A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
Hallottuk olvastuk láttuk Először a hetvenes évek végén észlelték az üzletemberek, a régimódi ruhák, s az elképesztően pontos kvarc- és digitális órák térhódításának idején, hogy fölszökött a kereslet a finom művű, régi, márkás karórák iránt. A mai órásmesterek többsége nem ért reparálásukhoz, s pótolni sem tudja az elkopott alkatrészt, mégis egyre többen vásárolják a húszas-negyvenes évek Omega, Cartier, Rolex és Patek márkájú készítményeit. A képen látható hölgy, a világ egyik legjobban fizetett fotómodellje, Lauren Shiptons; róla készítették a Vogue című divatlap egyik címlapfotóját. Érthető, hogy ezek után villámcsapásként érte a divat világát a 27 éves dél-afrikai lány önleleplező kijelentése: férfinak születtem. Operáció révén lett Timothyból Lauren. Kár, hogy a fönti bejelentés után befellegzett a pályafutásának. Köszönjük szépen, de inkább ne itt, hanem a faluban ... A felvételt Nagy László készítette. Ki az, aki a 120 km/órás szélvihartól sem félve, nekivág a téli zimankónak, hogy lássa milyen változást okoz mindez a Lionban Csicsón (Čičov?) A nyárasdi (Topol'níky) képzőművészeti tábor tagjai ők, képzőművészek és fotósok. (Krascsenits Géza felvétele). FILM Erdei ballada Vannak-e irodalmi fogalmakkal meghatározható műfajok a filmművészetben? A film esetében nyilván nem beszélhetünk — ellentétben az irodalommal — külön drámai és epikai münemröl. A film ugyanis minden megjelenési formájában mindig „cselekedet", történést elevenít meg. Ez persze nem zárja ki azt sem, hogy a filmbe lírai elemek keveredjenek, amelyek legtöbbször a „szubjektív kamera", a belső láttatás eszközével jönnek létre. Beszélhetünk-e tehát filmlíráról? A lírának alanya alapján történő osztályozása szempontjából három elemet különböztetünk meg: személyes líra, szerep líra és közösségi líra. E három változat közül a szerep-líra az, amelyik fiimi nyelven gyakorolható. Az 1981-ben készült Erdei balladát Leszja Ukrainka Erdei dal című drámájából írta, fényképezte és rendezte Jurij lljenko. A Kijevi Stúdióban készült alkotás tehát szerzői film a javából. Az irodalmi alapanyagként szolgáló mű alapos fiimi átdolgozás eredményeként a forgatókönyvíró-rendező belső világát tükrözi, lljenko filmje szimbolikus példázat: a tökéletes boldogság, a teljes beteljesülés emberi lény számára nem adatik meg, annak szüntelen keresése, maga a „harc", a boldogság. Olyan világot kell teremtenünk, ahol emberek módjára lehetünk boldogok. A film képei külön tündérvilágot varázsolnak a vászonra. A káprázatos színvilág, a zene, a nyelvi megformálás mind-mind a lírai film jegyeiből építkezik. Ljudmilla Jefimenko (Mavka) is metaforikus alakként jelenik meg a filmben, figyelmeztetve: milyenek lehetnénk, ha elhagynánk önző-hétköznapi emberi mivoltunk jegyeit. Mavka, a Lombtündér otthagyja a tündérvilágot, hogy emberré váljon. Áldozatáért lelket kap cserébe... S az emberi világból nincs többé visszatérés; nem az Erdöszellem teszi számára lehetetlenné a visszatérést, hanem a szenvedés, amelyet emberként kell átélnie. Lukas (Viktor Kremljov) csodálatos furulya-játéka hívja át a másik világból a tündért, aki nem valamiféle „embertelen" csodalény, bár másként él, másként szeret és cselekszik, mint az emberi konvenciók szerint az megszokott, mégis sokkal emberibb mint azok, akik körülveszik. Olyan, amilyenek mi lehetnénk ... Az Erdei ballada csodálatos képisége, liraisága maradandó élmény, szívszorító költői megnyilatkozás. Megtekintése után úgy érezzük: itt az ideje, hogy egy kicsit mi is „jobbak" legyünk ... Kiss Péntek József NÉPRAJZ Pásztorok világa A magyar állattenyésztés néprajzi vizsgálata, mindenekelőtt a legeltető állattenyésztés, azaz a pásztorkodás felé irányult, miáltal bizonyos értelemben háttérbe szorult a háztáji állattenyésztés tanulmányozása. A pásztorkodás köréből is fokozottabb figyelmet a szilajpásztorkodás (a télen, nyáron kint háló jószág őrzése) kapott, melyet már mintegy negyedévszázada Szabadfalvi József, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatója is kutat. Kutatási eredményeit később az 1970-ben megjelent „Az extenziv állattenyésztés Magyarországon", című kötetében foglalta össze. Legújabb könyve, „Tanulmányok a magyar pásztorkodás köréből" pedig tizenegy, korábban folyóiratokban megjelent dolgozatát tartalmazza. Már a bevezető tanulmány figyelemreméltó, amely a magyar állattenyésztés tipológiai és terminológiai körét taglalja, hangsúlyozván a nyelvtörténet (etimológia) nyújtotta lehetőségek rendszeresebb felhasználásnak szükségességét, lehetőségeit. Egy további, nagyobb terjedelmű tanulmány a nomád teleltetési rendszerrel megegyező sajátosságokat mutatja be tájegységekként. De szó esik a pásztormigrációról (vándorlásról), valamint az egyik pásztorépítmény, az akol egyes típusairól, funkciójáról. A gazdasági év befejezéséről, illetve az őszi pásztorünnepekröl, így a dömötörörzésröl, juhászbálról, juhtorról. dérmációról, Vendelkultuszról, a Demeter-kultuszról stb. több folklorisztikus tanulmány értekezik. A kötetet német és szlovák nyelvű összefoglaló zárja. Ez utóbbihoz kapcsolódva külön felhívjuk az e témakörben kutató hazai szakemberek figyelmét arra, hogy értékes adatokra találnak Bodrogköz, Gömör, Csallóköz stb. területeiről. A kötetet számos illusztrációs rajz és fotómelléklet egészíti ki. Jelen kötet művelődéstörténeti értéke is figyelemre méltó, gazdagítja eddigi ismereteinket a köztudatban romantikusnak tartott pásztorkodásról, rámutat a magyar és a szomszéd népek pásztorkodásában megfigyelhető hasonlóságokra és egybeesésekre. Ezek az észrevételek, úgy vélem, nemcsak a szakemberek számára lehetnek hasznosak. D. Varga László KIÁLLÍTÁS Múlt és jelen A losonci (Lučenec) Nógrádi Galéria február 7-én nyitotta meg idei első kiállítását, amelyet március 31-ig tekinthetett meg a nagyközönség. A város felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítás képanyagát a régebbi és a mai festőknek a várossal kapcsolatos témájú, különböző technikákkal készült alkotásaiból állították össze. Ezek között találjuk Gyurkovits Ferenc, Gerő Gusztáv, Ladislav Gandl. Karol Sup, Eduard Antal, Gustáv Kružič, Chriszt Vilmos, Hubacsek Zsiga, Molnár G. Lajos, Janko Alexy alkotásait és persze Szabó Gyula olajfestményeit, akvarelljeit városunk egyes részeiről készült alkotásait. A kiállítás címe: Régi és új Losonc. A Nógrádi Galéria ezzel a kiállítással kíván tisztelegni városunk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából a felszabadító szovjet hadsereg előtt. A képek művészeink mély és őszinte vonzalmát tükrözik városunk iránt. Itt éltek, ismerték a város — sok esetben ma már nem létező — régi részeit, utcáit, az akkori életet. a tájat és az embereket, s bemutatják a város mai életét is. A kiállításnak van egy érdekessége is: soksok levelezőlap, amelyek ízléses összeállításban Losonc város hatalmas fejlődését dokumentálják. Hermel Ödön mérnök és Murár János több éves fáradságos munkájának eredménye ez a maga nemében páratlan gyűjtemény, mely szemléltetően mutatja be a múlt századi és a világháborúk előtti Losoncot, s az azóta dinamikusan fejlődő új várost. A kiállítás különösen azoknak nyújt nagy élvezetet, akik még a század eleji Losoncot is ismerték, de a fiatalok számára is érdekes lehet. Sólyom László KÖNYV Nagy András: Kedves Lukács A marxista filozófia nagy egyénisége, Lukács György, születésének centenáriumára (ki hitte volna?) regényhössé vált. A hihetetlenül fiatal s immár több kötetes Nagy András „regényének" ugyanis az az alcíme: Lukács György és Seidler Irma. Seidler Irma volt az — olvashatjuk a könyv fülszövegében —, akinek nevét nem festményei, hanem a fiatal Lukács Györggyel való bonyolult, beteljesületlen, végül is önpusztító szerelmi kapcsolata őrizte meg. A téma és a szereplők; kézenfekvők és hálásak. Előzményeikért messze sem kell nyúlni, elég elolvasni a fiatal Lukács legjelentősebb tanulmányát, a „Kierkegaard és Regine Olsen" című remekművet : „Kierkegaard költészetté formálta Regine Olsenhez való viszonyát, és ha egy Kierkegaard az életét költészetté formálja, akkor ezt nem azért teszi, hogy elrejtse az igazságot, hanem azért, hogy egyáltalán ki tudja mondani". A „Kedves Lukács" persze nem „igazi" regény. Nem is akar az lenni, nem is lehet az. Dokumentum, filozófia, regény és esszé sajátságos kísérlete ez a könyv, amelynek műfaji besorolásáról esztétikai minőségéről lehet vitatkozni, egy viszont teljesen világos: sokunk számára ezerszeresen érdekesebb, mint a mai fikciós regények kilencven százaléka. Mert: „Seidler Irma halálát, mint tudjuk, két napra rá, nem követte Lukács György öngyilkossága. Csak az elmaradó tett elkerülhetetlenségének szenvedélyes indoklása, megélése s az ezt kővető egészséges, lírai katarzis — a metapszichikai szükségszerűséget helyettesítő andalító anesztézia". Vagyis: egyfajta Werther vagy anti-Werther féle jelenségről van (volt) szó, s ez a Thomas Mann-i, Goethe-i alkatú Lukács György esetében egyáltalán nem meglepő, mi több: logikus. S ha mindehhez még hozzávesszük a Kierkegaard — Regine Olsen-párhuzamot, máris kész a leltár. S azt se felejtsük el kihangsúlyozni (most a centenárium alkalmából, úgy vélem, különösen fontos ez), hogy Lukács egyike volt az elsőknek, akik Kierkegaardot, mint az egzisztencializmus előfutárát, fölfedezték a huszadik század számára. (cselényi) » 9
