A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
a padban, de az oktatás szuahéli nyelven folyik. Múltak a percek és a negyedórák ... És ekkor váratlanul hazaérkezett Esto édesanyja, Nderambikio, aki maszáj asszony, de beszéli a szuahélit is. Ök ketten vállalkoztak a tolmácsolásra. Indulhattunk! Átvágtunk az országúton és nyugat felé tartottunk, a bozótok között vágott kacskaringós csapáson. Jónéhány évvel ezelőtt jártam ezen a vidéken, egy elefántvadászt kísérve. Akkor dús zöld volt a táj... most mindenütt kiszáradt fű, elsárgult bokrok, a kecskék kórót rágtak. Hová kergeti innen az aszály a maszájokat... ? Egy domb mögött két hullámpalatetös házikó bukkant elő, ajtói zárva. Távolabb a maszájok hatalmas hernyóhoz hasonlítható agyagkunyhói, a manyatták. A tucatnyi, alig embermagasságú manyattát, tüskés ágakból rakott kerítés övezte. Ez a maszáj település, a bóma. Ahol nyílást hagytak rajta, ott jártak ki-be az emberek és állatok. Közeledtünkre, a kis busz motorjának zajára pedig csaknem minden gyerek kitódult a bómából. Kedves tanítónéninknek és anyósának, a maszáj Nderambikiónak köszönhettük, hogy nem kellett a lándzsás férfiakkal és a hangosan lefetyelő aszszonyokkal alkudoznunk, vitatkoznunk, s máris a bómában voltunk. Sőt, perceken belül Nderambikio egyik rokonának manyattájában ültünk! Fejünket mélyen lehajtva bújtunk a gallyakból font vázán agyagtapasztással befedett kunyhóba. Középütt vaskályhához hasonlítható tűzhelyben lángolt a tűz. Egy hatalmas kondér alatt kásaszerű étel főtt. Jobbra és balra ajtónélküli fülkék sorakoztak: a férjé, a feleségé, a gyereké, a kis állatoké, meg egy raktárféle. Csak a gyerekek állhatták fel az alacsony manyattában, ahol a terjengő füst csípte a torkunkat. No és a különös főzet émelyítően édes illata. Fény nagyon kevés volt, csak egy kis lyukon szűrődött be kis fénysugár. A csevegés meglehetősen akadozott: az angolul elhangzó kérdéseket Rosa szuahélire, majd Nderambikio maszáj nyelvre fordította — és így jött vissza a válasz is. Rosa azonban igyekezett kiegészíteni a szűkszavú feleleteket, hazafelé pedig a buszban bővebb magyarázatokkal gazdagította a maszájokról már korábban szerzett ismereteinket is. A maszájok jellegzetes férfi-társadalomban élnek, a fiúk 4—5 éves korukban kezdik a pásztorkodást. A kisebbek kecskékre és borjúkra ügyelnek, a nagyobb fiúk a család kincsére, a szarvasmarhákra vigyáznak. Tizenöt éves koruk táján avatják férfiakká a fiúkat, játékokkal és bátorságot követelő vetélkedőkkel. Az avatás — ambolosat — után a, fiú harcos, „morani" lesz, külön kunyhóba költözik, közben védi a nyájat, a csordát a vadállatok és a rablók ellen. A szokásjog ugyanis lehetővé teszi a klánok között az állatrablást — vagyonuk gyarapítására. A morani számára tilos a munka! Az az asszonyok dolga. Ők vezetik a háztartást, ők építik az agyagházakat, ruhát és gyöngyökből ékszert készítenek, s persze ők nevelik a gyerekeket. Hajviseletükre nincs gondjuk: a maszáj nő kopaszra borotválja a fejét! (A fiúk haját a férfivá avatás negyedik napján vágják le.) Kopaszfejű, hangosan lefetyelő aszszonyság kevergette a kását, s tudtunkra adta, hogy — sajnos — még nem ehető. De vajon miben kínálta volna nekünk ezt az ételt?... Szerencsémre ezúttal a maszájok nemzeti italaként ismert véres-vizeletes tejjel való kínálgatás is elmaradt (A Ngorongoro kráternál ezt nem úsztam meg: jókorákat kellett hörpintenem a tehénvérrel és tehénvizelettel ízesített-tartósított tejből!) S hogy elkerüljük a kásás vacsorát, kiléptünk a kunyhóból a friss tehéntrágya illatú levegőre. A kecskéket már hazaterelték és éppen a tehenekkel érkeztek haza a moránok. A tüskés bozótkerítés mögé hajtották az állatokat, ahol éjszaka védve lesznek az oroszlánok és leopárdok támadása elől. Pedig a maszáj harcosnak, a moránnak nincs nagyobb vágya, mint megvívni egy oroszlánnal és legyőzni a sörényest a lándzsájával. Akár maradandó sebek árán is. Hiszen egy oroszlánharapás itt többet ér, mint a franciáknál a becsületrend! SEBES TIBOR A szerző felvételei tógpsWSPsS* Gyöngyárusok az arushai maszáj piacon Moranok örköd nek a kimoko wai bóma bejá rátánál Kíváncsiskodók a mikrobusznál 21
