A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-12 / 15. szám

Cséfalvay Ferenc: A GYŐZELEM ÚTJÁN Ozsvald Árpád: A XVI. KAZINCZY NYELVMŰVELŐ NAPOK Jiŕí Novotný: A HALÁL KAPUJÁBAN Hajdú András: A KÍNAI TEAHÁZ Az Emlékek, vallomások, találkozások című sorozatunkban BATTA GYÖRGY írása Balogh János: TAVASZKÖSZÖNTŐ Ozogány Ernő: A POSTÁS NEM CSENGET Címlapunkon jelenet a Szőttes mű­sorából. Fotó . Gyökeres György A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Kral Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesi­­tő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Hétvégi levél Ismét mozgalmas napokat éhünk meg. Az elmúh hetekben, hónapokban országszerte az értékelő tanácskozások sokasága zajlott le. A tanácskozások résztvevői napjaink legfonto­sabb kérdéseit vitatták meg. A sok egyéb mellett gyakran szóba kerüh a művelődés kérdése, a kulturális élet problémája. Jó jelnek tekinthető, hogy a vitázók differenciáltak. Az elmúh időszakban elért kimagasló eredmé­nyekre történő hivatkozással párhuzamosan nem mulasztották el felhívni a figyelmet a kulturális élet területén észlelhető negativ je­lenségekre. Bírálták az igénytelenséget, alko­tók esetében a se hideg, se meleg ábrázolási módot, a szocialista művelődéspolitikától ide­gen jelenségeket. Kifejezésre jutott, hogy a kétes értékű mű­sorok és alkotások létjogosuhsága nem ma­gyarázható azzal, hogy az emberek kedvelik a könnyű műfajt A „könnyű műfajt" valóban sokan kedvelik. Ám a könnyű műfaj sem lehet silány, félrevezető, eszmeileg zavaros. Az em­berek a könnyű műfaj esetében is az igénye­set, az egyértelműt, az előremutatót igényük, esetleg akadnak olyanok, akik nem tudják, vagy nem akarják megkülönböztetni az igazit a hamistól. A kulturális javakat ki-ki a maga módján értelmezi, attótfüggően, hogy milyen az egyén világnézete, érdeklődési köre, általános mű­­vehsége. Remekműveket is lehet ponyvare­gény szintjén olvasni, és silány imitációk is tekinthetők értéknek. Aki csupán magasabb szintű művekkel próbál hatni, éppúgy vakvá­gányon jár, mint az, aki kizárólag a tömegi­gényt veszi figyelembe. A különbség az, hogy az egyik gyakorlat vulgarizál, a másik meg az elmaradottságot konzerválja. A helyes mód­szer kialakítása érdekében a feladat kettős: egyrészt jó művekre van szükség, másrészt az ízlést kell a jó művekhez hozzászoktatni. Az elvégzésre váró munka nem lehet statikus, sem egyirányú, hanem felülről lefelé, alulról pedig felfelé kell haladnia. Úgy, hogy a kölcsö­nösség minden esetben érvényesüljön. Más szóval: a művészetet értők szűk köréből, a művészetet értők széles körét szükséges meg­teremteni. Ez azonban csak akkor érhető el, ha nem vulgarizálunk és nem a művészi értéket szállítjuk le, hanem a tömegeket emel­jük fel, tesszük igényessé, a magasabb művé­szetet is értövé, igénylővé. A művek meghűlé­sénél nem szabad egyetlen és kizárólagos kritériumnak azt tekinteni, hogy érthető e a mű mindenki számára vagy nem. Az a gya­korlat, amely az alkotótól azt követeli, hogy a nyilvánosság elé szánt mű mindenki számára közérthető legyen, nem a szocialista célkitűzé­sek megvalósítását segíti elő, hanem csupán az igénytelenség és a középszerűség kultuszá­ra nevel. A művészetnek nincs és nem is lehet csu­pán egyetlen megjelenési formája. A korszerű szocialista kultúra a stílusok és a módszerek sokaságát igényli. A stílusok és irányok sokfé­lesége esetében azonban jobban, mint bármi­kor, egy pillanatra sem hagyható figyelmen kívül az, hogy a szocialista társadalomhoz legközelebb az olyan alkotások, az olyan mű­vészet áll, amely saját eszközeivel hatékonyan segíti a szocialista társadalom céljainak meg­valósítását amely az objektív tudományos ismeretek alapján az ember nevelését és fele­melését tartja a legfontosabbnak. Kulturális életünkben a múltnak és a jelen­nek azokat az értékeit kell kiemelni és támo­gatni, amelyek megfelelnek a szocialista tár­sadalom céljának és a sokoldalúan képzett személyiség szükségletének. A feladat válto­zatlanul az, hogy a művelődés mindenki szá­mára elérhető legyen, a kultúra — az eszmei­leg tiszta, szilárd, egyértelmű, a dolgozó nép ügyét szolgáló kultúra —, egyre jobban éle­tünk részévé, a széles tömegek tulajdonává váljék. Azok, akik ezt az alapelvet megsértik, rossz úton járnak. Ártanak önmaguknak is, és a társadalomnak is. Érthető és helyes, ha a negatív jelenségeket egyre többen, egyre gyakrabban bírálják. r A GYŐZELEM ÚTJÁN Az 1. csehszlovák dandár felderítöi 1945 elején a 4. ukrán front által megvalósí­tott nyugat-kárpáti hadművelet során a fel­szabadító csapatok Liptovský Mikulásig ju­tottak el, Dél-Lengyelországban pedig fel­szabadították Bialsko-Biaiát. A kimerítő har­cok után hadműveleti szünet következett, ez alatt az idő alatt próbálták a veszteségeket pótolni, s előkészítették az újabb hadműve­leteket. Észak- és Északnyugat-Szlovákia, de legfőképpen az ostravai iparvidék felszaba­dítását az ostravai hadműveletnek kellett meghoznia. Az ostravai iparvidék felszabadítására irá­nyuló hadművelet legfontosabb célkitűzése az volt, hogy megfossza a német erőket ettől a jelentős ipari bázistól. A hitlerista csapatok folytonos visszavonulása a német hadiipari termelés alapos visszaeséséhez vezetett, így a háború vége felé a német tervekben rend­kívül megnőtt az amúgyis jelentős ostravai iparvidék fontossága. Ehhez figyelembe kell venni azt is. hogy 1945 tavaszán, a Ruhr-vi­­dék és Felső-Szilézia elvesztése után, a hitle­risták számára Ostrava és környéke jelentet­te az egyedüli kohászati bázist. Az ostravai iparvidék jelentőségének meg­felelően a német csapatok a 4. ukrán front előtt mélyen tagolt védelmet építettek ki. Már a távoli megközelítési útvonalakon, a A szabadság léptei Ostrava és Žilina felé szlovák hegyekben, megpróbálták feltartóz­tatni a szovjet előrenyomulást s ezzel mega­kadályozni, hogy kelet és délkelet felöl ve­szélybe kerüljön Ostrava hitlerista védőinek helyzete. A védelmi intézkedésekben legna­gyobb szerepük a Lengyelországban létreho­zott különféle védelmi sávoknak volt, ame­lyek szintén azt a célt követték, hogy ebből az irányból se tudja a szovjet hadsereg megközelíteni Ostravát. A védelem megszer­vezésével Schömer marsall Közép hadsereg­csoportját bízták meg. A német védelem mélysége Ostrava előtt 12—22 kilométer volt. Ezután következett az oderai védelmi fal. amely három, egyenként 2—3 km mélységű sávból állott. Az Opava és Ostrava közötti térségtől északra a német védelem még az első csehszlovák köztársa­ság idején létrehozott erődítményrendszerre is támaszkodhatott. Az első védelmi sáv az Az 1. csehszlovák páncélosdandár katonái a támadás szünetében Oľša folyó mentén Bohumintól Český Téšínig húzódott, majd Lengyelországban folytató­dott. A második sáv átkarolta a város észak­keleti határát egészen az Opava folyóig és a folyó déli partja mentén húzódott tovább nyugat felé. Szlovákia területén a német védelmi sáv Liptovský Mikuláš előtt kezdő­dött és egészen Žilináig ért. A 4. ukrán front parancsnoksága tudott a német csapatok védelmi intézkedéseiről, ezért a védelem áttörésére gondos előkészü­leteket foganatosított. A támadási terv nem­csak az ostravai iparvidék felszabadítását, hanem egyben megóvását is célul tűzte ki. Ez nem volt könnyű feladat, de éppen ebben rejlett a szovjet hadsereg őszinte internaci­onalizmusa. Még az ostravai hadművelet megkezdése előtt harcok folytak Liptovský Mikulásért. A szovjet és csehszlovák egységek támadása az ellenfél fanatikus ellenállásába ütközött. Március 3-án Liptovský Mikuláš ugyan fel­szabadult, de néhány nappal később a né­met túlerővel szemben a felszabadító csapa­tok a város feladására kényszerültek. Április elejéig ezen a trontszakaszon a helyzet nem változott. Folytatása a 4. oldalon 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom