A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-29 / 13. szám

A Gsemadok életéből MIND­NYÁJUNK HASZNÁRA A fenti címet Urban Aladár vitafelszólalásá­ból emeltem ki, talán azért, mert úgy érzem, jellemzi a konferencia hangulatát, légkörét, a küldöttek szándékát, a szándékok tisztasá­gát, őszinteségét. A felszólalásra még visz­­szatérek, de előbb vessünk egy pillantást magára a tanácskozásra! A tény, hogy a CSEMADOK Nagykürtösi (V. Krtíš) Járási Bizottságának XXV. konfe­renciáját jelenlétükkel megtisztelték a párt és állami szervek járási vezetői, alátámasztja a föbeszámoló ama megállapítását, hogy az előző konferencia óta a CSEMADOK szerve­iben és szervezeteiben tovább erősödött a CSKP vezető szerepe és tovább javult a CSEMADOK együttműködése a kulturális in­tézményekkel és társadalmi szervezetekkel. A járási pártbizottság küldöttségét dr. Lóska Tibor, az SZLKP JB megbízott titkára vezette, megjelent továbbá Ondrej Mikulás a jnb kultúrügyi osztályának vezetője. Igor Kovačo­­vič a kerületi és Ján Streška, a járási műve'ő­­dési központ igazgatója, Turay István, a Szo­cialista Akadémia járási bizottságának titká­ra, továbbá jelen voltak a Szlovák Nöszövet­­ség, a Járási Pionirotthon, a SZISZ járási képviselői és a helyi kulturális- központok igazgatói. A CSEMADOK Központi Bizottsá­gát Kurucz Lujza a KB elnökségi tagja és Dunajszky Géza, a művelődési osztály veze­tője képviselte. Hallhattuk, hogy a kerületi és járási párt­ós állami szervek képviselői rendszeresen részt vettek a CSEMADOK járási bizottság és elnökség ülésein és a különböző rendezvé­nyeken. A Járási Nemzeti Bizottság kulturális osztálya egyes rendezvények anyagi kiadá­sainak fedezéséhez is hozzájárult. Nagyon jó az együttműködés a járási mű­velődési központtal és a helyi művelődési otthonokkal. A járási szintű versenyeket, fesztiválokat, járási dal- és táncünnepélyt, az évente megrendezett Mikszáth Kálmán és Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napokat SZÉLJEGYZET Kulturális Szövetségünk járási tanácskozása­in a legutóbbi konferencia óta eltelt időszak munkáját tették mérlegre. Az elhangzott be­számolók az elért jó eredmények mellett nem kendőzték el a meglévő fogyatékossá­gokat sem. Ám a legaprólékosabban kidol­gozott beszámoló sem térhetett ki olyan dolgok elemzésére, amelyek az emberek gondolkodásában fordulnak elő. Ezek közül csak egyet ragadnék ki. Barátaim, ismerőseim mesélik, hogy új tagok toborzásakor, vagy a tagsági illetékek beszedésekor nem egyszer találkoznak a meghökkentő kijelentéssel: Minek lépjek be a CSEMADOK-ba, minek fizessem a bélye­get — mit ad nekem a CSEMADOK? Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy ilyen és hasonló álláspont az illető egyén szűklá­tókörűségét igazolja, nem látja a történések­ben, az eseményekben az összefüggéseket. Tegyük fel még egyszer a kérdést: mit ad nekem a CSEMADOK? A teljesség igénye A munkaelnökség Bányai Géza, a CSE­MADOK Járási Bi­zottságának titkára Kurucz Lujza, a CSE­MADOK KB elnökségi tagja kitüntetést nyújt át dr. Horváth István­nak. közösen rendezik. A CSEMADOK kultúrcso­­portjai rá ;zére lehetőségeikhez mérten mód­szertani segítséget nyújtanak. Ugyanilyen jó az együttműködés a járási és a helyi nép­könyvtárakkal és a Járási Honismereti Múze­ummal. Az elmúlt két évben javult az együttműkö­dés a Szocialista Akadémia Járási Bizottsá­gával, a Járási Pionírházzal, a Szlovák Nő­­szövetség járási bizottságával, különböző versenyeket és fesztiválokat közösen rendez­tek. Szlovákia Kommunista Pártja járási bizott­sága, a kerületi és járási nemzeti bizottság által jóváhagyott terv alapján tovább bővül­tek baráti kapcsolataik a Magyar Népköztár­sasággal a Nógrád megyei, a balassagyar­mati szervekkel és intézményekkel. (Egyéb­ként a konferencia vendége volt dr. Horváth István a Nógrád megyei tanács művelődési osztályának vezetője és Radácsi László, a Salgótarjáni József Attila Művelődési Köz­pont igazgatója). A CSEMADOK kultúrpolitikai tevékenysé­gét a járási bizottság mellett működő műve­lődési és művészeti tanács, az irodalmi-nyel­vi, történelmi-honismereti, a dramaturgiai, az ének-zenei, a néptánc és néprajzi szakbi­zottság segítette. A legeredményesebb munkát az irodal­mi-nyelvi szakbizottság végezte, amely önál­lóan is több irodalmi rendezvényt szervezett. Az irodalom népszerűsítésére fordítottak igen nagy figyelmet, író—olvasó találkozókat szerveztek, s évente megrendezik a Mikszáth Kálmán és Madách Imre irodalmi és kulturá­lis napokat. Tavaly Nagykürtösön ötven hall­gató részére járási irodalmi szemináriumot nélkül hadd sorolok fel néhány dolgot, ami­­ban kulturális szövetségünknek is része van. Vegyük a legkézenfekvőbbeket! Kommunista pártunk lenini nemzetiségi politikája lehető­vé tette, hogy hazánkban minden nemzeti­ség saját anyanyelvén tanulhasson, műve­lődhessen. Nekünk, magyar nemzetiségű ál­lampolgároknak a CSEMADOK is segített és segít abban, hogy pártunk nemzetiségi poli­tikája egyre szélesebb körben érvényesüljön. Nem kis érdeme van a CSEMADOK-nak abban, hogy évről évre járási, kerületi és országos szintű szavalóversenyeket, vetélke­dőket és népművészeti fesztiválokat tartunk. Nem folytatom a felsorolást, hisz ennyiből is látszik, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kulturális Szövetsége egyik támasza és biztosítéka anyanyelvi kultúránk ápolásának és fejlesztésének. A CSEMADOK találkozási lehetőséget biztosit tagjai és a kultúrát sze­rető emberek számára. Ám úgy is feltehetnénk a kérdést: mit adok én a CSEMADOK-nak? Nos, azzal, hogy kifizetem a tagsági illetéket, a mini­mum minimumát adom. Jóval többet vár tőlem, tőlünk, tagjaitól. Többek között azt. hogy segítsük munkáját, hogy részt vegyünk rendezvényein, hogy támogassuk sajtóter­mékeit. Továbbá, hogy kötelességtudó haza­fiak, becsületes dolgozók, szocialista módon gondolkodó és élő emberek legyünk. Úgy hiszem, nemcsak a CSEMADOK-nak, de szocialista társadalmunknak is ilyen embe­rekre van szüksége. A konferencián hallottam A CSEMADOK nagykürtösi (Veľký Krtíš) járási konferenciának vitájában több értékes és figyelemre érdemes felszólalás hangzott el. Ebből ragadtam ki egy fiatal küldött, éppen a mostani konferencián a CSEMA­DOK jb tagjának megválasztott Gyurász Ju­dit rövid hozzászólását. A több mint 50 tagot számláló inámi (Dolinka) helyi szerve­zetet képviselte. „Számomra becses megtisztelés, hogy a huszonéves korosztály képviseletében kül­döttként lehetek jelen ezen a magas szintű tanácskozáson. Nekem már az is megtiszte­­lést jelentett, hogy szülőfalumban a két évvel ezelőtti évzáró taggyűlésen több velem egy­szerveztek a következő témákról: Az Ipoly mente irodalmi hagyományai, a Madách Könyvkiadó munkája, a járás irodalmi hagyo­mányai, a mai magyar líra, édes anyanyel­vűnk stb. Nagycsalomján (V. Čalomija) Gáspár Imre emléknapot rendeztek, az író és műfordító munkásságáról, a Madách Könyvkiadó mű­fordítói tevékenységéről, a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatokról. Nem lehet itt néhány sorban még vázlato­san sem értékelni azt a sokrétű munkát, amit a CSEMADOK helyi szervezetei a nagykürtö­si járásban végeztek a két konferencia között — de nem is ez a célunk. Alkalomadtán amúgy is vissza-vissza kell térnünk nem csak ebbe, a többi járásba is, s alaposabb elem­zésnek vetni alá egy-egy munkaszakaszt, természetesen szakemberek segítségével. A konferencián 62 küldött vett részt, közü­lük tizenegyen szólaltak föl a vita során. S végül hadd idézzek néhány sort Urbán Aladár már említett felszólalásából: „Amikor 1974-ben átvettem helyi szerve­zetünk irányítását, 560 lelket számláló köz­ségünkben 53 tagunk volt. Ma több, mint 200 van. Közben 33-mal csökkent a tagbá­zisunk, elsősorban elköltözések miatt. A tag­létszám állandó mozgásának fényében talán még nyilvánvalóbb vezetőségünk erőfeszíté­se, melynek következtében a lemorzsolódás ellenére évről évre nőtt a tagsági alap. Már maga az a tény, hogy a lakosság számará­nyát tekintve az ipolyvarbói szervezet járá­sunk legnagyobb helyi szervezete, sokat elá­rul munkánkról... A CSEMADOK megalaku­lásának 35. évfordulóját köszöntő ünnepi rendezvényünkre utalok röviden ... : három órás tarka népművészeti műsorral szórakoz­tattuk a 300 főnyi közönséget. Ilyen gazdag évfordulós ünnepséget csak olyan szervezet rendezhet, amely évek hosszú során nem ül tétlenül, másokra hárítva a munka ter­hét ..." A konferencián megválasztott új elnökség első ülésén ismét Hriech Jánost választotta a járási bizottság elnökévé, alelnök Málik József és dr. Mag József lett. A titkári tiszt­ségben Bányai Géza megbízatását meghosz­­szabbitotta.-zsélyi­' Fotó: Bodzsár korú társammal beválasztottak a helyi szer­vezet vezetőségébe. Az akkori évzáró tagsági gyűlést előkészítő vezetőségi ülésen merült fel a fiatalítás gondolata, és az elképzelést tett követte. Szerencsére, ez a folyamat nem szűnt meg, s a tavalyi évzáró gyűlésünkön nemcsak a vezetőségbe, de a tagság soraiba is további új, fiatal arcok kerültek. Úgy vélem, vezetőségünk rugalmasságát dicséri, hogy felismerte a tagság fiatalításá­nak fontosságát, mert ahol ezt elmulasztják, eleve halálra ítélik, vagy legalábbis jóvátehe­tetlenül megbénítják a szervezet működését. A fiatalok bevonása a kulturális munkába, máris jótékonyan érezteti hatását szerveze­tünkben, melynek tevékenysége fellendülő­ben van. És hogy ez a fellendülés tovább folytatódjék és tartóssá váljék, ez már raj­tunk, fiatalokon is múlik. Persze, arra is szükségünk van, hogy az idősebb tagok megosszák velünk jó tapasztalataikat, és buzdítsanak, bátorítsanak az elődök által megkezdett munka folytatására, jobbításá­ra." Hadd ne fűzzek hozzá kommentárt. BODZSÁR GYULA 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom