A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
Cséfalvay Ferenc: A GYŐZELEM ÚTJÁN IV. Mécs József: AMI A MUNKA ÉRDEMREND MÖGÖTT VAN EMLÉKEK, VALLOMÁSOK, TALÁLKOZÁSOK Lacza Tihamér: • HÄNDEL SZÜLETÉSÉNEK 300. ÉVFORDULÓJÁN Kamocsai Imre: SZÁRNYAT KAPOTT VÁGYAK Kollár Gábor: MEXIKÓI ÚTI JEGYZET Címlapunkon Július Némák: Esküvő előtt című festménye. Fotó: Mészáros József. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Krát Péterné. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie. Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Hétvégi levél Karácsony előtt láttam életemben először kivit. Azt hittem róla, hogy kesudió, de aztán mondták, hogy nem az, hanem kivi, más néven kínai egres. Alakja és nagysága szerint szőrös citromnak is nézhettem volna, de mert minden sorbanálló igen jól tájékozottan tudta, hogy kivi, én sem akartam lemaradni. Mindenki vette —■ igaz, csak úgy mellékesen, hiszen eredetileg narancsért, almáért, banánért, álltunk sorban, hogy gazdag legyen a karácsonyi asztal. Előttem két fiatal nő két-két ládával vett a kiviből, szintén csak úgy mellékesen, potom kilencszázhatvanért, mert hogy darabját fél kiló citrom árán, tehát öt koronáért vesztegették. Rászántam hát én is egy tízest a két szem kivire, mert nem vallott volna haladó fogyasztói virtusra, ha a vásárlástól eltekintek. A csúnya, de igen ízlésesen csomagolt kivit a lehető legmesszebbről, Új Zéland szigetéről importálták s mert a zöldségesnél írásos használati utasítást is mellékeltek hozzá, találgatnom sem kellett, hogy vajon eszik-e, mint az almát, vagy isszák-e, mint a kókuszdiót. Kiderült az utasításból, hogy eszik, méghozzá magas latextartalma miatt, amire egyébként könnyű volt következtetni, hiszen a szaga pontosan a latex-festék szagával egyezett. Arra magamtól is Prandl Sándor felvétele rájöttem, hogy eme szőrös gumót nem beretválni, hanem hámozni kell. Idehaza meg is hámoztuk, meg is kóstoltuk az egyiket, de mert nem ízlett, a másikat a hűtőszekrénybe raktuk — hátha az ünnepi bőséget követő szűkösebb időkben még ráfanyalodunk, netán egy kellemetlen vendéget sikerül majd oly módon lerázni, hogy kivivel kínálgatom. Azóta hetek teltek el. A kiviről megfeledkeztünk, de tegnap a mustárospohár mögül véletlenül elögurult. Nicsak, a kivi! — mondtam lelkesen, de a szörmók gyümölcsre senki sem kapott étvágyat. Néztem a kivit, bár az már régen nem volt érdekes. Megenni nem volt kedvem, hát néztem, mint a koh-i-noor gyémán^t, de kivi csak nem akart ragyogni a pénzemért. Mit volt mit tenni, a kivi végül a szemétbe került. Kellett nekem kivi? — dörmögtem, miközben belevágtam a szemétbe, de ezzel még nincs vége, mert azóta is a kivire gondolok, minek eredményeképpen a tegnapi kérdést emigy módosítom: kellett-e nekünk kivi ? — mármint az előttem és mögöttem felsorakozott vásárlóknak. Ráadásul öt koronáért és Új Zéland szigetéről... Mert tapasztalaim birtokában meg kell állapítanom, hogy a kivinél jobban szeretem a paradicsomot, a narancsot a zöldpaprikát, az almát, a retket és a barackot, a körtét és a szilvát, a sárgarépát meg a savanyított káposztát — egyszóval a kivinél sokféle zöldséget és gyümölcsöt jobban szeretek. Ezzel együtt nem lelkesedem a kókuszdióért és az articsókáért, meg a többi nevesincs herkentyűért, ami a karácsony előtti piacon a gazdag kínálatra feltette a koronát. Az ízlések és a pofohok igen különbözők, azért elképzelhetőnek tartom, hogy egyes családokban összeverekedtek a két láda kivi igazságos elosztásának elméleti kérdésein, illetve gyakorlatán. Hát csak verekedjenek, ha az erejükből, idejükből futja rá. Tudom, hogy kereskedni nem könnyű, külkereskedni pedig annál is nehezebb. De nem szeretnék illetékesként válasszal tartozni a hazai kis-és nagytermelőnek, ha a mellemnek szegezné a kérdést: hogy lehet az, hogy Új Zélandról, ide tudtátok szállítani a kivit, de a honi termőterületekről, teszem azt, tőlünk nem tudtátok elszállítani a retket, a paradicsomot, a káposztát, a fokhagymáról már nem is beszélve ?! 2
