A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-10 / 19. szám
MÚZEUM ban áll a többi berendezési tárgy társaságában. Ezek tehát nemcsak díszek, hanem a tulajdonosukat szolgálják. Például az 1926-ban vásárolt tűzhely. — Sajnos elrepedt, de azt mondják, már nem lehet megjavítani — panaszkodik Maris néni. — Az ágyamat viszont nem adnám oda egy újért, vagy egy rekamiéért. Kényelmes fekvőhely, jól megtömettem szalmával. A székek még a nagyapáméi voltak. A konyhaszekrényt az édesanyám csináltatta. A negyvenes évek elején egy régi szekrényünket elvitték múzeumba. Egy asztalos csinált érte két újat. Ezt a tükröt is meg akarták venni, de nem adtam. A rézmozsarat még ma is használom. Valamikor köpültem is. Ételekből is a régieket szeretem. A bablevest, a húslevest, a krumplilevest. Meg a rántott levest. Szívesen megeszem a túrós tésztát. Karácsonyra gubát sütök, húsvétra meg süteményt. Én már csak ilyen parasztosan főzök. A kirántott húst nem is kívánom. Becse Mária néni még az ízekben is a régieket őrzi. Talán egy-egy ősi dallam, rigmus, szöveg is eszébe jut olykor-olykor. Ha nem hallanám a hangját a házában, mint egy néprajzi múzeumban, úgy érezhetném itt magam. Szavait hallgatva mintha a tárgyak is beszélnének, s a múlt is megszólalna. FÜLÖP IMRE forradalmi folyamatot. Már nincs olyan erő, amely képes lenne a szocialista társadalmi rendszer felszámolására, ahogy erről Reagan álmodik. A szocialista közösség országai — élükön a Szovjetunióval — úgy gondoskodnak védelmünkről, hogy soha többé ne ismétlődjenek meg a fasizmus által előidézett tragikus események. Köztársaságunk és hadseregünk is becsülettel teljesíti a szocializmus kollektív védelméből reá háruló feladatát. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a XVI. pártkongresszuson joggal állapíthatta meg: „A kongresszust, az egész pártot és az egész népet biztosíthatjuk arról, hogy hadseregünk határainak megbízható védelmezője, s a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek szilárd láncszeme. A szocialista közösség szilárd egysége, egyre mélyülő sokoldalú együttműködése a biztosítéka annak, hogy megvédjük a békét és Európa második világháború utáni elrendezését, hogy tovább szilárdítjuk és fejlesztjük a szocializmust, a haladást és a békét. Dolgozó népünk a XVI. pártkongresszus feladatainak megvalósításával köszöntötte a hitleri fasizmus leverésének, népünk nemzeti felszabadító harca betetőzésének, valamint Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulóját. Biztonsággal és önbizalommal váltjuk valóra a kongreszszusi határozatokat. Népünk ezeket a feladatokat az építés és a megbízható védelem egységeként értelmezi. Minden feltétel adott ahhoz, hogy tovább építsük, fejlesszük szép hazánkat, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot, valamennyiünk és a jövő nemzedék hazáját. ISMÉT BIZONYÍTOTTAK Nem tudom, más is így van-e ezzel: valahányszor az Ifjú Szívek bemutatójára készülök, ünneplőbe öltözik a szívem is, úgy indulok el a hangversenyre. Hetekkel előre várom, örülök neki. így volt ez a tíz- illetve öt éve megrendezett bemutatókkal, valamint a Kodály- és Bartók centenáriumi hangversenyekkel is, s most is, amikor az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes énekkarának, zenekarának és szólistáinak hangversenyére készülődtem, amit 1985. március 24-én, hazánk felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére, az együttes megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendeztek meg a Szlovák Filharmónia koncerttermében. Ilyen bevezető után az olvasó elfogultsággal is vádolhat, de ami az előbbivel párosul, azt úgy hívják: igényesség, minőségi elvárás, garancia. Tehát minél jobbak a tapasztalatok, annál szigorúbb, magasabb lesz a mérce. S hadd tegyem mindjárt hozzá: nem, nem csalódtam, az Ifjú Szívek énekkara és zenekara ismét bizonyított. Érdekes, és persze vitatható volt a műsor összeállítása, de ha tekintetbe vesszük az együttes sokrétűségét, az előadási formák megannyi változatának lehetőségét, igazat kell adnunk — egy pár apróságtól eltekintve — a gondosan felépített műsor alkotóinak. Az énekkar Kovács Kálmán vezetése alatt á capella műveket is bemutatott. A kezdeti bizonytalanságot leküzdve szépen megformált, művészileg tiszta, érett, átélt énekkari előadást hallhattunk. A kórus a zenekarral közösen tolmácsolt müvekben is megtartotta erényeit és élvezetes teljesítményt nyújtott. Az Ifjú Szívek zenekarát Karaba Gyula vezényli. Egy pillanatra meg kell állnunk a hazai félhivatásos együttesek zenekarainak problémáinál, ami ugyan a kórusokat is érinti, de szembetűnőbben a zenekaroknál nyilvánul meg. Tudniillik a zenekar összeállítása, a tagok verbuválása, olyan személyi változások, amelyek a hallgató számára észrevehetetlenek kell hogy legyenek — a szakmai művészi szint függvényei. E problémáknak ismeretében — (hangsúlyozom, ezek hazai együtteseinknél általánosak) még inkább ki kell emelni a zenekar kvalitásait: az alkalmazkodóképességet, a játéktudást, az egységes megszólaltatást — ezekkel az együttes az élvonalba tartozik. Az est fénypontja két Eugen Suchoň mű megszólaltatása volt: a Preletel sokol és Sonatína a Szlovákiai képek c. ciklusból. Az előadás meghatóan ünnepélyes jellegéhez, bensőséges, meleg légköréhez nagymértékben hozzájárult, hogy jelen volt a hangversenyen a szerző, Eugen Suchoň zeneszerző, nemzeti művész. Az Ifjú Szívek énekes szólistái közül külön élmény volt hallgatni a már hivatásos énekes Ágh Líviát, aki megcsillogtatta, kibontakoztatta pódium-énekesi tehetségét s ezzel az előadásnak hiteles művészi rangot adott. Az együttes dramaturgiájának dicséretes törekvéseként ismét új müvek sikeres bemutatói hangzottak el a jubileumi hangversenyen. A régi „szívesek" nagy tábora örömmel elevenítette fel Szíjjártó Jenő: Zobor vidéki lakodalmas c. szerzeményének felújított bemutatóján felcsendülő ismerős dallamokat, s megszólalt belsejükben a saját szólamuk, amit valaha énekeltek, ill. játszottak. A mű méltón zárta a harmincas jubileumi bemutató alkalmából megrendezett hangverseny műsorát, s jelképezte a megújulás törvényét. HRITZ JÚLIA Fotó: Roman Bundák 5
