A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-01 / 9. szám

Piac a Dharahara mecsetnél Pagoda a Dubar Sguaron A HIMALAJA ALATTI KIRÁLYSÁG HERVADÓ KÖZPONTJA Az összefüggő felhőtakaró felszakado­zott és kb. 3 000 méternyire alattunk a nepáli mezők zöldje tárult elém. A repülő pilótája fokozatosan csökkentette a ma­gasságot és a repülő a 200 kilométeres hegylánc fehér gőzében siklott. Csakha­mar azonban kibukott a felhőrétegből és az ablakok mögött feltűnt Nepál központ­jának, a Káthmandu völgynek festői képe. A repülő fekete árnyéka sebesen szelte át a falvak sokaságát, a számtalan teraszo­san elterülő réteket, szűk utakat, patako­kat. Hirtelen feltűnt alattunk Nepál fővá­rosa — Káthmandu. A külső negyedek házai nem különböztek a falvak házaitól, de szorosan egymás mellé épültek és nem vette őket körül a mezők buja zöldje. Alig két perc múlva a repülő kerekei a káth­­mandui repülőtér aszfaltját érintették, mi pedig megkezdtük nepáli kalandjainkat. Már a reptéren észrevettük, hogy a bennszülöttek nagyon érdeklődnek a kül­földiek iránt. A taxisofőrök és a hotel szolgák annak reményében igyekeztek megszabadítani bennünket a poggyá­szunktól, hogy rákényszerítenek bennün­ket a követésükre. Okulva indiai tapaszta­latainkból, ügyeltünk arra, hogy saját ma­gunk választjuk ki a megfelelő taxit. Meg­egyeztünk a fuvardíjban, és máris úton voltunk a szerény Anand szálló felé, ahol előre biztosítottuk a szállásunkat. A szálló szobáiban csak a legszükségesebb beren­dezés — ágy és asztal — volt, de tartozott hozzá fürdőszoba is és szinte a város központjában laktunk. Káthmandut két jelentős kereskedelmi út kereszteződésénél, piaci településen alapították. A 14. században e termékeny A fő utca — Dar bar Marg — a királyi palotával f >i _ upán egy óra telt el azóta, hogy a XsO nepáli repülőtársaság Delhi —Káthmandu vonalán közlekedő gép fele­melkedett a kifutópályáról, amikor az uta­sok közt izgatott hangulat lett úrrá. Azok, akik nem közvetlenül a repülő bal oldali ablakainál ültek felálltak, és a köralakú kis ablakokból figyelték a nem mindenna­pi látványt: az összefüggő finom felhőré­teg fölött a távolban elővillantak a Hima­lája fenséges csúcsai. A jéggel fedett csú­csokat beragyogta a napsugár. A hosszú virágmintás száriba öltözött légikisasszo­nyok készségesen segítettek a kíváncsis­kodó utasoknak meghatározni a legmaga­sabb csúcsok neveit, közben a Himalája kulisszái fokozatosan közeledtek. A fény­képezőgépek csattogtatását az a felszólí­tás szakította félbe, amely az utasokat biztonsági öveik becsatolására intette. Valamennyien elfoglalták ismét a helyü­ket, így nyugodtabban tudtam figyelni a felhőkből elémtáruló hegyek panorámá­ját. A delhi repülőtársaság irodájában a bal oldali ablak mellé igényeltem jegyet, hogy még azelőtt üdvözölhessem a világ leg­magasabb csúcsait, mielőtt szilárd talajon is elébük érek. A riksa Káthmandu jellegzetes közlekedési eszköze

Next

/
Oldalképek
Tartalom