A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-22 / 8. szám
»«»»t***1 MDZEIM a \?tľôs Rákhoz ciimett patikában „Ezen levelünket mutató Philippus Aureolus Paracelsus Theophrastus Bombastus von Hohenheim; Lakhelyére nézve Baseli; az ottani Universita professzora Esztendei............................... re nézve 34 esztendős Termete................................. középszerű Ábrázatja............................... kerekded Szemei................................. barnás fekete Bajusszát............................... beretvállya Orra ...................................... simma Haja......................................fekete Beszél.................................... németül, deákul, franciául Visel...................................... fekete frakkot, fekete bársony nadrágot, fekete kalapot, azon fellyül egy kepenyeg-gallért Viszen magával................... egy zöld viaszos vászon Tarisnyát, benne Változót, könyveket, úti kölcséget." Ilyen volt egy, az 1500-as évek első harmadában kiadott hiteles útlevél „ábrázolatja", amely az akkori Magyarország területére való beutazáshoz jogosított. Valóban egy szál levél volt, amellyel a reneszánsz legjelentősebb orvosalakja beutazta csaknem egész Európát, s körútja során az akkori Pozsonyba is ellátogatott, ahol több orvosi előadást tartott. Látogatásának emlékét részint emléktábla őrzi a bratislavai Prímáspalota falán, részint pedig több érdekes feljegyzés is a Mihály-kapu utcai Vörös Rákhoz címzett patikamúzeumban. Abban a XVIII. századból származó, eredetileg szintén gyógyszertárként szolgáló épületben, ahol az orvosságok készítéséhez szükséges régi kellékekkel, mai szemmel nézve tamáskodó mosolyra késztető sebészeti műszerekkel ismerkedhet a látogató, tudomást szerezhet az aqua vitae, azaz az „élet vizének" titkáról, bepillantást nyerhet a különböző fűszeresített alkoholos folyadékok, csodatevő balzsamok és egyéb kenöcsök előállításának történetébe; és ha a múzeumőr megengedi, talán még a korabeli patikáriusok tudós gyógyszerkönyveibe is belelapozhat ... Persze, az akkurátus múzeumőrök ilyen irányú hajlandósága — mint a világon mindenütt — a bratislavai Patikamúzeumban is erősen kétséges, ezért sokkal érdemesebb alaposan körülnézni a Vörös Rákban, s az ott tapasztaltak alapján, mondjuk otthon, fölütni néhány lexikont! Mert vajon eszébe jut-e a mai halandónak — miközben a számítógépes gyógyszernyilvántartással üzemelő patikában közönséges fejfájóporért sorakozik — hogy tájainkon a legelső gyógyszerkönyvet Ruland János Dávid pozsonyi orvos írta, akinek „Pharmacopoea nova in qua reposita sunt sectora" című munkáját a lőcsei nyomda jelentette meg 1664- ben. Csaknem száz évvel később: 1745-ben jelent meg Torkos Justus János „Taxa pharmaceurica Posoniensis" című gyógyszerkönyve, amely már a gyógyszerészek, szülésznők és sebészek részére kiadott utasításokkal is el volt látva. Érdemes megemlíteni, hogy ez a munka volt a helytartótanács és az egészségügyi országos bizottság által elfogadott s hosszú időn át használatos első hivatalos magyar gyógyszerkönyv ... Természetesen, sok egyéb érdekességet is megtudni a Mihálykapu alatti Patikamúzeumban. Például azt, hogy a patikáriusok egykor nemcsak orvosságnak számító titkos medicinákat, hanem bizony nyalánkságokat, gyertyákat és fáklyákat is árultak. Sőt! Különböző marcipánfigurákat is! És hadd ne hallgassam el azt sem, hogy a szakmai féltékenység, no meg a perlekedés már a régi időkben szintén divatban volt. A patikusok a kuruzslókra s az őket segítő javasasszonyokra — a könyves orvosok (akik egyetemen, tehát könyvből tanulták tudományukat) pedig a patikusokra haragudtak, akik úgymond belekontárkodtak a munkájukba és jó pénzért nem csupán orvosságot, hanem az arra rászorulóknak orvosi tanácsot is adtak. A kilenc-tíz teremnyi látnivalót kínáló bratislavai Patikamúzeum a régmúlt idők emlékei mellett, érdekes áttekintést ad a gyógyszerkémia vázlatos fejlődéséről, valamint hazánk lakossága egészségügyi ellátottságának jónéhány lényegesebb adata szintén megtalálható itt. A gyógyszerkészítés úttörőit idéző hagyományok ébresztgetése mellett ez azért fontos, mert a csehszlovák gyógyszerkémiának és gyógyszeriparnak világviszonylatban is igen jó neve van. Persze, ez utóbbit már nem(csak) a Vörös Rákhoz címzett hangulatos múzeumban, hanem a mindennapi életben is tapasztaljuk. (miklósi) Fotó: Kontár Gyula Az angliai Cranfield Intézetben kiterjedt vizsgálatokat végeznek a sárkányrepülés biztonságának növelésére. Miután a szárnyai hajlékonyak, a sárkányt nem kicsinyíthetik le, hogy szélcsatornában tanulmányozhassák modelljét. Ehelyett egy repülőtér kifutópályáját alakították át óriási szélcsatornává, és a teljes méretű sárkányrepülőgépet futtatják neki a szélnek óránként 65 kilométeres sebességgel. „Kellemes és praktikus" az új hóbort, a gumiruha, a gumiékszer divatja. Angliából érkezett kontinensünkre. A szorosan a testhez simuló, bútorpolitúrral fényesített, elasztikus, fekete vagy különböző élénk színekre festett vékony gumiruha felöltése és levetése nem okoz gondot, ha tulajdonosa előzőleg alaposan beszórta testét hintőporral. Tisztítása még ennél is egyszerűbb: csak szappan és szivacs kívántatik hozzá. A budapesti állatkertben nemrég jaguár hármasikrek születtek. A „cicák" még nem karmolnak. 8
