A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-15 / 11. szám

A Csemadok életéből NINCS MEGÁLLÁS Jókai utca 57. Itt lakik feleségével, két gyer­mekével és özvegy édesanyjával Czingel László, a bratislavai Népművelési Intézet gyermek táncszakelöadója, a somorjai (Ša­­morin) Csalló néptánc együttes művészeti vezetője. A családi ház négyszobás, össz­komfortos, udvarral, kerttel és kutyával. Az udvarról, majd az előszobából nyílik a benti világ. Akihez kopogtatok, 1965-töl rend­szeresen jelen van a CSEMADOK gombaszö­gi és zselizi (Želiezovce) országos rendezvé­nyén együttessel, hivatalból vagy magánsze­mélyként. Takács András házától öt utca választja el az övét. Időnként összejámak, véleményt cserélnek a tánc dolgairól. A szépen bebútorozott, utcára néző nap­pali szobában a lemezjátszón éppen a Szat­mári táncok lemeze forog. Kedvem lenne táncra perdülni. „Van néhány nagyon kedves lemezem. Népzene, táncház lemez, modern zene, mert Szilvi lányom és Tomi fiam már jobban a tánczene kedvelői, bár Szilvi egy ideig táncolt az Apró Szőttesben és Tomi is érdeklődik a néprajzi dolgok iránt." Az ebéd­lőszekrény polcain értékes, szakmába vágó könyvek sorakoznak. „Szeretek olvasni, könyvekben böngészni. Csak így lehet na­gyobb áttekintésem a szakmában." Este látogatom meg, és olyan időpontban, amikor nemcsak Pozsonypüspökin (Podu­najské Byskupice), hanem másutt is elcsen­desedik a világ, gyermekek és felnőttek a televízió képiernyője elé szelídülnek. Czinge­­léknél most hallgat a készülék, már a lemez­játszó is, a házigazdát hallgatja gyermek, feleség és vendég. Nem ismeretlen előttük, amit magáról elmond, mégis olyan jó min­dent újra hallaniuk. „A bátyám évekig szóló­táncosa volt a komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gyimnáziumnak. Hivatásos akart lenni, de nem lett belőle semmi. Fiata­lon, harminchárom éves korában meghalt. A nővérem pedagógus Somorján, és az általá­nos iskola tánccsopartjának a vezetője. A- hogy édesanyám mesélgeti, a nagybátyám hí­res táncosa volt a püspöki báloknak. Valami­kor ismert tánccsoportja volt a CSEMADOK helyi szervezetének s az iskolának. Sztriezse­nyec Rudi és Hideghétyné Botlik Olga idejé­ben. Az országos hírű gyermek tánccsoport­nak harmadik osztályos koromtól tagja vol­tam. Ha a bátyád jó táncos, te is az leszel! — mondta Botlik Olga, az osztályfőnököm. A bátyám kezdett foglalkozni velem, de a tánc nem ment. Belőled soha nem lesz táncos! — mondta egyszer mérgesen, és levette rólam a kezét. Sírtam. A nővérem megsajnált. Tü­relmesen tanított táncolni, és aztán szóló­táncosként évekig első díjat nyertem a járási, kerületi és országos gyermek és ifjúsági alkotóversenyen!" Czingel László negyvennégyben született Püspökin. Gimnáziumi évei részben Komá­romhoz, részben Somorjához kötik, ahol szó­lótáncosa volt az iskolai csoportnak. Érettsé­gi után a Slovnaftban helyezkedett el, s Püspökin vezetett tánccsoportot, majd éve­kig az országos hírűvé vált féli (Tomášov) Kis-Duna tánccsoport munkáját irányította. 1969-ben választották meg a CSEMADOK Bratislava-vidéki járási titkárának, s 1973- ban kerül a Népművelési Intézet magyar osztályára táncszakelőadónak. Újabb beosz­tásában már egész Dél-Szlovákia néptánc mozgalmát áttekinthette. Most gyermektánc szakelőadó. Szervezi a kétévenként Eperje­sen (Prešov) megrendezett országos gyer­­mekfolklór-fesztivált. A magyar és az ukrán csoportok is irányítási körébe tartoznak. „Fontos beosztásaim közben is vezettem tánccsoportot. Említettem már a Kis-Dunát, amelynek egyik lelkes tagjával. Nyári Ibolyá­val. a házasságunkat is összetáncoltuk. Ő a CSEMADOK Központi Bizottsága gazdasági osztályának a bérelszámolója. Hetvenhétben állítottak a somorjai Csalló néptánc együttes élére. Valacsay Pistával, legfőbb támaszom­mal Félből mentünk át. Jól indult s alakult minden. Ürge Mária magyar—zene szakos pedagógus vezetésével nagyszerű zenekarra tettünk szert..." Ide kívánkozik, hogy 1984 májusában a Csalló a Stará Tura-i országos minősítő ver­senyen B kategóriába került. Ezzel a műsorá­val mutatkozott be somorjai közönségének telt ház előtt január végén, s a siker kétség­telenül nagy volt. A tizennégy pár és a zenekar végig ébren tartották a figyelmet. Nagyszerűen szórakozott mindenki. 1977 óta ez volt a Csalló harmadik bemutatója. Czingel László melyiket tartja a legsikerül­tebbnek? „A legutóbbit. Táncházi formát választottunk. Ezt amatőr csoportok nem­igen csinálják. Megpróbálkoztunk vele, és sikerült. A műsor első része egyetlen gondo­latra épül. A férfi életét kíséri végig legénnyé válásától a házasságig. A hagyományos so­morjai legényavatás adta a gondolatot. Ez a mostani gárda (14 pár és nyolctagú zenekar) képes lenne arra, hogy döngesse az A kate­gória kapuját! A kérdés azonban az, hogy tudjuk-e-tartani az elért színvonalat ? Egy­szerűbb a kategóriát megszerezni, mint há­romévenként megvédeni a minősítésünket. Az adja a reményt, hogy most van a legjobb táncos anyag a kezemben, és a CSEMADOK somorjai helyi szervezetének a vezetőségétől minden támogatást megkapunk! Talán-talán egyet még léphetnénk előre. De ha a mosta­ni kategóriában maradunk, már így is tágas számunkra a világ. Az itthoni évenkénti húsz kötelező fellépésen kívül külföldön is Képvi­selhetjük az országot.. A Csalló harmadik somorjai bemutatójáról még mindig beszélnek. Ezen nem is lehet csodálkozni. Nagy dolog, ha egy kisváros közönségét saját együttese izgalmasan, ér­dekesen, lelket felkavaróan tudja szórakoz­tatni, méghozzá egész estét betöltő, száztíz perces műsorral, amelyben négy koreográfia a Czingel Lászlóé, három a Valacsay Istváné (az együttes vezetőjéé), a többi a vendégko­reográfusoké. Ahogy jobban körültekintek Czingelék nappali szobájában, akkor veszem észre a megbecsülés arany- és emlékplakettjeit, a táncszakember közéletiségére valló további jeleket. 1970-től a hnb polgári ügyeket inté­ző testületének elnöke. 1976-tól a hnb kép­viselője, s 1981-től a hnb lakásbizottságá­nak elnöke. „A Jókai utcának vagyok a képviselője. Akinek ügyes-bajos dolga van, hozzám jön, és én tolmácsolom a panaszát." Sokat utazik közeli és távoli vidékekre. He­tente négy-négy órát a somorjai táncosok körében tölt. És már a Csalló megalakulásá­nak a tizedik évfordulójára gondol, amely két év múlva lesz! „Az újabb bemutatóhoz, az újabb táncházi megoldáshoz már keressük a témát Valacsay Pistával. Mert hiszen a mi gondunk a koreográfia, a forgatókönyv-írás, még a színpadkép tervezése is ..." Elcsendesedik a ház, a gyerekek bevonul­tak szobájukba, Czingel László édesanyja is bekukkant hozzánk, és jó éjszakát kíván. Későre jár az idő, szedelőzködöm magam is. Laci a kapuig kísér. Csillagos égbolt alatt didereg az éjszaka. „Reggel Eperjesre uta­zom. Szlovákiában még minden gyermek tánccsoport is az enyém. Nincs megállás." MÁCS JÓZSEF A család körében PRANDL S. FELVÉTELEI Lelkűkből fakad a dal Őszintén sajnálom, hogy csak a búcsúzás előtti órákban találkozhattam a kassai (Koši­ce) Csermely kórussal, a CSEMADOK Ma­gyarországon vendégszerepeit lelkes kultu­rális küldöttségével. Szívesen meghallgat­tam volna őket a Lapkiadó Vállalat sajtónapi ünnepségén is, amelyet Budapesten, az AJ- mássy téri modern szabadidő központban tartottak. — A CSEMADOK és a magyarországi Lap­kiadó Vállalat közötti együttműködés kereté­ben érkezett a kórus rövid, kétnapos vendég­­szereplésre — mondta Amália Hricišinová, a delegáció vezetője, Kassa (Košice) város Ta­nácsa kulturális osztályának vezető-helyette­se. — Igazán magyaros vendégszeretetet élveztünk, nagyon jól éreztük magunkat, így gyorsan elszállt az idő. — Meglepően sokan, csaknem négyszá­zan voltak a sajtónapi ünnepségen — foly­tatja a tapasztalatok összegezését Kolár Pé­ter okleveles mérnök-tanár, művészeti veze­tő, a CSEMADOK Kassa-vidéki JB titkára, aki a tolmácsolásban is segített. — Kitűnő volt a szállásunk a római parti vendégházban és az érdi alkotóházban. Hírből már tudtuk, hogy a lapkiadósok nagyon jó vendéglátók, most mi is hasonló tapasztalatot viszünk magunkkal. Reméljük, lesz módunk viszonozni szives vendéglátásukat. — Most tavasszal lesz tíz esztendeje, hogy a kapcsolatfelvétel megtörtént a CSE­MADOK és a Lapkiadó között, s annak, eredményeként megindult a sportversenyek sorozata, az üdülési csere — mondja Kollá­­nyi Gyula, a Lapkiadó Vállalat nemzetközi kapcsolatok osztályának CSEMADOK-felelő­­se. — És annak is lassan tíz esztendeje, már, hogy mi „A szovjet irodalom élő melléklete" című műsorral járjuk a szlovákiai városokat, településeket. Ebben olyan nagyszerű mű­vész is segítségünkre van az első perctől kezdve, mint Keres Emil, a Radnóti Színpad igazgatója. Már szinte törzshelynek számit a buda­pesti Nagykörút kedvelt étterme, a Ludiáb vendéglő, ahol a búcsúvacsora zajlik. Lassan együtt van a társaság. Jókedvű fiatalok be­szélgetése, nevetgélése tölti be az étterem számukra fenntartott részét. És bármennyire szeretnénk elodázni a dolgot, megérkezik a búcsú ideje. A pincérek felszolgálják a va­csorát. Ezt az alkalmat ragadja meg Csákvári János, a Lapkiadó Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára, hogy néhány mondat­ban megköszönje a kassaiak műsorát: — Élmény volt számomra a kórust hallgat­ni, és ugyanígy voltak ezzel azok is, akik az Almássy téri ünnepség részesei lehettek. A nemzetek, népek barátságát a Csermely kó­rus a dalokkal fűzi mind szorosabbra. Azt kívánom, hogy ezt soha ne hagyják abba, öregbítsék a magyar zene, kórusmuzsika jó­hírét, hirdessék szépségét. S ha már kiöreg­szenek a kóruséneklésből, tanítsák meg gyermekeiket is mindarra a szépre, ami sa­játjuk. Válaszul Havasi József karnagy csupán ennyit mond: — Megköszönjük a vendéglá­tást, a házigazdák tiszteletére búcsúzóul há­rom dalt énekelük el. Megadja a hangot, beint, és a kórus olyan kedvvel, őszinte szívvel énekel, mintha a hangversenydobogón állna. SZABÓ ZSIGMOND Jelenet a Somorjai legényavatás című kompozícióból 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom