A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-22 / 12. szám
Régen vajda ügyelt a rendre, ő tett köztük igazságot. Most legjobban a „bíró", Huszár László szavára adnak. — Jól megvagyunk mi itt magunkban — diktálja tollba az egyik Kovács mindannyiuk véleményét —, csak hagyjanak élni minket. Humer legyen elegendő, meg bírjuk szerelemmel, akkor nem cserélünk a királlyal se! Mert a gyerek születik úgyis. Esténként elővesszük a hegedűt és danolászunk. Bandáink már nincsenek, holott pár esztendeje még két csapatunk is muzsikált a falvakban. Dezső és Béla zenekarát ismerték a környéken. A fiatalok már inkább a gitár húrjait nyűvik. A meséink se tetszenek nekik. Ha pedig régi, szépapáinktól hallott történeteket mesélünk előttük, kinevetnek bennünket. Babona, azt mondják. Hátrébb tolja a fején nyűtt kalapját, aztán folytatja: — Szeretjük az élőket és tiszteljük a halottainkat. Be is tesszük a sírba mindenki mellé kedvenc pipáját, vagy hegedűjét, ha jó zenész volt az istenadta, netán óráját, amennyiben volt neki, s a szemüvegét. Meg kis aprópénzt is raktunk a szemfedöre, hogy ha megszomjazna a hosszú túlvilági kóborlásban, ne kelljen ott már lopnia, vagy koldulni, falhajthasson egy kupica pálinkát az „alagútban." Aki valamit is ad magára, elköltözik a kolóniából. Mint Kliment Árpádék vagy Hric Gyuláék például. Gyula 40 esztendős, az asszonynak valót kalandos úton szöktette magához. Ám kiszabadult a „hídon túli világ" szoritásából. A második gyermek születését követően törvény előtt is hitvesévé fogadta asszonyát, s a községben emeletes házat épített. Berki Gyula, meg asszonylánya Mindenki fürdőszoba ja. a Csurgó patak Amint megpillantják az „új vajdát". Huszár Lászlót, körülveszik. Építkezni szeretnének, de nincs pénzük cementre, téglára, faanyagra. Közös kutuk régóta javításra vár. A szövetkezet egyik trágyatelepének szennye-mocska időnként az ablakaik alatt tovaszaladó Csurgó vizébe folyik, és olyankor kibírhatatlan a bűz pérószerte. Az utat se ártana helyrepofozni kicsit. A helyi nemzeti bizottság keresi a megoldást. A terv szerint a jelen választási időszak végéig fel kellene számolni, le kellene rombolni a telepet, lakáshoz juttatva a családokat. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei testjei, valamint páncélos- és tüzérségi alakulatai is. A Plijev-csoportosítás kapta feladatul, hogy Érsekújvár (Nové Zámky) felé törjön előre és így kettévágja az ellenség harcrendjét. A Plijev-csapatok s az őket követő 7. gárdahadsereg egységei lehengerelték az ellenfelet. Március végéig sikerült túljutniuk a Zsitván és a Nyitrán, sőt a Vágón is. Ezzel a felszabadító csapatok előtt megnyílt az út Bratislava és Trnava felé. Március 29-én felszabadult Érsekújvár, 30-án Nyitra, valamint nagyon sok falu és település is. A gyors szovjet előrenyomulás azonban nem jelentette azt, hogy harc nélkül ment végbe. A hitlerista csapatok mindenütt kihasználták a védelmi lehetőségeket. így volt ez Komáromban (Komárno) is, mely városért a szovjet erőknek keményen meg kellett küzdeniük. Végül is az döntött, hogy a harcokba bekapcsolódtak a 46. hadsereg egységei is, ezek a 3. ukrán front támadását támogatták és már Győrnél nyomultak előre. E hadsereg 23. lövészhadtestje március 29-re virradóra Őrsújfalu (Nová Stráž) mellett átkelt a Dunán és nyugati irányból támadást indított Komárom felé. Ezzel egyidöben keletről a 7. gárdahadsereg egy része is támadott, így Komárom fasiszta védőinek helyzete megpecsételődött. Március 30-án a város felszabadult. Komárom felszabadulása után a 23. lövészhadtestet a 7. gárdahadsereg kötelékébe helyezték át. E hadtest később Nagymegyeren (Čalovo) és Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) keresztül nyomult Bratislava felé. A Bratislava felé irányuló támadás sikeréhez nagyban hozzájárult Plijev altábornagy 1. gépesített lovassági gárdacsoportja, amelynek átkaroló csapással kellett elvágnia az ellenség visszavonulási útvonalait. Ezen belül a Plijev-csoport 4. gépesített lovassági gárdahadtestjének a támadást Jablonica felé kellet volna kifejlesztenie a 6. gárdahadtest pedig Diószeg (Sládkovičovo) — Magyargurab (Veľký Grob), Šenkivce, Malacky felé támadott volna. Bratislava felszabadítása, ugyanakkor megóvása a pusztulástól, nem volt könnyű feladat. A fasiszták itt is megerősített védelmet építettek ki, amely különböző védelmi építményekből, valamint harckocsiárokból állt. A város egyes magaslatain 12 tüzérüteget helyeztek el. A városért a közvetlen harcok április 2-án kezdődtek, amikor a 7. gárdahadsereg indított támadást. E hadsereg 25. gárda lövészhadtestje ekkor a récsei (Rača) rendezőpályaudvar birtoklásáért harcolt és a város északkeleti határai felé közeledett. A 23. lövészhadtest elérte Pozsonypüspökit (Podunajské Biskupice) és Vereknyét (Vrakúňa). Bratislava felszabadításához hozzájárult Petrusevszkij altábornagy 10. lövészhadtestje, amely a Duna jobb partja mentén haladt Ligetfalu (Petržalka) felé. E hadtest előrenyomulását a dunai folyami flottilla támogatta Holosztyakov ellentengernagy vezetésével. A városban védekező hitleristák — annak ellenére, hogy helyzetük kilátástalan volt — mindent megtettek, hogy a szovjet erők előrenyomulását legalább fékezzék. Még mielőtt elhagyták volna a várost, április 3-ra virradó éjjel felrobbantották a szlovák főváros egyetlen hidját. Április 4-én a 25. gérdalövészhadtest 4. gárdahadosztálya és 408. lövészhadosztálya behatolt a városba, ahol sok helyen kemény utcai harcokra került sor. A felszabadító csapatoknak elkeseredett harcokat kellett vívniuk a vár birtoklásáért, amelyet délután négy órakor a 4. gárdahadosztálynak végül is sikerült elfoglalnia. A hitlerista erők tartva attól, hogy a 7. gárdahadsereg jobbszárnya bekeríti őket, még április 4-én kiürítették a várost, s Így Bratislava felszabadult. Másnap a 10. lövészhadtest felszabadította Ligetfalut. Bratislava gyors felszabadításával sikerült megmenteni a város anyagi és kulturális értékeit. Bratislava felszabadítása után az ellenség a Morava folyó mögé húzódott vissza. Védelmét erősítették a 6. SS páncéloshadsereg idevezényelt egységei. A szovjet csapatoknak kemény harcok után sikerült áttörniük a németül Marchstellungnak nevezett morva védelmi sávot. A Bmót megközelítő útvonalakon a hitleristák erős védelmet építettek ki, de a szovjet előrenyomulást nem tudták huzamosabb ideig feltartóztatni. Április 26-án a város felszabadult, majd a 2. ukrán front csapatai Olomouc felé nyomultak előre. Ezzel befejeződött a 2. ukrán front hadművelete. Több mint egyhónapig tartó harcok után a 2. ukrán front 200 kilométert nyomult előre, befejezte Szlovákia felszabadítását, visszahozta a szabadságot sok délnyugat-szlovákiai városnak és községnek, valamint Bratislavának és Brnónak is. E hadművelet eredményei jó kiindulópontot jelentettek a prágai hadművelet megindításához. CSÉFALVAY FERENC Archívumi felvételek R