. Azt elfelejtettem megmondani, hogy mindez a világ elején volt, így a világ elejétől is csak tíz évig és három napig. Mert tíz esztendő és három nap múltán a négy testvér összeveszett. Azt hiszem, azon vesztek össze, hogy melyik madár tud nagyobbat ugrani: a veréb vagy a rigó? A Tavasz és a Nyár azt mondotta, hogy a veréb, az Ősz és a Tél azt mondta, hogy a rigó. Hiába kérdezték a lepkéket, az ösvényt meg az icipici kis patakot, egyik sem tudta megmondani, melyiknek van igaza. így történt aztán, hogy a Tavasz így szólott testvéreihez: — Ezen mi elveszekednénk a világ végéig is. Én hát inkább elmegyek közületek. — Ezzel aztán el is indult, át a kis ösvényen, át a kavics nagyságú hegyen és az icipici patakon, míg csak a világ közepére nem ért. Beletellett vagy három hónap, amíg visszajött az erdőbe. Akkor aztán eldicsekedett testvéreinek, hogy mennyire örültek neki az emberek. Mindenki azt mondotta, hogy a Tavasz a legszebb a világon. Ezt bizony nem hagyta a Nyár. Ő is útra kelt, s ő is dicsekedve tért vissza: — Énhozzám bizony úgy szóltak az emberek: „Te vagy a legjobb, te vagy a legkedvesebb! Te érlelted meg a búzánkat, hogy lisztet őrölhessünk belőle, hogy kenyeret süthessünk a lisztből..." „Hát ha így van, én is útra kelek" — gondolta az Ősz. S • » •/. i » nem is gondolta kétszer, túl volt már az erdőn, hegyen, patakon. Aztán mikor visszatért, így szólt: — Láttátok volna, hogy örültek nekem az emberek! Nem is csoda, mert teli tarisznyával mentem közéjük, vittem nekik szőlőt, diót, almát, körtét. A Tél se hagyta magát, ő is útnak indult, szaladtak előtte a szelek, hogy hírül vigyék érkezését. Visszafelé is pajtásaival, a szelekkel jött, s álló nap arról mesélt, mennyire örültek a gyerekek a hónak és a jégnek, s mennyi ágat tördelt az erdőben, hogy legyen mivel fűteniük a szegényeknek. Álló napig ezt mesélte, de már csak ketten hallgatták: a Nyár és az Ősz, mert a Tavasz közben újra útra kelt, s azóta is vándorolnak, mióta világ a világ. ZELK ZOLTÁN MESÉJE FÉSŰS ÉVA Tavaszi játék Förgeteg fia: bohókás szellő>, vihar leánya: pityergős felhő, fogócskát játszott táruló égen, záporrá fáradt kiszikkadt réten. A mező itta, s kizöldült újra, magasra szökkent szárán a búza. Nézi a gazda féltett vetését, kenyere lesz majd ez a reménység. Rakjátok össze úgy e nyolc négyszöget, hogy értelmes rajzot kapjatok! Arra a kérdésre, mi a hosszú élet titka, sokan keresik a választ. Szovjet Kelet- Azsia lakói a gyakorlatból tudják, hogy a humor sok mindenen átsegíti az embert. Ez a két vidám veterán kolhoztag is derűsen néz a világba. Márciusban, a genfi autószalon látogatói között nagy érdeklődést váltott ki az új „Lancia Y 10" típusú személygépkocsi. Hossza 339 centiméter, különböző köbtartalmú és erősségű (1 000 cm3/45 LE, 1 050 cm3/55 LE és 1 050 cm3/85 LE turbo) motorral készül. Azoknak a vevőknek szánják, akik nem szeretik a túl nagy kocsikat, de igénylik a kényelmet. Az amszterdami csatornák egyikén, egy kibérelt „lakóhajón" menhely nyílt a kóbor macskák részére. Henriette van Weelde saját húsz macskája mellett naponta néha háromszáznál is több gazdátlan, csavargó cicát fogad be. Hetente 350 kiló halat vásárol, hogy jóllakassa védenceit. 20
