A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 14. szám
Szlovákiai magyar néptáncok utcát, sőt az egész falut. Sortáncuk közben a kapuk előtt megálltak, beköszöntöttek a házba, a tavasz hírnökeinek a szerepét vállalták. Haladás közben a két elöl haladó lány gyakran úgy tartott kaput, hogy a jobb, illetve a bal kézben tartott zöld ágak magasba nyújtott felső végét tették össze. A többi az igy keletkezett kapu alatt áthaladt. Táncuk a haladó cifra motívummal gyarapodott. A zöld ágat esetenként két végénél két kézzel fogva, a fejük felett ívesen meghajlítva tartották.^ táncos szokás a télűző, tavaszt Köszöntő szokáshagyomány-csoportba tartozik. A lányok a haladás és a táncolás közben énekeltek. Dr. Kaposi Edit a cigándi zöldágjárást (májusjárást) úgy írja le, hogy ott a lányok egymással szembefordulva a fő utca két oldalán álltak fel, kezükben a szalagokkal, kendőkkel feldíszített zöld ággal. A sorok közt, a sorok végéről sétáló lépéssel előre indult a két utolsó, majd előre érve négy járó lépéssel a saját tengelye körül egy kört leírva beállt a sor elejére. Ezzel egy időben már indult is az utolsó pár. Közben állandóan éneállók vállát. A haladó sortánc részét képezték a kapuzó, a kaput tartó térformák és motívumok is. Ilyenkor a sor elején haladó két lány kifordult a sorból, egymás felé fordulva magasra nyújtott kézzel kaput tartott, a sor pedig átbújt a kapu alatt. A kaput tartók aztán a sor végére álltak be. Ha már összejött a „banda", felgyorsult a haladás irama és utcahosszában kígyózva haladtak tovább. Egyegy kiszélesedett utcarészben vagy a szokott játszóhelyen leállt a sor. és a továbbiakban ott játszottak, szórakoztak esetleg karikázót táncoltak. Egy-egy játszóhelyre több banda is érkezhetett, de a csoportok általában nem keveredtek össze. Mindenki maradt a maga csoportjánál. A játszást, a körtáncot befejezve újból sortánccal mentek haza. Az ifjabb lányok (a gyermekkorból alig kinőttek) rendszerint korábban hazamentek. Májusi-júniusi vasárnapokon — amikor a fa már kizöldült — volt szokásos a zöldágjárás. Ezt is serdülő és eladó korban lévő lányok járták. Hasonló módon az előző tánchoz, de a kezükben kendőkkel, szalagokkal díszített zöld ággal sorolták végig az keltek. így lassan haladva jutottak előre. 40—50 lány is táncolta. Az újabb táncosoknak csak párosán lehetett beállniuk. A pünkösdölő hasonló szerepkörrel bírt. mint a zöldágtánc. A lányok pünkösdkor, kezükben virágos galylyakkal végigjárták a falut. A házak előtt megálltak, énekeltek és verssel köszöntötték a ház lakóit. A köszöntésért ajándékot kaptak. Utána továbbmentek. Ha volt a házban korban hozzájuk hasonló leány, akkor az is velük tartott. Tágabb udvaron, vagy a kapu előtti téren az ajándék átvétele után karikában táncoltak egy rövid ideig és csak azután mentek tovább. A Bodrogközzel határos zempléni és sárosi vidéken a szlovákoknál mind a mai napig él ez a szokás. A lánykörtáncoknak nagyon gazdag a motívumkincsük. E játékos szokáshagyomány befejezésére általában a megszokott játszóhelyen került sor. A több utcából érkező leánycsapatok ott futottak össze és vidáman énekelve körtáncot, karikázót táncoltak. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: Prand1 Sándor A bodrogközi leány- illetve női táncok másik csoportját azok a tavaszhoz kötődő játékok, táncok és táncos népszokások alkották, amelyek húsvéthoz, a májusi és júniusi vasárnapokhoz, illetve a pünkösdhöz kapcsolódtak. Ezek voltak a falusorozók, a zöldágjárások és a pünkösdölők. Inkább a fiatalabb lányok vettek bennük részt, de alkalmanként idősebbek is éltek a táncos lehetőséggel. E táncos játékok és szokások szorosan kötődtek a leánykörtáncokhoz, mert a haladó, utcákat, tereket bejáró rész után rendszerint karikázó tánc következett. A falusorozót tavaszi késődélutánokon és vasárnapokon járták. Egyegy utcába összeszokott „leánybanda"’ libasorban összekapaszkodva, hangosan énekelve, az utca egyik oldaláról a másikra haladva vagy kígyózva araszolt előre az utcában. így gyűltek össze. Az utca végéről a falu közepe felé haladva lassan gyülekezett. hosszabbodott a sor. Futó, szökdelő vagy sétáló lépésekkel haladtak előre. Néha játékosan hátrafelé is. Egymás után sorba álltak, és egy vagy két kézzel fogták az előttük
