A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-22 / 8. szám
492 11 VmAW VERBUM A tánc neve az 1848-as szabadságharc katonáinak verbuválása idejéből maradt ránk. Legalább is ezt tartja a néphit. Az elbeszélések és a hiteles dokumentumok alapján tudjuk, hogy Vasvári Pál a magyar szabadságharc egyik vezéralakja katonáival Putnokon ütötte fel a sátrát, és tűzte ki a toborzás zászlaját. Toborzó legényei is, és ő maga is kitűnő táncos volt. Az odasereglett sokaság, a környék falvainak legényei, férfiai, látván táncukat, próbálták azt eltanulni, majd később a saját falujuk férfitáncainak is Vasvári nevet adták. Ez a szokás általános a népi táncok elnevezésében. Egy-egy táncos emléke úgy marad fenn — akárcsak a jó dalosé is —, hogy róla nevezik el egy adott tánc legszebb figuráját, vagy az egész táncot. Az eddigi gyűjtéseink eredményeire hivatkozva megállapíthatjuk, hogy a vasvári verbunk Gömörben a Sajó és a beletorkolódó folyók, a Rima, a Balog, a Murány stb. vízgyűjtő területeinek, az őket övező fennsíkoknak; Szilice, Borzova, Pelsőc (Plešivec) stb. és a Bódva völgyének a sajátos tánca. Gömör megyében a vasvári verbunk emlékével, és a tánccal a Rimaszombat (Rimavská Sobota) melletti Nagybalogon (Veľký Blh) találkoztunk először. Ibos bácsi mesélt róla, aztán meg is mutatta a táncot. Igaz, előzőleg Sajótibában, szülőfalumban is láttam. Takács Imre nagybátyám járta, de akkor még nem tudtam, hogy milyen híres-nevezetes táncot látok. Ott, nálunk a faluban többen is ismerték. Nagy utat kellett bejárnom, hogy ezt az értéket kellőképpen becsülni tudjam. Később a fennsíkon Szilicén, Borzován, Hosszúszón (Dlhá Ves), Ardóban, majd a Murány völgyben Miglécen, Gicén, Rozsnyó (Rožňava) és Szepsi (Moldava nad Bodvou) környékén bukkantunk rá. Feltárásában nagyon sokat segített a Tavaszi szél vizet áraszt... népdal és szokáshagyomány verseny. A táncot még nem felejtették el az emberek, csak a második világháború a népszokásoknak és hagyományoknak nagyrészét háttérbe szorította. Olyan táncosok hozták újból a fényre a családi és társadalmi ünnepek „táncrendjébe", mint Mezei Sándor, Fodor Árpád, Vince Gyula, Farkas Lajos, Deákos Farkas Lajos, Miskolczi László, Kati István, a már említett Takács Imre és még sokan mások. Ma az ő jóvoltukból a falvak fiataljai is magukénak érzik. A hazánk területén felgyűjtött tánchagyomány azt bizonyítja, hogy a vasvári verbunk egyik leggazdagabb férfitáncunk. Csak a szilicei és borzovai gyűjtéseknek 24 táncmotívum-családja 96 különböző motívum változatot tartalmaz, persze ez is csak egy adott időszak néprajzi gyűjtésének a „termése". A tánc alaplépései a „kopogósok", a „cifrák", a „láblengetők", a „csizmaverők" különböző változatai, és a minden táncos lábán más- és másként megszólaló „kemény bokázók". Büszkeség, bátorság, visszafolytott erő és ügyesség sugárzik a verbunk táncosából. Jellegzetes vonása a kissé előre döntött felső test, az állandó térdből és derékból való rugózás, és az egyes motívumsor bokázóval való lezárása. A táncos szólóban vagy csoportosan körben, félkörben felállva járják. Ha csoportosan járják akkor is megtartja a minden táncosra érvényes egyéni jellegét. A tánc, a szabályozatlan szerkezetű szabad verbunk táncok csoportjába tartozik (Mátyusföldnél jellemeztük ezt a típust is). A csoportos táncolás esetében is az a táncos aki a kör, félkör haladásának az eredményeként a zene elé kerül, látványos szólót táncol. A tánc bemutató jellegét hangsúlyozza ez a tény. Egy egész dallamot, vagy a dallam egy jelentős részét az ő „bemutatója". szólója tölti ki. Ilyenkor a többi táncos mozgása-tánca jelentősen viszszafogott. (Nem illik a zene előtt táncolót zavarni egy-egy „kiálláskor", már mint táncbakiálláskor, úgyis mindenki a zene elé kerül) A táncnak sajátos dallama van. Érdekes keveréke a klasszikus Bihari, Rózsavölgyi verbunk dallamoknak, és az újabb stílusú népi és katona daloknak. A Bihari féle verbunkmuzsika éppen a szabadságharcot megelőző időben élte a fénykorát, tehát elképzelhető, hogy a híres toborzó tiszt — Vasvári — erre a zenére járta a táncát. Később a népi-cigány muzsikusokhoz kerülve ez módosult, kiegészült, bővült, a falvak sajátos férfitáncainak a zenéjével. Gömörben például a „Sárga szöget veretek a csizmámba ..." című dal a verbunkmuzsikán kívül az egyik alkotó része a zenének. A táncot csak zenekari (cigány) muzsikára táncolták. Ezt a sajátos zenét minden lakodalmakon és bálokon muzsikáló „banda" tudja. Elég úgy megrendelni, hogy a „vasvárit", és ha maga áll ott a legény, akkor ez mást nem jelenthet, mint a vasvári verbunkost, ha párjával, akkor a vasvári csárdást. TAKÁCS ANDRÁS Fotó; Prandl Sándor
