A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-12 / 2. szám

Budai László a nevem. Balogtamásiban születtem 1949-ben. Itt is lakom az utcára néző, háromablakos szülői házban. Édesapám nyugdíjas, a Bátkai Állami Gazdaság traktoristája volt. Még mindig beleül a traktor nyergébe. Édesanyám is nyugdíjas, ö is dolgozik még a növénytermesztési csoportban. Legidősebb testvérem, Zoltán Rimaszombatban lakik, autószerelő. István hasonló szakmát tanult. Tamásiban él, és traktorista az állami gazdaságban. Miklós is autószerelő, a szakmájában dolgozik Rimaszombatban, de Balogtamásiban lakik. A fivéreim házasok, én is az voltam, de özvegyember lettem. A feleségem tragikus hirtelenséggel elhunyt. Kislányom, Annamária a Bátkai Magyar Tanítási Nyelvű Általános Iskola hetedik osztályos tanulója. Én magam Tamásiban meg Nagybalogon jártam ki az általános iskolát, aztán mesterlevelet szereztem a tornaijai mezőgazdasági szaktanintézet gépesítő tagozatán. 1967-ben egyenesen az iskolából kerültem a Bátkai Állami Gazdaságba traktoristának. Nem ismeretlen helyre, hiszen a családom tagjai is ott dolgoztak. Meg Bátka nincs is messze Tamásitól. Kétkilométernyire mindössze. Oda jártunk bálokba. Bódi Laci barátommal a legtöbbször. Az lett a vége, hogy onnan nősültünk mind a ketten.

Gyermekkoromtól szeretem a gépet. Alig cseperedtem fel, már szántani jártam a traktoristákkal. Egyszer Kerti Aladár, másszor Mihály István traktorával szántottam. A felügyeletük alatt persze. A fivéreim is rajongtak a gépekért. Pionír motorkerékpárunkat hol szétszedtük, hol összeraktuk. Az istállónk mellett volt egy helyiség, abban rendeztünk be szerelőműhelyt. Járlak hozzánk többen gyújtást beállítani. Már gyermekkoromban eldöntöttem, hogy traktorista leszek. Tornaijára is ez az elhatározásom vitt. A műhelygyakoriat könnyen ment nekem. Már sok mindent tudtam. A gazdaságba kerülve veszélyes helyeken is jártam a traktorommal, kombájnommal, de az életem nem forgott veszélyben. A fügéi és a baracai határ különösen veszélyes, fel is borultak ott traktorok, de nagyobb baj nem történt. Halálos baleset a Holya puszta alatt, teljesen veszélytelen helyen következett be. A traktor megcsúszott és a vezetőjét agyonnyomta. Akkor még iskolába jártam, s nem is tűnődtem el a halálos baleseten. S amikor már a traktor nyergében ültem, évekig eszembe se jutott, hogy a gép halálos veszedelembe is sodorhat. De aztán elkövetkezett az a nap, amely életreszólóan meghatározója lett az életemnek.

1975. augusztus 2-án száraz, napos időben három kombájnnal mentünk lóbabot csépelni az alsóbátkai temetőhöz. A temető alatt egy erecskén kellett átmennem, a kombájn azonban megsüllyedt, segítségre volt szükségem. Két társam cserépdarabokat rakott a puhább helyekre, s mikor magam is leléptem volna a kombájnról, megcsúsztam, s a jobb lábamon meghúzódott az ín. Délután két óráig körülbelül húsz hektáron csépeltük el a lóbabot, majd visszatértünk a gazdasági udvarba, ahol Szalay János, a főnökünk azt mondta, hogy menjünk Tamásiba és a magángazdáknak csépeljük ki az árpáját és búzáját. Egyedül indultam a faluszéli domboldalra, ahol valamikor a szalmakazlak álltak, mert a társamnak elromlott a kombájnja. Négy-öt darab földet rendesen learattam, már a Bán Béláéból is csak egy keskeny sáv maradt, amikor megeredt az eső. Nagybalog felöl jött a borulás, s mire észrevettem, már esett is. Nem akartam otthagyni azt a keveset, de az eső még

jobban megeredt, behajtottam a kombájnnal a faluba, hogy kiürítsem a tartályt. Bán Béla és Homonnai István, akiknek arattam és csépeltem, már vártak, tartották a zsákot. Nem ürült ki egészen a vizes tartály. Beleálltam, hogy kiseperjem a nedves szemet. A kombájnt viszont nem kapcsoltam ki. Ez volt a baj. Megcsúszott a lábam, a kiürítő csiga alá került, s már nem volt menekülés. Egészen térden felülig vagdosta, szeletelte a lábam.

Menteni próbáltam ahogyan tudtam. Kapaszkodtam, viaskodtam, dörömböltem, meg segítségért kiabáltam. A két zsákos ember (Bán, Homonnai) semmit nem hallottak. Amikor hús- és bördarabok hulltak a zsákba, azt gondolták, hogy mezei nyúl került valahogy a tartályba. Ki akartam kapcsolni a cséplöberendezést, de nem értem el. A nagy dörömbölésre és kiabálásra a kapuban álló Csernai György szaladt a kombájnhoz. Szlovák ember, innen nősült, ide is jött vissza lakni Privigyéből. Értett a kombájnhoz, én tanítottam meg a kezelésére a gazdaságban, ő is ott traktorista és kombájnos. Kikapcsolta a cséplőberendezést, s mielőtt kiemelt volna a tartályból, azt mondtam neki szlovákul: — Ďuro, už nemám nohu! Gyuri, már nincs lábam! — Többre nem emlékszem. Elvesztettem az eszméletem. A panyiti szövetkezetben dolgozó rakottyási Tóth Árpád éppen arra jött a személygépkocsijával, s csak a rimaszombati kórházban állt meg velem. Alig volt remény a sikeres műtétre, az életbenmaradásra. Sok vért veszítettem. Tizenegy orvos mérlegelte műtét előtt, kivegyék-e a forgóig a csontot? Előbb azonban vért adtak, csak azután mütöttek. Három hétig nyomtam a kórházi ágyat. Az eszmélés rettenetes volt. Ülhetek-e még valaha is traktorra? Milyen lesz az életem

Növekszik a lakosscig szociális biztonsága

(Folytatás a 2. oldalról)

ma a jövőben tovább növekszik. A 7. ötéves tervidőszakban 220 ezer szakmunkás, 109 ezer középiskolai és 52 ezer főiskolai végzettségű szakember áll munkába.

A fiatalok műveltségi színvonalának és

felkészültségének emelésével és felhasználásával kapcsolatos intézkedéseket ebben az ötéves tervidőszakban első ízben foglalták be a káder-, a személyi és a szociális fejlesztés reszort-terveibe.

E tervek végrehajtásával céltudatosan oldjuk meg a dolgozókról, tehát a fiatalokról való komplex gondoskodás kérdéseit. Javul az orvosi ellátás, növekszenek az étkeztetési kapacitások, a bölcsődei és óvodai férőhelyek száma. Ez különösképpen fontos a gyermekes fiatalok nyugodt élete szempontjából.

A párt és az állam gondoskodása az ifjú házasokról és a gyermekes családokról számos szociális-gazdasági intézkedésben tükröződik. Az egyik legújabb például a 18—23 éves fiatal dolgozók szabadságának meghosszabbítása és a táppénz felemelése.

Az ifjúházasoknak nyújtott kölcsön, az adókedvezmény, a közép- és főiskolai ösztöndíj, a gyermekgondozási segély, a családi pótlék, a bölcsődék és óvodák építése —

mindez jelentősen erősíti a gyermekes családok gazdasági és nevelési szerepét, megkönnyíti a fiatal családok anyagi felszerelését, főleg az induláskor segít a problémák leküzdésében, elsősorban azokéban, amelyek a házasságkötéssel vagy pedig a gyermek megszületésével kapcsolatosak.

A nemzeti bizottságokkal együtt arra is nagy figyelmet fordítunk, hogy a fiatalok felelőtlenül ne kössenek házasságot, s hogy minél kevesebb fiatal család boruljon fel. Ezt szakintézmények segítségével — házassági és házasság előtti tanácsadókkal — valósítjuk meg. Ilyen tanácsadó ma már minden járásban működik.

A fiatalokról való gondoskodás keretében a Szlovák Szocialista Köztársaság Munka- és Szociálisügyi Minisztériuma megkülönböztetett figyelmet fordít a beteg gyermekekről és fiatalokról való gondoskodásra.

Az iskolaköteles tanulókat tekintve Szlovákiában az egyes évjáratok szerint a csökkenmülábbal ? Aztán belenyugodtam a sorsomba.

Mire hazaeresztettek a kórházból, autószerelő fivéreim Škoda személygépkocsimat teljesen átalakították. A bal lábamhoz rakták át a féket és a gázpedált, s megoldották a kézi kuplungolást és sebességváltást. Egy hétre rá, hogy a kórházból eljöttem, már próbálgattam az autóvezetést a réten. Körülbelül egy évig vártam a műlábra, addig mankót használtam, s betegállományban voltam. Az átalakított személygépkocsimon el-eljártam a munkahelyemre. Meg itthon is a barátokhoz. Telt az idő. Aztán megérkezett a műláb és a mankók segítségével újra járni tanultam. Két mankó, egy mankó egy fél évig, majd már csak a kisegítő bot. Rokkantsági állományba kerültem, de nem ütött szíven, nem Toppantott össze, pedig még fiatal voltam, mindössze huszonhét éves. Munkahelyemről figyelték a küszködő iparkodásom, s egy napon azt mondta a főnököm Szalay János, hogy ha akarok, már munkába állhatok. A gazdasági udvar irodájába kerültem. Munkaelosztási lapok kitöltése, bérelszámolás, a kinti és benti munkák ellenőrzése lett a dolgom. Most is ezt teszem. Elosztom a gépeket reggelenként, melyik traktorista hová indul. Nagy gépparkja van az udvarunknak, amelynek Balázs József a vezetője.

Nem volt egyszerű a visszatérés. Éltemhaltam a kinti munkáért. Évekig izgatott, hogy nem lehettem traktorista vagy kombájnos a többiekkel. Aztán elmaradt az izgalom. Az vigasztalt, akárhogyan is van, gépek között vagyok. Segítettem is azoknak, akik még nem ismerték annyira a gépüket, nem tudták, mi a baj és hogy mit kell csinálni. Két-három esztendőt töltöttem az irodában, s már régóta kijárok a földekre Balázs Józseffel a munka elvégzését ellenőrizni. És olyankor a friss szántásra is rámegyek. De jobban oda kell figyelnem, hová tegyem le a botom és a műlábam. Naponta kijárok a földekre, beszélgetek az emberekkel, megkönnyebbült a lelkem. Ha a gazdaság egy fillért se fizetne, akkor is mennék. Talán már meg is bolondultam volna, ha azt mondják, nem állhatok vissza a munkába. Sírba döntött volna, hogy nem lehetek az ép emberek között. Munkában, munkahelyeken a műlábas élet könnyebben viselhető! Mikor visszatértem, már Tóth Árpád is a bátkai gazdasági udvarban dolgozott, aki kórházba szállított a baleset napján. Szalay János akkori főnökömmel felváltva mondogatták:

— Laci, Laci, nem hittük volna, hogy te ide még visszakerülsz! Hogy még a kombájnra is ráülsz! Csak légy nyugodt, arra kérünk. Ha nem megy valami, szólj nekünk, és a segítsétett munkaképességű fiatalok részaránya

7—8 százalék. E fiatalok 98 százalékát felkészítjük valamilyen szakmára, vagy intézetbe helyezzük őket. A testi fogyatékosságú fiatalok számára minden feltételt megteremtünk ahhoz, hogy egészségi állapotuknak megfelelő szakképzettséget szerezzenek. Lehetővé tesszük számukra, hogy aktivan bekapcsolódjanak a munkába és a társadalmi életbe. A róluk való gondoskodás magába foglalja a szociális intézetek építését, a tanácsadó szolgáltatások bővítését, azok minőségének emelését, a szükséges ortopédiai segédeszközök biztosításában, a gyógykezelésben, az üdülésben és a támogatás más formáiban nyújtott segítséget.

Örvendetes jelenség, hogy a komplex lakásépítés keretében a CSKP XVI. kongreszszusának, valamint az SZLKP ezt követő kongresszusának határozatai értelmében Szlovákiában 121 ezer lakásegységet építenek. Ebből 1985-re 25 568 lakás jut.

4