A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-15 / 7. szám

a padban, de az oktatás szuahéli nyel­ven folyik. Múltak a percek és a negyed­órák ... És ekkor váratlanul hazaérke­zett Esto édesanyja, Nderambikio, aki maszáj asszony, de beszéli a szuahélit is. Ök ketten vállalkoztak a tolmácso­lásra. Indulhattunk! Átvágtunk az országúton és nyugat felé tartottunk, a bozótok között vágott kacskaringós csapáson. Jónéhány évvel ezelőtt jártam ezen a vidéken, egy ele­fántvadászt kísérve. Akkor dús zöld volt a táj... most mindenütt kiszáradt fű, elsárgult bokrok, a kecskék kórót rág­tak. Hová kergeti innen az aszály a maszájokat... ? Egy domb mögött két hullámpalate­­tös házikó bukkant elő, ajtói zárva. Távolabb a maszájok hatalmas hernyó­hoz hasonlítható agyagkunyhói, a ma­­nyatták. A tucatnyi, alig embermagas­ságú manyattát, tüskés ágakból rakott kerítés övezte. Ez a maszáj település, a bóma. Ahol nyílást hagytak rajta, ott jártak ki-be az emberek és állatok. Kö­zeledtünkre, a kis busz motorjának za­jára pedig csaknem minden gyerek ki­tódult a bómából. Kedves tanítónéninknek és anyósá­nak, a maszáj Nderambikiónak köszön­hettük, hogy nem kellett a lándzsás férfiakkal és a hangosan lefetyelő asz­­szonyokkal alkudoznunk, vitatkoznunk, s máris a bómában voltunk. Sőt, perce­ken belül Nderambikio egyik rokonának manyattájában ültünk! Fejünket mélyen lehajtva bújtunk a gallyakból font vázán agyagtapasztás­­sal befedett kunyhóba. Középütt vas­kályhához hasonlítható tűzhelyben lán­golt a tűz. Egy hatalmas kondér alatt kásaszerű étel főtt. Jobbra és balra ajtónélküli fülkék sorakoztak: a férjé, a feleségé, a gyereké, a kis állatoké, meg egy raktárféle. Csak a gyerekek állhat­ták fel az alacsony manyattában, ahol a terjengő füst csípte a torkunkat. No és a különös főzet émelyítően édes illata. Fény nagyon kevés volt, csak egy kis lyukon szűrődött be kis fénysugár. A csevegés meglehetősen akadozott: az angolul elhangzó kérdéseket Rosa szuahélire, majd Nderambikio maszáj nyelvre fordította — és így jött vissza a válasz is. Rosa azonban igyekezett ki­egészíteni a szűkszavú feleleteket, ha­zafelé pedig a buszban bővebb magya­rázatokkal gazdagította a maszájokról már korábban szerzett ismereteinket is. A maszájok jellegzetes férfi-társada­lomban élnek, a fiúk 4—5 éves koruk­ban kezdik a pásztorkodást. A kisebbek kecskékre és borjúkra ügyelnek, a na­gyobb fiúk a család kincsére, a szarvas­­marhákra vigyáznak. Tizenöt éves koruk táján avatják férfiakká a fiúkat, játékok­kal és bátorságot követelő vetélkedők­kel. Az avatás — ambolosat — után a, fiú harcos, „morani" lesz, külön kuny­hóba költözik, közben védi a nyájat, a csordát a vadállatok és a rablók ellen. A szokásjog ugyanis lehetővé teszi a klá­nok között az állatrablást — vagyonuk gyarapítására. A morani számára tilos a munka! Az az asszonyok dolga. Ők vezetik a háztartást, ők építik az agyag­házakat, ruhát és gyöngyökből ékszert készítenek, s persze ők nevelik a gyere­keket. Hajviseletükre nincs gondjuk: a maszáj nő kopaszra borotválja a fejét! (A fiúk haját a férfivá avatás negyedik napján vágják le.) Kopaszfejű, hangosan lefetyelő asz­­szonyság kevergette a kását, s tudtunk­ra adta, hogy — sajnos — még nem ehető. De vajon miben kínálta volna nekünk ezt az ételt?... Szerencsémre ezúttal a maszájok nemzeti italaként ismert véres-vizeletes tejjel való kínál­­gatás is elmaradt (A Ngorongoro krá­ternál ezt nem úsztam meg: jókorákat kellett hörpintenem a tehénvérrel és tehénvizelettel ízesített-tartósított tej­ből!) S hogy elkerüljük a kásás vacsorát, kiléptünk a kunyhóból a friss tehéntrá­gya illatú levegőre. A kecskéket már hazaterelték és éppen a tehenekkel ér­keztek haza a moránok. A tüskés bozót­­kerítés mögé hajtották az állatokat, ahol éjszaka védve lesznek az oroszlá­nok és leopárdok támadása elől. Pedig a maszáj harcosnak, a morán­­nak nincs nagyobb vágya, mint megvív­ni egy oroszlánnal és legyőzni a söré­nyest a lándzsájával. Akár maradandó sebek árán is. Hiszen egy oroszlánhara­pás itt többet ér, mint a franciáknál a becsületrend! SEBES TIBOR A szerző felvételei tógpsWSPsS* Gyöngyárusok az arushai maszáj piacon Moranok örköd nek a kimoko wai bóma bejá rátánál Kíván­­csiskodók a mikro­­busznál 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom