A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-17 / 20. szám

CSÁRDÁSOK ÉS CSOPORTOS TÁNCOK 2. A hármas csárdást Bodrogközben és Gömörben „konyhatánc'' néven is­merik. Egy férfi két nővel járja a táncot. Eredetét kétféleképpen ma­gyarázzák. Tudományosan is és léte­zik helyi eredetű magyarázat is. Az előbbi a tánc széleskörű elterjedése alapján kimondja az egy férfi és két nő ún. „hármas csárdásának" rokon formáit a dél-erdélyi románok (Invir­­tita), a bácskai délszlávok (Momaőko kolo), valamint a kárpáti lengyelek és a szlovákiai goralok (Goralska trojka) körében is megtalálhatjuk. A hármas táncok a régi udvari tánckultúrában éppúgy, mint a nyugat-európai nép­táncokban gyakoriak voltak. (Martin Gy. Magyar tánctípusok és táncdi­alektusok) A nép ajkán élő magyarázat — ezért nevezték a táncot konyhatánc­nak — a lakodalom előkészítése ide­jének sajátos táncaként tartja nyil­ván. Tudvalevő, hogy a lakodalmak előkészületekor a nagy sütés-főzés idején aránylag kevés férfi volt jelen, csak a vízhordók, a favágók stb. Ezért aztán este, a munka befejezésekor ha táncra került sor, őket fogták be az asszonyok párnak. így jutott egy-egy férfira két nő is. A tánc szerkezeti felépítése egy lassú és egy közepes (friss) részből áll. A lassúbb a sétáló, kopogó, hár­mas dobogó, cifra, csusszantó, forgó lépések fordulnak elő. A motívumo­kat helyben, illetve a táncteret (szo­bát, konyhát, udvarrészt) bejárva táncolják. A férfi nyitott fogással tartja a két nő, hátulról öleli át a nők derekát. A nők a jobb, illetve a bal kezüket a férfi bal, illetve jobb vállára helyezik. Mindhárman menetirányba fordulva táncolnak. A friss részben a dobáló, a forgó­forgató, a ki-beforgató, a pörgő-pör­­gető, a cifra, a dobogó cifra, a dobo­gós, a kopogós lépések a dominálók. A lépések táncolása túlnyomó rész­ben helyhez kötött. A férfi általában más lépést jár, mint a nők. Pl. a nők ki-beforgatós cifrát táncolnak és ez­zel 3/8-ot a férfitól el, illetve a lépés másodszori járására a férfi felé for­dulnak, mialatt a férfi helyben előre néző irányban hármas bokázót, dobo­góst, esetleg kopogóst jár. A férfi gyakran „dobálja", átveti maga előtt a nőket. A nők négy futó lépéssel a saját tengelyük körül is egyet fordul­va átfutnak a férfi másik oldalára. Helyet cserélnek. A bal oldalról indu­ló nő halad a belső, a jobb oldali a külső körön. Ezt a helycserét több­ször is megismétlik. A másik látvá­nyos forma, amikor a férfi megfogja a nőknek az ő vállán nyugvó kezét, azt magasra felemeli — így tartva a saját tengelyük körül forgatja-pörgeti a nő­ket (orsópörgetés). Gyakoriak a kar alatti bonyolult átbújások, átszövé­sek is. A tánc végén aztán kis kört alkotva forognak, ridáznak. A körcsárdás a csárdás csoportos formája. Ez a forma is inkább Nógrád, Gömör, Abaúj, Zemplén tájegysége­iben vált honossá. Tehát Bodrogköz­ben is. A szabad, kötetlen páros tánc­ból alakult ki a körcsárdás, olyan­formán, hogy két vagy több pár kört alakított ki. így a táncuk már félig kötötté vált (formájában kötött, mo­tívum- és dallamsorrendjében sza­bad). A tánc motívumaiban aránylag szegény. Míg áll a kör, addig a lépő motívumok: egy- és kétlépéses csár­dások, cifrák, ritkábban bokázó motí­vumok fordulnak elő, a kör forgása­kor pedig a futó és a ridalépések. A körcsárdás is lassú és gyors részből áll. A lassú részben általában énekel­nek is a táncolók. Azt a dalt éneklik, amit a zenekar játszik. Ha azt akar­ják, hogy a zenekar muzsikáját ők határozzák meg, akkor a nóta végén hangosan énekelve egy új dalt kezde­nek, a zenekar pedig átveszi az ő dalukat. Néha a teremben egyszerre két-három kör is külön nótát fúj, ilyenkor a zenekar elhallgat. A gyors körforgó részben már nem énekel­nek, illetve itt ez már nem gyakorlat, de előfordulhat. Azt a jelenséget, amikor csak két pár alakít kört, racozásnak nevezzük. Itt a tánckezdés úgy történik, hogy az egyik szóval, mosolygással, kis moz­dulattal vagy lendüléssel jelt ad és a zene következő ütemére balra indít­va kétlépéses csárdást járnak, majd jobbra ugyancsak kétlépéses csár­dást kezdenek, ennek harmadik fázi­sára jobb lábbal erőteljesen dobban­tanak és a negyedik fázisra kivárnak. A dobbantással jelzik, hogy a követ­kező ütemre megkezdődik a forgás. A forgást bal lábbal kezdik. A forgás fenthangsúlyos. Ez a racozás (rác) legegyszerűbb formája. Tehát a köz­ismert csárdáslépéssel, a lassú csár­dással kezdődik, aztán egy dobban­­tás következik és folytatódik az or­szágszerte élő ridaforgással. A táncnak nincs sajátos zenéje, felgyorsult csárdászenére járják. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: Prandl Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom