A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-15 / 11. szám
Tudomány-technika AZ ATOMENERGIA JÖVŐJE (Beszélgetés Kovács Zoltán villamosmérnökkel) Kovács Zoltán 1953-ban született Ipolyvarbón (Vrbovka). .Szülőfalujában járt általános iskolába, majd beiratkozott az ipolysági (Šahy) magyar tannyelvű gimnáziumba, ahol 1971-ben érettségizett. Tanulmányait a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola villamosmérnöki karán folytatta és 1976-ban sikeresen be is fejezte. 1976-tól a bratislavai Fűtőanyag-energetikai Komplexum Kutatóintézetének munkatársa. „A WER 440-es típusú reaktorok biztonságvédelmi megbízhatóságának számitógépes modellezése'’ című kandidátusi értekezését 1984-ben védte meg. — Vissza tudsz rá emlékezni, mikor hallottad először azt a kifejezést, hogy atomenergia ? — Egész pontosan nem tudnám megmondani, de nyilván nem lehettem több hat-hét évesnél. Persze akkor még csak nem is sejthettem, hogy egyszer majd nekem is valami közöm lesz hozzá. Tény, hogy az iskolában leginkább a természettudományi tárgyakat kedveltem, különösen a fizika és a matematika érdekelt, s gimnáziumi tanáraim közül talán éppen ezért Diósi tanár úrra, matematikatanáromra és Lánczos Tamásra, fizikatanáromra emlékszem vissza a legnagyobb szeretettel, akik alaposan felkészítettek a főiskolai stúdiumokra. Az ipolysági gimnáziumban persze más kiváló tanárok is tanítottak, például Vas Ottó' vagy Korpás tanár úr, akiknek szintén sokat köszönhetek. Vas Ottó kedveltette meg velem a költészetet, Korpás tanár úr viszont a szlovák tudásomat alapozta meg olyan kitűnően, hogy a főiskolán nem sokáig voltak nyelvi problémáim. De visszatérve az atomenergiára, még gimnazista koromban sem gondoltam v<Í8a, hogy egyszer az atomenergetika területén fogok dolgozni. A villamosságtan vonzott, ezért jelentkeztem a villamosmérnöki karra. ahová fel is vettek, de az erősáramú szakra. Ezen a szakon kerültem aztán közelebbi kapcsolatba az atomenergiával és az atomenergetikával, így lett belőlem atomenergetikai szakember. — Mi a különbség az atomfizikus és az atomenergetikus között? — Az atomfizikus az atomok fizikai tulajdonságait vizsgálja, az atomok felépítését és belső szerkezetét kutatja, tehát elsősorban elméleti kérdésekkel foglalkozik. Az atomenergetikus az atomenergia békés célokra való hasznosításának gyakorlati problémáit tanulmányozza és keresi ezek megoldását. Az atomfizikus tisztában van ugyan az atomreaktorok működési elvével, de a részletkérdésekkel már nem foglalkozik, az atomenergetikust viszont éppen az atomreaktorok és az atomerőművek működésének gyakorlati kérdései érdeklik, s az a feladata, hogy gondoskodjék az atomerőmű biztonságos működéséről. Természetesen nem egyedül végzi ezt a munkát, hiszen az atomerőmű bonyolult, nagy odafigyelést igénylő rendszer, zavarmentes működésére több tucat technikus és mérnök felügyel. — Többször is elhangzott már az a kifejezés, hogy biztonságos működés. Vajon tényleg olyan sok veszéllyel fenyeget egy atomerőmű, mint ahogy azt a laikusok többsége képzeli? — Az atomenergiától való félelem gyökerei Hirosimáig és Nagaszakiig nyúlnak vissza. E két japán várost az atombomba teljesen elpusztította, s a laikus ember úgy véli, az atomerőmű is felrobbanhat vagy radioaktiv anyagokkal szennyezheti a környezetét. Az olvasók megnyugtatásáért azonban el kell mondani, hogy az atomerőművek építése során olyan szigorú biztonságvédelmi előírásokat kell betartani, amelyek gyakorlatilag a nullára csökkentik egy majdani baleset valószínűségét. Az atomerőműben a legkülönbözőbb pontokon biztonságvédelmi rendszerek és berendezések egész sora működik, úgyhogy bármilyen üzemzavar esetén időben közbe lehet lépni. Sokan azt képzelik, hogy az atomreaktor felrobbanása az egyetlen veszély az atomerőműben. A valóságban ez egyáltalán nem fenyeget, viszont megtörténhet, hogy leáll a höelvezető vizet áramoltató szivattyú, vagy valahol megreped a cső stb. Igaz, az ilyesminek is igen kicsi a valószínűsége, de természetesen számolni kell minden eshetőséggel, ezért bármilyen üzemzavar vagy meghibásodás esetére helyettesítő rendszerek állnak készenlétben, hogy azonnal belépjenek a meghibásodott rész helyére. — S mi a helyzet a radioaktív környezetszennyezéssel? — Az atomerőmüvek környékén rendszeresen ellenőrzik a radioaktív anyagok menynyiségét: megvizsgálják a levegő, a vizek, a talaj, a növények, az állatok, sőt az élelmiszerek radioaktív anyag tartalmát. Ezek a mérések azt igazolják, hogy az atomerőmüvek nem növelik a környezet radioaktív szennyezettségét, ellentétben például a szénfűtésü hőerőművekkel, amelyek füstjében megtalálhatók a tüzelőanyagból származó radioaktív izotópok. — Te az atomerőművek biztonságvédelmi kérdéseivel foglalkozol. Mi a szőkébb értelemben vett szakterületed? — Immár nyolc esztendeje a reaktor biztonságvédelmi rendszerével és berendezéseivel foglalkozom. Mint már említettem, az atomerőműben számos biztonságvédelmi alrendszer működik, ezek egyik legfontosabbja éppen a reaktor biztonságvédelmi rendszere. A nálunk üzemben levő atomerőművek megbízhatóan dolgoznak, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nincs mit tökéletesíteni a biztonságvédelmi berendezéseken. Mivel a valóságban nehéz megfigyelni, hogyan működne a biztonságvédelmi rendszer egy esetleges üzemzavar esetén, ezért számítógéppel készített modellekkel dolgozunk. Elsősorban a rendszer gyenge pontjait keressük s ezeket igyekszünk kiküszöbölni. Megtörténhet például, hogy a biztonságvédelmi rendszer valamelyik része meghibásodik és akkor is veszélyt jelez, amikor pedig az atomerőműben nincs üzemzavar. Ilyenkor a vészjelzésre működni kezdhet a többi védelmi rendszer is, leáll a reaktor. Ez rendszerint nyolc-tízórás kiesést okozhat, hiszen ennyi idő után fűthető be ismét a reaktor. Természetesen az is előfordulhat, hogy a biztonságvédelmi rendszer hibája folytán egy esetleges üzemzavarról megkésve értesül a kezelő személyzet. Nos, éppen az ilyen és ehhez hasonló esetek elkerülése érdekében fontos a biztonságvédelmi rendszerek tökéletesítése. A kandidátusi munkákban éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkoztam, de egyúttal egy általánosabb érvényű módszert is kidolgoztam, amelyet nemcsak a reaktor, hanem az atomerőmű más biztonságvédelmi rendszerénél is kamatoztatni lehet. — Kutatási eredményeid a nálunk működő WER 440-es típusú reaktorokkal kapcsolatosak. Mennyire általánosíthatók ezek az eredmények más típusú reaktorokra ? — Vannak biztonságvédelmi rendszereknek általános vonásai, ezekre nyilván érvényes lehet egyik-másik megállapításom, de az az igazság, hogy minden reaktortípusnak megvan a saját biztonságvédelmi rendszere, már csak azért is, mert más a teljesítménye. A hazánkban működő reaktorok 440 megawatt energiát termelnek, de másutt már működnek 1 000 megawattos vagy nagyobb teljesítményű reaktorok is, ezeknek nyilván más lesz a biztonságvédelmi rendszere is. Az is meghatározó lehet, hogy hol fekszik az atomerőmű: sík terepen-e vagy pedig hegyek között, lakatlan vidéken vagy nagyvárosok közelében. Kibontakozóban van Csehszlovákiában is egy új elemző módszer, amelyet röviden csak kockázat-analízisnek nevezünk szakmai berkekben. A kockázat-analízis azt vizsgálja, milyen kockázati tényező egy atomerőmű a maga környezetében. Nyilván az a cél, hogy a kockázati tényező értéke minél jobban megközelítse a zérust, mert csak akkor érdemes egy adott helyen atomerőmű építésébe fogni. — Véleményed szerint mi az oka annak, hogy nagyon sok ember fél az atomerőmüvektől? — Én úgy gondolom, hogy ennek elsősorban a tájékozatlanság a magyarázata. Nemrégen például szüléimhez utaztam Ipolyvarbóra és a buszon összefutottam egy ismerősömmel, akinek mellesleg közgazdász-diplo-. mája van, s útközben beszélgettünk. Nagyon meglepett, hogy az illető őszintén aggódott amiatt, hogy szülővárosa közelében. Mohiban új atomerőmű épül, s hogy ez az erőmű mennyire veszélyezteti majd a város lakóinak biztonságát. Azt hiszem, ha az emberek többet tudnának az atomerőművek működéséről, biztonsági berendezéseiről, akkor nem félnének az atomerőművektől, s talán Ausztriában sem állna egy teljesen kész, drága pénzen épített atomerőmű hiába. A megoldás kézenfekvő: az iskolában többet kellene beszélni az atomenergia hasznosításának lehetőségeiről és hogyanjáról, a szakembereknek jóval több ismeretterjesztő cikket kellene írniuk a lapokba mint eddig. Mindnyájan tudjuk, hogy a hagyományos energiaforrások kimerülőben vannak: a legtöbb ország szénbányáit néhány év múlva bezárhatják, a föld kőolajkészletei legfeljebb ha ötven-hatvan évre elegendőek, a vízi energia vagy a szél és a Nap energiájának a hasznosítása korlátozott, egyedül az atomenergia az, amely korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre áll, tehát ezzel kell kezdenünk valamit. A hagyományos, urán fütöanyagú atomerőműveknek ugyan megvan at a hátrányuk, hogy radioaktív hulladékanyagokat termelnek, de ezek az anyagok részben felhasználhatók a gyorsreaktorokban és más területeken is, s nincs messze az az idő sem, amikor majd működni kezdenek az ún. fúziós reaktorok, amelyek gyakorlatilag nem termelnek radioaktív hulladékanyagokat. — A legtöbb atomerőmű elsősorban villamos energiát termel, pontosabban az atomreaktorban keletkező hővel vizet melegítenek, amely gőzzé alakult át, ez a gőz turbinákat hajt, s a turbinák villanyáramot hoznak létre. Néhány nyugati országban viszont már atomhőerőművek is működnek. Ezek villamos energiát nem termelnek, csupán hővel és melegvízzel látják el a környező településeket. Épülnek majd nálunk is ilyen atomhőerőművek? — Tudomásom szerint egyelőre nem terveznek ilyen erőműveket nálunk, de a teljesség kedvéért el kell mondani, hogy a most működő és a majdan létesítendő atomerőmüveink nemcsak villamos energiát fognak termelni, hanem biztosítják a környező települések központi fűtéshálózatához a szükséges melegvizet is. Egyébként az elkövetkező évtizedben több atomerőmű építése kezdődik meg Csehszlovákiában, ezek között lesz majd a maiaknál nagyobb teljesítményű atomerömü is. Mint érdekességet említem, hogy szülőfalum közelében is létesül majd az ezrédfordulót követően egy atomerőmű. — Többször is említetted beszélgetésünk folyamán szülőfaludat, Ipolyvarbót. Milyen a kapcsolatod szőkébb pátriáddal? — Elmondhatom, hogy nagyon bensőséges és intenzív. Ipolyvarbón élnek a szüleim, akiket gyakran meglátogatok. Büszke vagyok a falu CSEMADOK-szervezetének éneklőcsoportjára, őszinte érdeklődéssel olvasok minden olyan írást, riportot, amely az Ipoly menti falvak életéröl, mindennapjairól tudósít. Csak azt sajnálom, hogy kevesebbszer utazhatom haza mint szeretnék. — Mivel töltőd a szabad idődet? — Az az igazság, hogy nagyon kevés a szabadidőm, mert gyakran kell rövidebbhosszabb időre szolgálati ügyben más városokba utaznom. Ha van egy kis időm, azt olvasgatással töltöm, de gyakran megtörténik, hogy késő estig a számítógéppel bíbelődöm szinte már a vesszőparipámmá vált ez az elfoglaltság. Természetesen ilyenkor is a munkámmal kapcsolatos problémák foglalkoztatnak, tehát elmondhatom, hogy a szabad időmet is munkával töltöm. LACZA TIHAMÉR 16
