A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-15 / 11. szám
A KÖZÖS ÜGY SZOLGÁLATÁBAN „Nehéz elképzelni, hogy egy olyan típusú központi jellegű közép-európai egyetemen, ahol a dravida nyelvcsoportnak vagy az afrikai nyelveknek is vannak szakértői, a magyar ne legyen valamilyen formában képviselve ...". E mondatot Rákos Péternek a budapesti I. Nemzetközi Hungarológiai Kongreszszuson elhangzott előadásából ragadtuk ki, melyet teljes egészében Hungarológia Közép-Európában címmel a Jelenkor (pécsi irodalmi és művészeti folyóirat) közölt 1982 márciusában; innen való a prágai Károly Egyetemen folyó hungarológiai oktatás küldetéséről szóló megfogalmazás: „a magyar szakos hallgatókat fel kell készíteni arra, hogy feldolgozzák és hozzáférhetővé tegyék (...) a magyar tudomány, irodalom és művészet eredményeit és értékeit a cseh nyilvánosság számára, mint középiskolai tanárok, fordítók és műfordítók, nyelvoktatók, irodalomkritikusok. könyvkiadók és egyéb kulturális intézmények lektorai és külső munkatársai, központi hivatalok, folyóiratok, a rádió és televízió, tudományos intézetek, felsőoktatási létesítmények stb. dolgozói." Maga Rákos Péter, aki éppen 60 esztendeje született Kassán (Košice), az ötvenes évek elejétől teljesíti többedmagával ezt a küldetést azon az egyetemen, ahol a filozófia-történelem szakon szerzett oklevelet. Prágába kerülve 1971 -ben ismertem meg. Abban az évben, irodalmi tevékenységének huszadik esztendejében jelent meg az Odeon kiadó magyar irodalmi szaklexikonja, a Slovník spisovatelú — sorozat Maďarsko című kötete. Abodytól Zsolt Béláig ábécérendbe foglalva megtalálhatók benne a magyarországi, csehszlovákiai, jugoszláviai, romániai, de másutt élő magyar írók. de még a szlovák Anton Straka, a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok úttörője is. Többen is szemére vetettük Rákosnak, a nagyobbrészt tanítványaiból kikerült szerzői munkaközösség irányítójának és a bevezető tanulmány írójának, hogy önmagát kirekesztette belőle, pedig e kislexikon mindmáig a szakkönyvtárak és magángyűjtemények sokat lapozgatott kötetei közé tartozik Csehországban. Közel negyed évszázados filológiai, irodalomtörténeti és irodalomelméleti munkássága révén cseh—magyar vonatkozásban Rákos Péter feltétlen szaktekintélynek számít. Műismeretót, helyzetelemzését, értékítéletét az egész magyar nyelvterületen elfogadják és tiszteletben tartják. Aki áttekintheti Rákosnak a cseh és magyar szakfolyóiratokban, könyvekben közzétett dolgozatainak jegyzékét, hozzám hasonlóan fájlalja majd, hogy a szlovákiai sajtóban csak elvétve találkozunk közleményeivel. Nyelvek dicsérete c. írásának közlésével ünnepli a jubiláló prágai tudóst a Madách ezévi Naptára. Mint másokat, engem is foglalkoztatott a kérdés: ír-e Rákos Péter eleget, s ha igen, tulajdonképpen hová? Az egyetemi docens hivatásának megfelelően tanít, oktat, fejteget, elemez, s ebből kifolyólag természetesen ír is; elsősorban a cseh művelődést szolgálják közleményei és így jobbára csehül jelennek meg. Példaként említhetők Rákosnak Lukács Györggyel foglalkozó írásai, ame lyeket a Česká literatúra és az Estetika c. folyóiratokban tett közzé 1965-ben; tanulmá nyával az Odeon 1976-ban kiadott Lukács kötetének szerzői közt is szerepel. Csehországi első jelentősebb publikációi Petőfi Sándorról (Kultumí politika, 1949), Jókai Mórról (Nový život, 1953), Katona Józsefről (Divadlo. 1955) szólnak. Főiskolai oktatóként 1954-ben kiadja első tanszövegeit, amelyek a magyar irodalom történetébe vezetik be a prágai bölcsészkar magyar szakos hallgatóit. Cseh folyóiratokban megjelent közleményeit nehéz sorra venni; találunk köztük irodalomtörténeti vagy elméleti tanácskozásokhoz fűzött megjegyzéseket, kritikai elemzéseket, könyvismertetést (pl. Česká literatúra 1963/2, 1964/3, 1967/3 stb.). A hajdan történésznek induló, irodalommal, esztétikával, módszertani problémákkal foglalkozó tudós tanulmányaival, vitahozzászólásaival az évek során sok alkalommal kért szót magyarországi szakfolyóiratok hasábjain (pl. Irodalomtörténet 1956/3. 1984/2; Stavia 1957/3; Irodalomtörténeti Közlemények 1968/5, 1978/4). Tartalmas, mindig újat mondó és elgondolkoztató iráso-Dpil^plÉšl kát tesz közzé nemcsak tóvárosi, hanem „vidéki", de távolról sem csupán regionális jellegű magyar irodalmi folyóiratokban, amilyen pl. a szegedi Tiszatáj (1973/10). Rákos Péter már az ötvenes évek elején megtalálja a módját, hogy ne.csak a hungarológia néhány hallgatóját és a hivatásos irodalmárokat avassa be a magyar irodalom rejtelmeibe, hanem a sokezres cseh olvasóközönséget is. Az Odeonnal épített ki páratlanul hasznos együttműködést: javaslataival, lektori munkával, műfordításokkal segítette a magyar alkotások csehországi bemutatását, sok könyvhöz pedig bevezető tanulmányt vagy utószót írt, jellemezve a szerzőt, korát és életművének jelentőségét. Ilyen irányú munkássága már kötetekre rúgna, s hozzá kell tennem, az Odeonon kívül más kiadók. pl. a Čs. spisovateľ vagy a Mladá fronta is igénybe veszik szaktudását. Petőfi Sándor, Jókai Mór, Madách Imre, Katona József, Ady Endre, Kassák Lajos, Karinthy Frigyes, József Attila, Illyés Gyula, Fábry Zoltán, Németh László, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Déry Tibor, Ottlik Géza, Szabó Magda. Sarkadi Imre ... Mily sokat mondott el róluk Rákos Péter a cseh olvasónak! Csak Csehországban élve tudja az ember kellőképpen értékelni, mit jelent a cseheknek, akikben Jan Neruda, Karel Túrna, František Halas, Vilém Závada vagy Anna Rossová keltették fel az érdeklődést a magyarság irodalma iránt, ily avatott irányítással s anyanyelvi szinten megközelíteni azt, s lépésről lépésre felfedezni kincseit. Ámde a magyart értő vagy magyar anyanyelvű versbarát számára, aki az irodalmi alkotásokat eredetiben élvezheti, ugyancsak élmény és tanulság elolvasni Rákos magyarázó, elemző ismertetéseit, pl. Weöres Sándor Ze džbánu nekonečna címmel 1978-ban csehül megjelent költeményeihez írott utószavát. Rákos egyetemi és irodalmi munkásságát szolgálat és hangyaszorgalom jellemzi. így neveli tanítványait is. Alig három esztendeje adta ennek újabb tanúbizonyságát az Odeonnál 1982-ben megjelent Veiké generace c. kötetével, amelyet tevékeny közreműködésükkel, jeles cseh költők műfordításainak felhasználásával állított össze és a nagy nemzedék két poétájának költeményeihez írt kísérő tanulmányában ismerteti meg a cseh irodalombarátokat a Nyugat jelentőségével. A könyvismertetést és a műbírálat is a baráti népek kölcsönös megismerésének, közeledésének szolgálatába állítja Rákos Péter. Tehetségét, tudását, tapasztalatait és tudományos tekintélyét latbavetve nyeri meg olvasóit a közös ügynek. Az életben hihetetlenül friss megjelenésű, fiatalos fellépésű pedagógus, gondolkodásában is modem. Beszélgetéseinkből megismerve elmondhatom: szerényen, de határozottan képviseli a Marx és Lenin tanítására alapozott, mélyen átérzett humanista és internacionalista eszményt, amelyből elméletben és gyakorlatban kiindul. SZÁNTÓ GYÖRGY KÉT BIBLIOGRÁFIÁRÓL A bibliográfiák és a különböző egyéb könyvészeti munkák nem az olvasóközönség széles rétegei számára készülnek; a művelődéstörténet egyes szakaszai és területei iránt behatóbban érdeklődők, valamint a szakkutatók tájékozódását, munkáját hivatottak megkönnyíteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármelyik olvasóréteg számára ne tartalmaznának termékenyítő és ösztönző ismereteket, tudnivalókat, tanulságokat. Különösen a pedagógusok és a népművelők forgathatnák haszonnal ezeket a kiadványokat tárgy-, hely- ésr önismereti vonatkozásaik miatt. Az alábbiakban ilyen meggondolásból szeretnénk a közelmúltban megjelent bibliográfiai összefoglalók közül kettőre felhívni a figyelmet. A magyarországi színjátszás és drámairodalom fejlődésében igencsak fontos, sőt nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be a jezsuita iskolai színjátékok a 16., 17. és 18. században. Gazdag hagyományai voltak az iskolai színjátszásnak a mi vidékeinken, a mai Szlovákia területére eső városok egykori jezsuita kollégiumaiban. Komáromban például, ahol a jezsuita kollégium kezdetei 1624-ig nyúlnak vissza, 1650 és 1771 között mintegy százötven előadásról van tudomásunk. Ehhez csak annyi megjegyeznivalónk van, hogy a felsoroltak közül a komáromi jezsuita kollégiumot alapították a legkésőbben. A legrégebbi, 1561-es alapítású magyarországi jezsuita kollégiumban, a nagyszombatiban 1617 és 1771 között több mint négyszáz előadást tartottak. A jezsuita iskolai színjátékok nyelve az esetek túlnyomó többségében latin volt, de már közvetlenül a kezdetektől vannak adataink magyar, német, francia és szlovák nyelvű előadásokról is. 1629-ben például a nagyszombati kollégiumban a Dialogismus című színjátékot magyarul, két esztendővel később pedig ugyanitt a Symbola variát szlovákul is előadták. Mindezeket az adatokat Staud Géza A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai 1561— 1774 című alapvető jelentőségű munkájának a közelmúltban megjelent első kötetéből vettük, amely a felsorolt városokon kívül még a kolozsvári, gyulafehérvári és nagyváradi jezsuita kollégiumokban folyó iskolai színjátszásra vonatkozó adatokat közli. A könyvnyomtatás feltalálása és elterjedése óta minden korban a kalendáriumok, naptárak, évkönyvek számítottak a legnépszerűbb olvasmányoknak, legelterjedtebb kiadványoknak. A nemzeti nyelvű és hasznos tudnivalókat tartalmazó kalendáriumok sokszor nagy példányszámban keltek el a vásárosok ponyváiról az olvasni tudók körében. A mi vidékeinken, a mai Szlovákia területén rendkívül gazdag hagyományai vannak a naptárkiadásnak. A maguk idejében, a 18. században Magyarország-szerte ismertek voltak például a lőcsei és a komáromi kalendáriumok. A magyar nyelvűeken kívül latinul, németül és szlovákul írt naptárak is napvilágot láttak ezeken a területeken, amelyekről most a Mária Kipsová. Tatiana Vančová és Želmíra Gešková feldolgozásában megjelent Bibliografia szlovenských a inorečových kalendárov 1701—1965 (Szlovák és más nyelvű kalendáriumok bibliográfiája 1701—1965) ad szakszerű és kimerítő áttekintést. A Bibliográfia összesen 845 kalendárium adatait közli. Számos felismeréssel gyarapodhatunk, ha akár ötletszerűen is belelapozunk ebbe a nagyigényű könyvészeti áttekintésbe. Már az első pillantásra is megragadhat bennünket azoknak a naptáraknak, évkönyveknek a meglehetősen nagy száma, lenyűgöző gazdagsága, amelyek a német és a szlovák kalendáriumok mellett magyar nyelven jelentek meg a mi vidékeinken. A Bibliográfia által felvállalt időszakon belül: kezdve az 1701- ben kiadott Nagy-szombati új kalendáriumtól, s az ugyanebben az esztendőben megjelent bártfai és lőcsei Uj kalendáriumoktól végig a 18. és a 19. századon, továbbá a polgári Csehszlovák Köztársaságban kiadott magyar nyelvű naptárakon át egészen a napjainkban megjelenő Madách Naptárig és a Nő Évkönyvéig, amelyek már kívül esnek e most szóban forgó Bibliográfia időbeli határain. A Bibliográfia, még ha nem is foglalkozunk könyvészeti vagy egyéb szaktudományos kutatásokkal, önmagunkról való tudásunkat és helytörténeti ismereteinket gazdagíthatja, s az önszemléletünkben esetenként kimutatható torzulásokat segíthet korrigálni. TÓTH LÁSZLÓ 10
