A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-10 / 19. szám
Dr. Lukács Tibor: A JÓKAI-NAPOK ELÉ Dusek Imre: 40 ÉVE AZ ÉLVONALBAN Mécs József: AZ ALELNÖK EMLÉKEZIK Miklósi Péter: JÓKAINÁL - SZÜLŐVÁROSÁBAN Balogh János: LÉPÉSHÁTRÁNY ÉS LÉPÉSELŐNY Kovács Zoltán: EMBER ÉS GÉP KAPCSOLATA AZ ATOMERŐMŰBEN Címlapunkon L DENEŠ felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, yl. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béta. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Petemé. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójára emlékeztünk Május a fiatalság, a szépség és az öröm jelképe, de Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei, valamint a világ haladó erői számára a fasizmus felett aratott győzelem, a szabadság és a béke hónapjai is. Május első napjaiban immár negyvenedszer emlékeztünk tisztelettel azokra a percekre, amikor országunkban az utolsó lövések is eldördültek, s Európában véget ért a második világháború, az emberiség történelmének legvéresebb háborúja. A második világháború 22 millió négyzetkilométer területet, 1 milliárd 700 millió embert érintett, vagyis az egész emberiség háromnegyed részét. A hadban álló hadseregek soraiban 110 millió katona harcolt, az áldozatok száma meghaladta az 50 milliót. Az idősebb korosztály tagjainak mélyen az emlékezetébe vésődtek a háború utolsó napjainak döntő fontosságú pillanatai. A legfelejthetetlenebbek közé tartoznak azok, amelyek a szovjet hadsereggel, a szovjet katonával kapcsolatosak. A szovjet katona ugyanis szabadságunk, a fasizmus felett aratott győzelem jelképe volt és az is marad. A Szovjetunió és a népe szilárdan mellettünk állt, amikor az imperializmus országunkra fente a fogát, s a burzsoázia hazaáruló módon segített neki. Mellettük állt akkor is, amikor a hitleri csapatok lerohantak bennünket, s akkor is, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés és a Cseh Nép Májusi Felkelésének idején a fasizmus ellen harcoltunk. Nagyon időszerűek Ludvík Svoboda hadseregtábornok felszabadulásunkkal kapcsolatban mondott szavai: „Sohasem felejtjük el, hogy milyen könnyen veszítettük el a szabadságot, s milyen nehezen — népünk, de főleg a szovjet nép óriási áldozatainak árán — szereztük vissza. A szovjet katonának több ezer kilométert kellett megtennie, gyötrelmeket, fájdalmat kellett átélnie, hogy eljusson Berlinbe és Prágába, hogy felszabadítsa a világot a fasizmus alól. A Szovjetuniónak és dicső hadseregének köszönjük az életet, a jelent és a jövőt." A felszabadulás örömteli pillanataiban mi is számba vettük az elesetteket és a megkinzottakat. Sokan voltak. Az életbe vetett hitükért, hazaszeretetükért nagy árat fizettek. A 360 ezer elesett és megkínzott csehszlovák hazafi azt adta, amit az ember hazájának adhat: a frontokon, a koncentrációs táborokban, a kínzókamrákban, a Szlovák Nemzeti Felkelés és a Cseh Nép Májusi Felkelésének illegális és partizánharcaiban áldozták fel az életüket. Valamennyien kötelesek vagyunk, hogy teljesítsük hagyatékukat. E kötelezettségvállalást legjobban tetteink, munkánk eredményei fejezik ki. Bennük tükröződik hazafisá-SAMUEL KODAJ VEZÉREZREDES, AZ ANTIFASISZTA HARCOSOK SZLOVÁKIAI SZÖVETSÉGE KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE gunk, valamint szülőföldünk és leghűségesebb barátunk, a Szovjetunió iránti szeretetünk. A Szovjetunió és Csehszlovákia közötti szilárd és megbonthatatlan barátság nem 1945. májusában született. Munkásosztályunk és a többi dolgozó számára a szociális és nemzeti felszabadításért vívott harcban a meghatározó és ösztönző erőt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi jelentették. A háború utáni időszakban a Szovjetunióval való szövetség megvédett bennünket az imperialisták nyílt intervenciójától, s azon kísérletektől, amelyek célja a fejlődés visszafordítása volt. Ennek a szövetségnek köszönhetően végezhettünk az elmúlt negyven év alatt békés építő munkát, pedig olyan országok a szomszédaink, amelyekben bizonyos erők még mindig nem békéitek meg a második világháború következményeivel. Ezekben az országokban legálisan és nyíltan még mindig revansista politikát folytatnak országunk ellen. Elsősorban ezek a külföldi erők és a hazai reakció ösztönözte a jobboldali opportunista és antiszocialista erőket a szocializmus alapjai, de elsősorban a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetségünk elleni támadásokra. A Szovjetunió tehát nemcsak meghozta a szabadságot, hanem megerősített bennünket abban, hogy ő e szabadság fő biztosítéka is. A CSKP történelmi érdeme, hogy a müncheni tragédia és Csehszlovákia feldarabolása során szerzett tapasztalatok alapján kidolgozta és érvényre juttatta a csehszlovák külpolitika új orientációját. Ez a politika a csehszlovák—szovjet együttműködésre épült. Konkrét kifejezője az 1943-ban megkötött csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és háború utáni segítségnyújtási szerződés volt. A dolgozó nép 1948-as februári győzelme mindezt megerősítette, és később az alkotmány is rögzítette. A csehszlovák—szovjet szövetség szüntelenül fejlődött, s a jobboldal, valamint a szocialistaellenes erők támadásai ellenére helytállt még a 1968—69-es válságos években is. A csehszlovák—szovjet szövetség és barátság az új történelmi helyzetben tovább fejlődött és az 1970-ben megkötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben rögzítették. Amikor május elején tisztelettel adózunk felszabadítóink emléke előtt és értékeljük a munkánk és a Szovjetunióhoz fűződő szövetség eredményeit, van mire büszkének lennünk. A szocializmus legelvakultabb ellenségeinek is be kell ismerniük, hogy hazánk ma szebb és gazdagabb mint volt. A dolgozó ember, nemzeteink és nemzetiségeink hazája. Valóban a dolgozó emberé, mert ő a nemzeti kincs egyedüli tulajdonosa, s annak irányítója. A hatalom már nem felette áll, ő a hatalom, s akarata törvény. Szocialista államunk kormányszervei nem a nép fölött uralkodnak, hanem a néppel együtt, a nép érdekében. A CSKP vezetésével és az egész Nemzeti Front aktív részvételével alapjaiban változott meg az ország, s megteremtettük a feltételeket a boldog, tartalmas élethez. Joggal hasonlítjuk össze a múltat a jelennel. Iparunk ma nem egész egy hónap alatt Folytatása a 4. oldalon 2
