A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-22 / 12. szám

között sétálva hátborzongatva gondol vissza az ember a torony híres foglyaira, akiket a még ma is látható hóhérpadon fejeztek le: itt végezték ki Vili. Henrik két feleségét, Ann Boleynt és Catherine Howardot és több skót főnemest. A komor légkörből csak a királyi ékszerek megtekintése ráz fel. Káprázatos a 3 200 drágakövei díszített birodalmi korona (Viktória királynőé volt) és egy 34 karátos smaragddal és 6 000 gyé­többnyire ízetlen kotyvalékok variációja, igazán jó csak a beefsteak, tanácsos a látogatás előtt valahol jól cnegvacsoráz­­ni. A közép-európai látogató számára nagyon meglepő a lakáskultúra hiánya, a kimondottan gazdagok kivételével; a középosztály képviselőinél a lakásbe­rendezés festés előtti, vagy utáni álla­potokat idéz. Úgy látszik, lerítt rólam a csodálkozás, ugyanis a háziak siettek a magyarázattal: a lakbér annyira emel­mánttal ékesített birodalmi indiai koro­na. Figyelmet érdemel a British Museum, Madame Tussaud's panoptikuma, a Soho és a Hyde Park is. A British Museum temérdek művészeti kincset őriz. A legértékesebb talán az egyipto­mi régiségek osztálya, ahol múmiák páratlan gyűjteménye, a híres rosettai kötábla (ennek alapján fejtette meg Champollion a hireoglif írást) látható. Lenyűgöző a közelkeleti, görög és római szoborgyüjtemény is. A múzeum könyv­tárának olvasótermében alkotott Dic­kens, W. Scott, B. Shaw, W. Churchill, Kossuth, itt tanulmányozta a forrás­munkákat londoni emigrációja alatt Le­nin is. London leglátogatottabb parkja a Hyde Park. Ennek egyik csücskében, a „szónokok sarkában" az angol álde­mokrácia híres fórumán bárki tarthat előadást, felléphet akármilyen témával. feltéve, ha nem sérti meg a királynőt. Bár a zöldséges-, cocacolás ládákon álló, gyakran ittas, rongyos, exaltált szónokok nem nagyon válogatják meg a szavakat, durva, faragatlan kifejezések­kel mulattatják a túlnyomórészt turis­tákból és színesekből álló közönséget, s a tucatnyi rendőr látszólag közömbö­sen figyeli az eseményeket. London nyugati részében van a leg­több mozi, színház, előkelő klub. A Piccadilly Circustól, ettől a forgalmas góctól nem messze van a hírhedt Soho (eredetileg vadászterület volt és nevét a so-ho vadászkiáltásból nyerte), a strip­tease és life-show klubok központja. Itt igencsak óvatosan kell járkálni, legin­kább hármasban, mert a magános sé­tálókat rendszerint meglopják. Az angol hagyományokat féltve őrzik manapság is. ezt főleg a klubéletben érezni no meg a jellegzetes angol intéz­ményben, az ún. „pub"-ban. Ez a ven­déglö-kocsma-étterem-kávéház keve­réke. Túlzás nélkül mondható, hogy a puboknak ezeréves tradíciójuk van. Állí­tólag már a rómaiak is csodálkoztak, hová tűnnek el esténként a bennszülöt­tek. Sok angol uralkodó akarta pubok építésével megnyerni a lakosság rokon­­szenvét. A pubnak általában három ré­sze van: „public bar" a nagyközönség számára, „saloon bar" a rendszeres látogatók számára és „private bar", vagyis a külön tiszteletnek örvendő lá­togatóknak fenntartott helyiség. A pu­­bokban leginkább sört csapolnak, de kapható akármilyen más ital is. A pubok foglalkozások szerint is látogatottak, például a fiatal királyi gárdistáknak van saját pubjuk, az újságíróknak vagy a fiataloknak szintén. Közkedvelt szóra­kozás a nyíldobálás céltáblába. Alkalmam nyílt több ízben angol csa­ládokhoz is ellátogatni. Az angol koszt­tól nem várható kellemes meglepetés. kedik, hogy nem nagyon mernek az emberek komótosabban berendezked­ni, félve a költözködés veszélyétől. Gyakran csak a „nappali" van úgy-a­­hogy berendezve, a többi helyiségben lámpa helyett körte, szőnyeg helyett csupasz padló van. Az átlagember a pénzét félreteszi „rosszabb időre". 1984-ben az infláció 4,7 százalékot ért el, hivatalosan 3,2 millió volt a munkanélküli (a szakszervezetek szerint több mint 5 millió). Thatcher asszony az inflációt a szociális kiadások csök­kentésével akarja leküzdeni, ami viszont a munkanélküliség további növekedé­séhez vezet. Az emelkedő árak, a nö­vekvő lakbér, a szolgáltatások ára mel­lett a hajdan soknak tűnő átlagos havi 400 font sem ad túl sok okot arra, hogy az angolok megtartsák közismert jóke­délyüket, humorukat. Dr. DÖMÖK JÁNOS A szerző felvételei 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom