A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-15 / 11. szám
Ki mit gyűjt? Jogi tanácsok NÉPRAJZI TÁRGYAK, MUNKAESZKÖZÖK Napjainkban az iskolásoktól kezdve az idős emberekig ezrek és ezrek hódolnak a gyűjtési szenvedélynek. írásomban két gyűjtőt szeretnék bemutatni: Halló Józsefet és Valasek Istvánt. Halló József néprajzi tárgyak gyűjtésével foglalkozik és a saját lakásán tárolja az értékes anyagot. Láthatunk itt még nem is oly rég használt paraszti munkaeszközöket. Aratás, cséplés, kenyérsütés idején használt tárgyakat, falusi bútorokat, a kenderfeldolgozás szerszámait, valamint a szekér részeit, lószerszámokat. A szálkái népviselet legszebb darabjai, amelyeket ma már csak az idősebbek viselnek, szintén megtalálhatók nála. Az oldalt varrott szárú férficsizmák, zsinóros nadrág, szőrtarisznya, amely a vásárokat járó ember elengedhetetlen kelléke MIBŐL ERED A CSOMÓ? Régi szokás, hogy az ember, ha valamit nem akar elfelejteni csomót köt a zsebkendőjére. De vajon honnan ered ez a fura ötlet? Az inka birodalom hivatalnokai különböző színű zsinegekre kötött csomók segítségével számoltak, sőt, gazdasági feljegyzéseket is készítettek ily módon. Ennek a sajátságos „Írásnak'' kipu volt a neve. Amerika felfedezése után ezt is eltanulták tőlük az európaiak, és alkalmazni is kezdték a kiput, főleg adósságok nyilvántartására, hogy el ne felejtsék, ki mennyivel tartozik. S mivel a módszer bevált, az emberek sűrűn hordott ruhadarabjaikba is kezdtek emlékeztető csomókat kötni, ha valaki fontosat kellett elintézniük. De ez nem bizonyult praktikusnak, részben mert a kabáton vagy ruhán a csomó feltűnő volt, részben mert kioldása után a gyűrődés megmaradt. Ezért aztán az emlékeztető csomót a zsebkendőre kezdték kötni. A bosszantó csak az. ha az ember meglátja a csomót, tudja is. hogy azért kötötte, mert nem szabad elfelejtenie valamit, de hogy mit, az már gyakran nem jut az eszébe. HOVA DOBJUK A PÉNZT? Semmi esetre se dobjuk ki az ablakon. Viszont bátran dobhatjuk perselybe, hisz perselyek már vagy két és fél ezer éve léteznek. Korábban nem is volt szükség perselyre, mert sem pénzérme, sem papírpénz nem volt forgalomban. Arany és ezüst öntecsekbe fektette a vagyonát az, akinek volt. Ha akart még afféle ős-széfet is bérelhetett a templomfalban, amelynek egy része amolyan spórkassza céljára eleve rekeszekre volt osztva. A jókora súlyú rúd, nyelv és tárcsa alakú öntecseket ugyanis a templomban őrizték a legbiztonságosabban. Otthon nemigen tartottak belőlük. Ám aztán Krőzus, Lüdia utolsó királya érme alakú arany- és ezüstpénzeket veretett, amelyeket már jóval könnyebb volt kezelni is, tárolni is. Először különféle vázákban és korsókban tartották őket, majd a mai Közel-Kelet terűvolt, mind-mind szép rendben sorakozik. Ezenkívül Szalka múltjára vonatkozó régi iratokat, leveleket is gyűjt. Valasek István foglalkozása hentes, neki e szakma régi szerszámaiból van egy kis gyűjteménye a pincénél levő nyaralójában. Régi csüngő mérleg, hentes bárd flehet vagy százéves), viharlámpa, szőlő- és mezőőrök fonott karikás ostora, és ki tudná még felsorolni, mi minden látható itt. Mind a két gyűjtő tagja a CSEMADOK helyi szervezetének. Ilyen összefogással és lelkesedéssel egy tájházat is be lehetne rendezni. Talán három év múlva, ha felépül az új iskola, a régi iskola egyik tantermét is fel lehetne használni e nemes célra. De addig is, amint a példa mutatja, nagyon sok néprajzi anyagot és egyéb munkaeszközt lehet megmenteni az utókor számára. Majerszky Márton létén divatba jöttek az érmék bedobásához, már csak szűk nyílást hagyó takarékperselyek. Fazekasok készítették őket anyagból női kebel formájúra, mivel a kebel a régi Egyiptomban a szaporaság jelképre volt, s ugyan ki ne szeretné, hogy a pénze is szapora legyen? A malacpersely Távol-Keletről került Európába a XVII. században, és vélhetőleg azért terjedt el, mert mivel a disznó sokat fial és gyorsan hízik, azt remélték, hogy a pénz is megfiadzik. és a vagyon is hízik majd benne. A XVIII. században alakult első takarékpénztárak eleinte féltették a létüket a házi perselyektől, és el is érték, hogy néhány városban (például Berlinben) rendeletileg betiltsák őket. De hamarosan felismerték hogy a persely számukra is hasznos, mert takarékosságra nevel. Ettől kezdve már maguk a pénzintézetek ajándékoztak malacperselyt a takarékosság szimbólumává. HOGYAN VIRULT KI A GOMBLYUK? Vagyis kinek juthatott először eszébe, hogy virágot tűzzön a gomblyukába ? A kérdésre sajnos nincs hiteles felelet. Azt viszont már Casanova megemlítette híressé vált Naplójában, hogy a férfiú hódítóbban fest, ha virágot tűz a kabátjára. De hát Casanova nem modem zakót hordott, gomblyukról sem tett említést, ezért valószínű, hogy azt a bizonyos hódító külsőt kölcsönző virágot csak egyszerűen rátűzte egy tűvel a ruhájára. Ám ha pontos adatunk nincs is a gomblyukvirág születéséről, anekdotánk van róla. Eszerint Viktória angol királynő 1837-ben, még ifjú menyasszony korában, egy szál virággal játszadozott. Későbbi férje, az akkor még szintén ifjú Albert herceg szerelmes gyöngédséggel kiemelte a virágot az ujjai közül, mire Viktória csókot lehelt rá (nem Albertra, hanem a virágra), és nekiajándékozta. Albert meg egy kézimunka-ollóval nyílást vágott a kabátja bal hajtókáján, a virágot belehúzta, hogy a szíve fölött viselje. A palotában persze felfigyeltek az újszerű kabátdíszre, s ahogy az már lenni szokott, utánozni kezdték. Ekként terjedt el a gomblyukvirág divatja. Néhány szó a polgári peres eljárásról B. L kassai (Košice) olvasónk azt kérdezi, kérheti-e más bíró vagy bíróság kijelölését kártérítési perének tárgyalására, mert véleménye szerint a bíróság nem járt el pártatlanul. A tanúvallomások jegyzőkönyvezésénél részrehajlást tapasztal, s ez ellen szeretne kifogást emelni. Továbbá azt kérdezik, felhasználhat-e bizonyítékként magnetofonszalagra felvett beszélgetést A polgári peres eljárás szabályait az 1963. évi 99. számú törvény tartalmazza, amit az azóta történt módosításokkal és kiegészítésekkel a jelenleg érvényes szövegezésben a Törvénytár 1983. évfolyamában 78. szám alatt hirdettek ki. Ez az ún. Polgári perrendtartás (občiansky súdny poriadok). E törvény szerint kell a polgári bíróságoknak eljámiok, s ez szabályozza a peres eljárásban részt vevő személyek (alperes, felperes, tanúk, szakértők, tolmácsok stb.) jogait és kötelességeit. A polgári peres eljárás célja, hogy biztosítsa az állampolgárok és a szervezetek jogainak és jogos igényeinek igazságos védelmét. A bíróság kötelessége az eljárásban részt vevő személyek közreműködésével a való tényállást megállapítani és részükre gyors és hatékony jogvédelmet nyújtani. E célból a bíróság kioktatja és felvilágosítja a feleket jogaikról és kötelességeikről, segítséget nyújt jogaik érvényesítésében, hogy a jogi ismeretek hiánya miatt senki joghátrányt ne szenvedjen. Az egész eljárásban a tárgyi (objektív) igazság megállapításának követelménye ér-y vényesül. Az elsőfokú (járás) bíróságok háromtagú tanácsa a munkajogi és családjogi perekben. E tanács egy hivatásos bíróból és két népbíróból áll; a többi ügyben egy hivatásos bíró mint egyesbíró jár el és dönt. A bírói eljárás objektivitását hivatott biztosítani az a rendelkezés, amely szerint a konkrét úgy tárgyalásából és eldöntéséből kizárják azt a bírót, akinek az ügyhöz, a peres felekhez vagy ezek képviselőihez való viszonya miatt pártatlanságát illetően kétség merülhet fel. Ilyen okok lehetnek, ha az eljáró bíró rokonságában, személyes barátságban vagy haragban van ezekkel a személyekkel, ha anyagilag vagy érzelmileg érdekelve lehet a p>er kimenetelében stb. Ilyen esetben a bíró kötelessége ezt a bíróság elnökének jelenteni. A feleknek ugyancsak joguk van a bíró személyét illetően nyilatkozni és esetleges elfogultsági kifogásukat haladéktalanul érvényesíteni. Ilyenkor az eljáró bíró csak a halasztást nem tűrő intézkedéseket teheti meg (pl. a tárgyalást elnapolja, a jegyzőkönyvet befejezi stb.) és az ügyet felterjeszti a közvetlenül felettes (kerületi) bírósághoz, amely a kifogásról dönt. Ha a felettes bíróság az elfogultsági kifogásnak helyt ad, az ügy tárgyalását más bírónak utalja ki. Ha az eljáró (elsőfokú) bíróság összes bíróját kizárnák, akkor az ügy tárgyalására más (elsőfokú) bíróságot jelöl ki. A törvény lehetővé teszi azt is, hogy az ügyet célszerűségi okokból más (azonos fokú) bíróságnak utalják tárgyalásra (pl. ha az ügyben szereplő felek mind más bíróság területén laknak). A tárgyalás vezetése, a rend fenntartása, a jegyzőkönyv vezetése, a tanácselnök vagy az elöljáró egyesbiró hatáskörébe tartozik. Minden intézkedést megtehet a tárgyalás zavartalan lefolyásának, a bizonyítás sikeres lebonyolításának biztosítására, amit az ügy gyors és igazságos elintézéséhez szükségesnek tart. Az eljáró bíró vezeti a tárgyalásról, a tanúkihallgatásról, a szakértő meghallgatásáról felvett jegyzőkönyvet, amit ő és a jegyzőkönyvvezető írnak alá. A felek és a kihallgatott személyek a jegyzőkönyvet nem írják alá. Az elnöknek joga van a jegyzőkönyvben felmerült íráshibákat vagy egyéb nyilvánvaló hibákat kijavítani. A jegyzőkönyv kiegészítése és a jegyzőkönyv szövegezésének kiigazítása iránti indítványról, valamint a jegyzőkönyvezés elleni kifogásokról az eljáró bíró dönt. A tanácselnök intézkedése esetén kérni lehet az egész tanács döntését. Az egyes bíró vagy a tanács döntésének a felülvizsgálatát a tárgyalás — illetve a per vezetését illető kérdésekben csak a véghatározat (ítélet) elleni jogorvoslatban lehet kérni. Ezekről az ügy érdemi felülvizsgálatánál a fellebbezési bíróság dönt, amely megítéli azt is, hogy ezeknek az intézkedéseknek volt-e kihatása az ügy helyes érdemi eldöntésére. A bíróság köteles a való tényállást a lehető legpontosabban megállapítani. A feleknek meg kell jelölniök bizonyítékaikat, bizonyítási indítványukról a bíróság dönt, amely azonban olyan bizonyítékokat is foganatosíthat, amelyeket a felek nem is indítványoztak. — Bizonyítékul bármi szolgálhat, ami alkalmas a tényállás megállapítására. A bizonyítást a bíróság a szóbeli tárgyaláson foganatosítja: kihallgatja a tanúkat, meghallgatja a szakértőket, ismerteti az írásbeli bizonyítékokat (iratokat, leveleket stb.). A peres feleknek joguk van a tanúkhoz kérdést intézni, vagy a bíróság útján, vagy annak engedélyével a tanúkhoz közvetlenül is. Úgyszintén joguk van az egyes bizonyítékokhoz megjegyzést fűzni, illetve nyilatkozni. A bizonyítékokat a bíróság szabadon mérlegeli, ez azt jelenti, hogy ezeket egyenként és egymással kölcsönösen összefüggésben saját belátása és meggyőződése szerint értékeli. A bíróság az ítéletében köteles a döntést megindokolni, megjelölve azokat a tényeket, amelyeket bizonyítottnak vett. és értékelni az egyes bizonyítékokat, amelyeket döntése alapjául mint igazakat fogadott el. Á mondottakból következik, hogy olvasónk minden kifogását az elsőfokú-bíróság eljárása ellen az ítélet ellen beadott fellebbezésében érvényesítheti, indítványozhatja az új tanuk kihallgatását (pl. a magnetofonszalagra felvett személyekét), esetleg a már kihallgatott személyek újra kihallgatását, ha vallomásukban ellentmondások vagy értelmetlenségek vannak; indítványozhatja azt is, hogy az elsőfokú ítélet megsemmisítése esetén a fellebbezési bíróság az ügy tárgyalását első fokon más bíró elé utalja. Dr. B. G.
