A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
äj 492 11 Szlovákiái magyar néptáncok NŐI TÁNCOK Bodrogköz és Felső-Tiszahát egyik nagyon jellegzetes női tánca a karikázó. A karikázó legépebb változatával Szirénfalván (Ptrukša) találkoztunk. 1967-ben sikerült filmre is rögzítenünk. Az emlékezetben még ma is minden bodrogközi faluban él. Tapasztalhatjuk ezt a Tavaszi szél vizet áraszt... népdal- és szokáshagyomány vetélkedők alkalmával is. Az éneklőcsoportok a dalcsokrok lassúbb részét jobbra-balra egy- vagy kétiépéses csárdást járva éneklik. Igaz, ebben az esetben a kört kinyitják. Ezt a színpad — a tér egyoldali nyitottsága — követeli így. Mivel a dalolásnak, a táncnak megváltozott a funkciója, az új funkcióhoz szükséges térformái változást is létre kellett hozni. Régebben a lányok, az asszonyok csak maguknak énekeltek és táncoltak, amihez a zárt kör volt a legalkalmasabb térforma; most a fellépések alkalmával a közönségnek énekelnek, táncolnak, ehhez pedig a félkör a legideálisabb, leghatásosabb térforma. Ezért nyíltak ki a körök félkörré, ritkább esetben a közönséggel szemben álló egyenes sorrá. Ha eredeti funkciójában találkozunk a tánccal — tehát bálok, lakodalmak, stb. alkalmával — a lassúban a színpadi fellépésüknél alkalmazott félkör újból körré zárul. A tánc két részből áll: egy hoszszabb ideig tartó lassú és egy rövidebb gyors részből. A lassúbb általában a fentebb említett csárdáslépések mellett a ringólépést, az elöl keresztező, illetve elöl-hátul keresztező oldalazó lépést táncolják. A körív mentén páros csokorba szakadva pedig sétáló- és ridaiépésekkel forognak. A gyors rész figurális szempontból gazdagabb. Itt a serdőt, a szökdelőt, a dobogóst, a cifra dobogóst, a ridát, az elöl-hátul keresztező ridát, az egyes bokázó stb. lépéseket táncolják. A kör rendszerint balra, a nap járásával megegyezően forog, de alkalomadtán előfordul a jobbra forgó kör is. Lépés- és forgásirányváltás előtt általában dobbantanak vagy kétszer-négyszer dobogós cifra lépéssel. A karikázónál az összefogódzás hátul derékmagasságban összefogott kézfogással történik. A páros forgóban váll-váll fogással tartják egymást a párok. Az elöl-hátul keresztező ridát gyakran tégfogásban — egyszer kézfogás — táncolják. A táncnak nincs sajátos dallama. Rendszerint páros ütemű dalra járják. A karikázó a lányok összejövetelekor egyben a daltanulás fóruma is. Különösen a lassú rész alkalmas erre. Ott dalt dal követ. A dalt mindig az kezdi, akinek éppen eszébe jut. Persze általában a jó nótás, széphangú lányok (asszonyok) a kezdeményezők. Ilyen volt gyűjtésünk idején Tóth Böske, Szirénfalván. Az ő kedvenc dala: „a Szirénfalvi szegellet, szegellet, / Jártam benne eleget, eleget. / Jártam benne fogok is, fogok is, / Lábujjhegyen, talpon is, sarkon is..." A táncban inkább a több versszakos dalokat kedvelték. Ezek dalolásakor folyamatosabb volt a tánc. Martin György a Magyar körtánc és európai rokonsága című nagyméretű munkájában e típust így jellemezte ... „Az északkeleti karikázó típus — e tájegységbe tartozik Bodrogköz és Ung vidéke is (T. A.) — néhány egyszerű és régies vonás (nyitó-záró lépés, szűkülő-táguló körmozgás, napirányú forgás) megőrzése mellett is nagymértékben átszíneződött az új magyar táncstílus hatásával. Az új stílusú dalok egyeduralma és a csárdásból való gyakori motívumkölcsönzés ezt feltűnően mutatja. Ez a hatás eredményezhette e vidék karikázóinak viszonylagos lépésgazdagságát, gyorsan váltakozó rövid motívumsorait, „táncosabb jellegét". A jellemzéshez a sárosi, zempléni szlovák karikázók mellett az egyik példát éppen a vizmegesi szirénfalvi karikázó adta. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: PrandI Sándor
