A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-22 / 12. szám

Keszeli Ferenc: CSALLÓKÖZI METAMORFÓZIS Szilvássy József: TŰZIJÁTÉK - a MATESZ bemutatójáról Emlékek, vallomások találkozások c. sorozatunkban. Lovicsek Béla írása Miklósi Péter: VÖRÖSINGESEK - riport a hegyi mentőszolgálatról Ozsvald Árpád: A SZÍNES TINTÁKRÓL ÁLMODÓ KOSZTOLÁNYI Kalita Gábor: ALUPKA CSODÁI Tavaszelő Prágában. (M. Haléin felvétele) A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Krát Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesi­­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Hétvégi levél Sokéves hagyomány immár, hogy hazánkban március 28-án a pedagógusokat köszönti a társadalom: tanítványok virágokkal és szép, meghatódott szavakkal, az oktatásügy vezetői kitüntetésekkel, elismeréssel. A szülők pedig ? Jobbára hálával s némi szorongással elegy tisztelettel. A gondolatainkban meghúzódó, picike lelkifurdalás indítéka nem más, mint­hogy tudatosítjuk: a nap jelentős részében ők nevelik gyermekeinket, de vajon mi mindent megtettünk-e azért, hogy segítsük őket ebben a nehéz munkában ? A tavasz heteinek egymást követő jeles ünnepei szocialista társadalmunkban nem tudták egyhangúvá tenni, hanem épp ellenke­zőleg, fokozták annak az emléknapnak jelen­tőségét, amely az ezerhatszázas években élt kiváló cseh pedagógus és író: Jan Amos Komenský (akit a magyar köztudat négy esz­tendei sárospataki tanári működése révén Co­­méniusként tart számon) munkásságát idézi. Ő volt az, aki iskolarendszerében elsőként vezette be a tanítás mai szervezeti formáját, és az általa hirdetett természetszerűség, fokoza­tosság, tudatosság, szemléletesség és az okta­tás anyanyelvi szerepe a pedagógiai munká­nak mindmáig is irányító ehre. A március 28-ához kapcsolódó vezércikkek, ünnepi be­szédek, hosszabb-rövidebb „helyi" köszöntők ezért nemcsak Komenský szellemét idézik, hanem joggal utalnak a nevelők felelősségére, hivatástudatára, odaadó munkájára. Napjaink időszerű gondjait érintve pedig arra, hogy szédületesen felgyorsult élettempónk révén relatíve rövidülni látszik ugyan a tanítási idő — a követelmények viszont fokozódnak. És arra, miszerint a pedagógusnak meghatározó szerepe van a diákság tudásának elmélyítésé­ben, valamint abban is, hogy megtanítsa az ifjúságot a szabad idő célszerű eltöltésére, a közművelődés társadalmi programjának tuda­tos vállalására. Az idei év köszöntőinek tartalma nem sok­ban különbözik majd a korábbi esztendőkétől, hiszen a jókívánságok és a köszönetek mellett ismét a családi nevelést kiegészítő (helyettesí­tő?!) segítség az, amit a leginkább váruk tőlük. Jómagam azonban úgy érzem, mintha a kö­szöntő szavak hangvétele az utóbbi esztendők során egyre tárgyilagosabbá válna: a társada­lom, noha valójában mindig is tudta, mennyire fontos a tanítóság munkája, ennyire sosem élte át nem érezte nevelői hivatásának az egész társadalom szempontjából fontos lénye­gét A kevésbé protokolláris, őszintébb szavak bizonyítják, hogy manapság már nemcsak tudjuk, hanem meggyőződve érezzük is: mennyi minden függ a nevelők legjobbjaitól. Sokszor és sokan elmondották, mennyire nehéz hivatás a pedagógusoké. Hogy teljes odaadást kíván minden egyes tanítási óra és szinte minden perc, amit iskolában töltenek; hogy a tanítás és a nevelés jóindulatú izgalma mennyire lelkiismereti és szakmai próba elé állítja a nevelőket. És bár az ország összes iskolájának valamennyi tanítójára vonatkozó megállapítás ez, a nemzetiségi iskolák peda­gógusainak munkáját külön is fontosnak tar­tom kiemelni, hiszen az ő feladatuk ennél is összetettebb: az általános műveltség és a szakmai ismeretek mellett diákjaikba — lehe­tőleg egy életre szólóan — be kell oltaniuk az anyanyelv őrzésének igényét, az anyanyelv szeretetének nemes kötelességét Ám amíg a feleltetéstöl ódzkodó, dolgozatírástól rettegő diákok izgalma mu/ékony, addig tanítóik éle­tük és énjük egy-egy darabját hagyják ott a tanításban. A hétköznapok gyakorlata igazol­ja: az oktatás, a nevelés nem megy, nem mehet másként, mint hogy munkájukat csu­pán mindig alkotó, mindig kicsit önemésztő lángolással végezhetik. Mindannyiuk részéről ezért jár a köszönet és elismerés, és ezt fejezi ki a sok kis diákkéz nyújtotta virágcsokor. A szovjet gyalogság támadása Bratislava irányába A bratislavai utcai harcokban a fasiszták megadásra kényszerültek Az utolsó háborús év tavaszán megvalósított szovjet hadműveletek szerves részét alkotta a bratislavai—brnói hadművelet, amelynek során felszabadult Délnyugat-Szlovákia és a harcok Csehországba helyeződtek át. Ezalatt a 2. ukrán front jobbszárnya Túróéban kap­csolatot teremtett az osztravai hadműveletet végrehajtó 4. ukrán front csapataival, s ezu­tán e két ukrán front előrenyomulása össze­függésben volt egymással. Ezenkívül a 2. ukrán front hadművelete összefüggésben volt a magyarországi hadszíntéren folyó har­cokkal. 1945 tavaszán az erőviszonyok józan megítélése alapján egyáltalán nem volt két­séges Németország veresége. A hitleristák a realitások figyelmen kívül hagyásával mégis megpróbálták elodázni a háború végét. Erre az utolsó kísérletet 1945 márciusában Ma­gyarországon tették. A Garamtól Brnóig Magyarország megtartásának Hitler mind­untalan nagy jelentőséget tulajdonított. Még akkor is, amikor már csak a Dunántúl egy részét tartotta megszállva. Ez a ragaszkodás megmutatkozott abban is, hogy például 1945 elején a szovjet—német front magyar­­országi szakaszán volt az összes német pán­célos- és harckocsizó hadosztályoknak majdnem a fele. Magyarország jelentőségé­nek ilyesfajta értékelésében minden bizony­nyal közrejátszottak Hitler gazdasági meg­fontolásai, mégpedig az a tény. hogy olaj nélkül nem lehet modem háborút folytatni. Az utolsó jelentős olajtartalékokkal pedig a dunántúli olajvidék rendelkezett. A hitlerista vezetés azonban nem elégedett meg az olajvidék biztosításával. A magyarországi csoportosítással újabb kalandor vállalkozás­ba kezdett. Azt a célt tűzte ki, hogy a 3. ukrán front csapatait visszaszorítja a Duna vonaláig, majd visszafoglalja Budapestet. A főleg a 6. SS páncéloshadsereg erejére épülő német támadás március 6-án indult. A Folytatása a 4. oldalon 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom