A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-10 / 19. szám
A Gsemadok életéből OLVASÓTÁBOR A LEGFIATALABBAKNAK A fiatalok, az iskoláskorú gyerekek bevonása a CSEMADOK szerteágazó munkájába az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kap Szövetségünk munkatervében. A központi munkatervben ugyanúgy, mint a járások terveiben, sőt itt-ott már a helyi szervezetekében is. A tánc- és színjátszó mozgalom gyerekfesztiváljai, s az azokat megelőző járási versenyek, biztosítják, hogy már a legkisebbek is halljanak a CSEMADOK-ról. A kulturális munka alapja lehet az alapiskolák és a CSEMADOK szervezetek szorosabb együttműködésének. Az iskolás gyerekek szerepeltetése, felléptetése helyi szervezeteink ülésein, műsoros estjein nemcsak azt eredményezi, hogy a gyerekek már kiskorukban tudnak, tudomást szereznek szervezetünkről, hanem azokat a szülőket is láthatjuk rendezvényeinken, akik a CSEMADOK-nak egyébként nem tagjai. E kapcsolatteremtés és a már létrejött jó összmunka ápolása kiemelt helyen szerepel a CSEMADOK Bratislava-vidéki Járási Bizottságának munkatervében is. Ennek szükségességét a helyi szervezetek vezetőségei is megértették, és az együttműködés nagyon szép példáit lehetne már felsorolni. A képzőművészeti kiállítások, melyeket a diákok pedagógusok felügyelete alatt csoportosan látogatnak, az iskolák részére szervezett előadások, gyereknapi műsoros délutánok, melyeket a CSEMADOK-szervezetek anyagilag is bebiztosítanak ugyanúgy ide sorolhatók, mint az író—olvasó találkozók és zenés délutánok. A „Közös lónak túrós a háta" szólást cáfolja a szenei (Senec) alapiskola Kincskereső Ifjúsági Klubja, mely a városi könyvtár és a CSEMADOK-szervezet „közös gyereke", mégis igazán szép eredményekkel dicsekedhet. A lehetőségek e téren — úgy vélem — szinte korlátlanok. Ennek az írásnak is az a célja, hogy a közös munka újabb módjáról, formájáról beszéljek. Járási bizottságunk olvasótábort szervezett az alapiskolák alsó tagozatos diákjai számára Szencen, a CSEMADOK KB üdülöházában. Tapasztalatainkról — bár csak dióhéjban — járásunk képviselője a CSEMADOK Központi Bizottságának tavaszi plenáris ülésén beszámolt. A résztvevők, felszólalók, hasznos, követendő kezdeményezésnek tartották. Egy jó és követésre méltó kezdeményezés, az Apró Szőttes-tábor szervezési tapasztalataira építettünk. Célunk az volt, hogy megfelelő (a szülőknek és iskoláknak is megfelelő) időben kellemes és hasznos három-négy napot töltsenek el együtt a meghívott gyerekek. A legmegfelelőbb időpontnak a tavaszi iskolai szünidő látszott. így a szülőket is tehermentesíthettük, s az iskolák igazgatósága is szívesen egyezett bele a gyerekek részvételébe. Őszintén szólva a szülök aggályaitól tartottunk, de kellemesen csalódtunk. Mindenki szívesen engedte el a gyerekét. Az iskolákban pedig — amint később megtudtuk — valóságos versengés folyt a részvételért a gyerekek között. Egyik helyen a pedagógus szava, másutt az osztályközösség szavazata volt a döntő. És az érdeklődés az irodalom, az anyanyelv iránt. Programunkat úgy állítottuk össze, hogy abban a benti foglalkozások mellett sok mozgás, séta szerepeljen. A szenei Pincesor, vagy a március elején még vastag jégpáncél borította szenei tó élmény volt a gyerekeknek. És a lényeg: a program, amitől a tábor olvasótáborrá válik. Meglátogatták a gyerekek a szenei városi könyvtárat, ahol a három napra könyveket kölcsönözhettek. Verset választottak, hogy az utolsó napi szavalóversenyre kellően felkészülhessenek. Volt bábelőadás, versek és megzenésített versek hallgatása, irodalmi játékok. Illusztrációkat készítettek Simkó Tibor gyerekverseihez, találkoztak, beszélgettek és játszottak, sőt együtt énekeltek a költővel. Kovács László az anyanyelv szépségeiről, szeretetéről beszélt a gyerekeknek, akik utána játékos vetélkedőn mérték össze anyanyelvi tudásukat. Egy-egy foglalkozásra 30—40 gyerek jött el. A szenei gyerekek, a Kincskereső tagjai nem voltak a tábor lakói, csak a rendezvényeket látogatták, — napközben voltak együtt a többiekkel. Nem törekedtünk katonai, sőt iskolai fegyelemre sem. Mégis fegyelmezettek, játékosak, érdeklődők voltak a gyerekek. Minket, a járási bizottság elnökségét, a szervezőket a tábor sikere arról győzött meg, hogy az elkezdett úton most már tovább kell haladni. Elmondhatjuk, hogy érdemes volt megszervezni az olvasótábort. GÖRFÖL JENŐ A szerző felvételei Jo bent lenni, ha foglalkoznak velünk Nemcsak Simkó Tibor verseit, magát a költőt is megismerhették a gyerekek Kovács László az anyanyeN szépségéről, szeretetéről beszélt Volt kinti foglalkozás, téli séta is A találkozó író vendégei BARÁTI TALÁLKOZÓ A CSEMADOK Kassai (Košice) Városi és Járási Bizottsága és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Kassai Városi Bizottsága együttműködésének közel húszéves hagyománya van. A jelzett idő alatt számos olyan közös akciót rendeztek-szerveztek együtt, amelyek mind politikai, mind társadalmi szempontból jelentős események voltak. Az utóbbi evekben ez az együttműködés tovább bővült. A hagyományos Barátság est mellett — amit a CSSZBH záróakkordjaként rendeznek — egyre gyakrabban találkoznak különböző alkalmakkor a csehszlovákiai ukrán és magyar nemzetiségű írók és irodalmárok is. Az idén március végén találkoztak az UDKSZ kassai klubjában. A két szövetség jelenlévő tagjai egy kamarakiállításon megtekinthették a közelmúltban megjelent hazai ukrán és magyar írók könyveit, s Fábry Zoltán műveinek teljes gyűjteményét. A találkozón dr. Máté László előadását hallgatta meg a közönség, aki Fábry Zoltán életéről és munkásságáról beszélt, Éliás Galanda docens pedig A nemzeti fölszabadító harc a csehszlovákiai ukrán irodalomban címmel tartott előadást. Elmondta, hogy a csehszlovákiai ukrán irodalom jelentős része a háborúról szóló irodalom, ugyanakkor háborúellenes irodalom is. A két előadást követően a közönség szemelvényeket hallgatott meg a csehszlovákiai ukrán írók müveiből, majd beszélgetésre került sor a jelenlévő írók és a közönség között. A beszélgetés során felmerült az a kérdés és óhaj, hogy a két nemzetiségi irodalom közelítését jól szolgálná, ha mindkét nyelven — tehát ukránul és magyarul — megjelenne egy-egy antológia. Ez annál is inkább aktuális, mivel a két írócsoportban erről már korábban is szó esett. Felvetődött az a kérdés is — éppen Fábry Zoltán halálának közelgő 15. évfordulója kapcsán —, hogy ki kéne adni újra, méghozzá három nyelven — magyarul, szlovákul és ukránul —, de egy kötetben az Éhség legendáját. Az sem lenne lebecsülendő írói, újságírói feladat, ha valaki megírná azokat a változásokat, amelyek az Éhség legendájának egykori színterén megtörténtek. A baráti találkozó, az irodalmi est eseményei azt bizonyítják, hogy az ilyen rendezvények kölcsönös érdeklődésre tartanak számot és hasznosan szolgálják a nemzetek és nemzetiségek megismerésének céljait. GÁL SÁNDOR Kollár Péter felvétele 7
