A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-12 / 2. szám
PENTEIC IS TELJES MUNKANem éppen korrekt állapot jellemzi viszonyunkat a hét utolsó munkanapjához ... Manapság már az óvodásgyerek is tudja, hogy a folyamatos munkarendben dolgozó üzemek, illetve az éjjel-nappal szolgálatot teljesítő intézmények és hivatalok munkatársait nem számítva, a szombatot és a vasárnapot teljes egészében kedve szerint töltheti a dolgozó. Viszont a hét többi napja — mind az öt — teljes munkanap. A péntek is az. Legalábbis papíron. Mert a valóságban — sokak felfogása szerint — a péntek a szabad víkend amolyan „szabados előestéje" lett. A gyakorlatban erről az utcákon hömpölygő tömeg, az üzletek forgalma, a tömegközlekedési eszközök zsúfoltsága tanúskodik. Persze, igazságtalan lennék, ha azt mondanám: mindig, mindenütt és mindenki „házon kívül van” pénteken. Mert például a bányász a föld alól csak műszakváltáskor jöhet fel. A mozdonyvezető a sínen, az autóbuszvezető az úton, a pilóta a levegőben nem állhat meg, amikor kedve tartja. Posztját a rendőr, a határőr, helyét a katona nem hagyhatja el. Színpadról a színész, műtét közben az orvos nem mehet el enni, kávézni, ügyeit intézni. A mentöautós betegét nem teheti félre, a tűzoltó az oltást nem hagyhatja abba, ha kedve tartja. Vannak szakmák, foglalkozások, munkahelyek, amelyek megkövetelik a szigorú fegyelmet Ugyanakkor vannak területek (s itt dolgoznak többen), ahol a tízperces, félórás, egyórás „lazításból" (magyarán: lógásból) sem emberéletben, sem vagyonban közvetlen kár nem keletkezik. Emberek tíz- és tízezrei olykor csak jelen vannak a munkahelyükön, de nem dolgoznak; s hasonlóképpen gyakran fordul elő az is, hogy jelen sincsenek. Legföljebb csak papíron ... ••• December első hetének péntekén Losoncon (Lučenec) jártam. Déli egy órakor feltűnt, hogy nagy hirtelen megszaporodtunk. Valóságos csúcsforgalom alakult ki a járásszékhely utcáin, a járdákon egyre több és több ember járt csomagokkal megpakolva. A gyalogosok többsége üzletből ki, üzletbe be; az autók többsége pedig a városból kivezető utak felé haladt... Egy héttel később, ezúttal Komáromban (Komárno) járva, hasonlót tapasztaltam. Fél kettőtől az utakat, járdákat ellepték a gyalogosok és a kocsik. Általános jelenség, a fővárosban és vidéken egyaránt, hogy pénteken déltől már semmit sem tudunk igazán zökkenőmentesen elintézni. Mert akit keresünk, épp nincs a helyén. Hivatalosan ugyan még dolgozik, ám a valóságban? Bevásárol, már elindult a telkére, titokban a kocsiját bütyköli, mert másnap kirándulni készül a család ... A pénteket tehát még jóindulattal sem számíthatjuk a teljes értékű munkanapok közé. De nem számíthatjuk a hétfőt sem! A hétvégi ingázók egy része csak reggel indul el otthonról, és tíz-tizenegy órára érkezik a munkahelyére. Ez különösen az építőiparban figyelhető meg: hétfőn délelőtt jobbára csak néhányan lézengenek az építkezéseken ... Igazi munkára marad tehát három egész nap. A kedd, a szerda és a csütörtök. A hét napból — hároml ••• Ha reggel — pénteken avagy másnap — munkakezdés előtt megállunk egy gyár, üzem, intézmény, hivatal kapujában, a következőket tapasztaljuké dolgozók túlnyomó többsége tizenöt-húsz perccel a munkaidő kezdete előtt érkezik, hogy legyen idejük átöltözni és a munkaidő első perce már gépük, asztaluk mellett érje őket. Jónéhányan három-négy perccel a munkaidő kezdete előtt loholnak be. S mindig akad pár ember, aki öt-tíz percet késik. Indokuk nagyon is emberi: nem csörgött a vekker, késett a vonat, nem jött a busz, a gyerek nem akart ott maradni az óvodában ... Aki elkésik, azt jobbára felelősségre vonják; a notórius későnjövöket büntetik. Vagyis: a késést meglehetősen szigorúan veszik mindenütt. 12
