A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-05 / 1. szám
Csak egy percre... sat... Az érem másik oldala viszont, hogy a hulladékgyűjtésnek, beleértve az ócskavas leadását is, környezetvédelmi funkciója is van. Ha úgy termelünk és úgy fogyasztunk, hogy eleve nem engedjük hulladékkal terhelni a vizet, a talajt, a levegőt, a lakóházak környékét, akkor ezeknek az anyagoknak az újrahasznosításával kevesebb költséges környezetvédő módszerre lesz szükség. ói, termelési-kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Ahhoz, hogy a háztartásokban keletkező szemétbe ne kerüljenek értékes anyagok, hogy a lakosság vegye a fáradságot ezek összegyűjtésére, ahhoz elsősorban az kell, hogy a hulladékanyagot sose kelljen nagy távolságokra cipelni. Ráadásul a hulladékgyűjtés egyre kevésbé egyszerű tevékenység. Az ipari felhasználók mindinkább megkövetelik a begyűjtő vállalatoktól, hogy megfelelően előkészített, szétválogatott és tisztított hulladékanyagot kínáljanak. Mindennek biztosítása és elvégzése a mi feladatunk, ám a gyűjtés szervezése sem egyszerű dolog, hiszen rongyot, papírt akár kofferben is lehet a telephelyre vinni, de ócskavanem szoktuk bevizezni a papírt, nem dugunk cserepet vagy vaslemezt közé, de nem is kukacoskodunk néhány deka miatt. Hasznos időtöltés ez nekem is, a nyersanyaggal az ország is jól jár; csak az bosszant, ha a gyűjtőhely kapujában állva olykor-olykor hoppon maradok, mert helyhiány miatt szünetel az átvétel. A „szomszédos" telep ritkán találtatik a legközelebbi utcasarkon túl... 3 Tény és való, hogy a telephelyeken tornyosuló hulladékhegyek körüli teendők ellátása nem jelent éppenséggel könnyű feladatot. A hatalmas árumennyiségek szállítása és raktározása egyetlen pillanatig sem tekinthető egy könnyed Strausskeringőnek ... Gondot jelent, hogy a kisebb, főként vidéki telephelyeken a vasnak és egyéb fémnek szűk helye van; hogy a papír összekeveredik; hogy a hulladékgyűjtő-vállalatokban munkaerőhiány tapasztalható. így aztán nem mindig van elegendő válogató, bálázó, rakodó vagy akár gépkocsivezető. Ebben a helyzetben pusztán vágyálom, hogy az eredményesebb hulladékbegyűjtés érdekében a vállalatokhoz mozgó átvevőket küldhessenek. Pedig gazdaságilag okvetlenül megérné, hiszen még több rongy, még több vas, még több papír visszagyűjtésével évente több millió dolláros importot takaríthatnánk meg. Az értékesíthető „hulladékhegyeK" árnyékában — az objektív szemlélő — nemcsak tengernyi gondot, hanem biztató jeleket is talál. Az érintett vállalatok elsősorban lakossági szolgáltatásaik körét és a begyűjtési lehetőségek kiterjesztését kívánják biztosítani. A lakótelepek környékén egyre több lesz a munkaidő utáni és szombati nyitvatartással működő konténeres átvevőhely, ahol papirost, üveget, textilhulladékot, esetenként pedig még ócskavasat is átvesznek majd. A jövőben egyre több lesz a nem betétdíjas üvegek összegyűjtését segítő lakótelepi konténerek száma is. Az átvételt lehetőségek rugalmasabbá tételével javulni fog a kimustrált gumiabroncsok és az elhasznált, de nem sérült akkumulátorok visszagyűjtési gyakorlata. A szakemberek bíznak abban, hogy már a közeljövőben — a lakosság aktív hozzájárulásával — növekedni fog az értékesebb másodnyersanyagok előállításához fontos szelektív hulladékgyűjtési forma is. A vegyeshulladék ugyanis nemcsak szállítási és raktározási gondot jelent, hanem a másodlagos felhasználás során kihatással lehet a leendő termék minőségére. / V — A hulladékgyűjtés szempont/ J m jából rendkívül fontos a lakos- X ság megnyerése és ösztönzése — mondta tavalyi beszélgetésünkön a Kovošrot bratislavai üzemrészlegének telepén állva Peter Jan/—± A hulladékhasznosítás tehát / közösségi, még pontosabban ( ® k fogalmazva: társadalmi feladat. A gyűjtésben való részvétel viszont közös érdek; mint ahogy közös érdek az ebből származó nyersanyagforrások értéke, az anyag- és energiamegtakaritás gazdasági haszna. Ahhoz pedig egy pillanatig sem fér kétség, hogy a lakosság hulladékhasznosítási hajlandóságát a visszagyűjtést irányító vállalatok munkájának minősége befolyásolja a legérzékenyebben. MIKLÓSI PETER Fotó; Gyökeres György 1984-ben emlékeztünk a kitűnő magyar tudós, orientalista és filológus; Körösi Csorna Sándor születésének 200. évfordulójára. A bicentenárium alkalmából a CSEMADOK ipolyvarbói helyi szervezete emlékestet rendezett, amelynek előadója MÓGA JÁNOS. Budapestről érkezett ötödéves geológia-geográfia szakos egyetemi hallgató volt. A nagy érdeklődéssel kísért előadás után beszélgettünk — Körösi Csorna Sándor nyomában tett dél-ázsiai útjáról. — Mikor indultál a nagy útra és hol, merre jártál? — 1980 szeptemberében keltem útra egyik barátommal, és 1981 júliusában tértünk vissza. Tíz hónap alatt Nepálban, Sri Lankán, Malajsiában és Szingapúrban jártunk; hat hónapot pedig Indiában töltöttünk. Jártunk a Himalája örök hóval borított hegyei között, a Thar-sivatagban, Dél-lndiában, az Andaman- és a Nicobar-szigeteken. Delhiből szerveztük útjainkat Nyugat-Tibetbe, Ladakba, ahol Körösi Csorna Sándor nyomában haladtunk és fölkerestük azokat a lámakolostorokat, ahol tudományos munkásságát végezte. Eljutottunk a zanglai kolostorba, illetőleg a ladaki fővárosba, Lehbe is. — India kontinensnyi ország. Területén több mint ezer más-más ajkú nép él. Ebben a rendkívül érdekes országban vajon milyen az életszínvonal, érezhető-e a XX század szelleme? — Igen is, nem is. Helyenként már nemcsak a huszadik, hanem a valóban korszerű atomenergiai bázisok környékén talán már a huszonegyedik század szelleme kísért. Másutt viszont faekével szántanak, és évszázadok óta mit sem változott az élet. — Mi volt utazástok tulajdonképpeni célja ? — Természetföldrajzi megfigyeléseket végeztünk. Elsősorban a mészkővidékek felszínfejlődését tanulmányoztuk, de nem hagytuk figyelmen kívül a történelmi, néprajzi, művészettörténeti szempontból érdekes látnivalókat és hát Körösi Csorna Sándor nyomait sem. — Utatoknak volt-e valami tudományos összegezése ? — Számos dolgozatot publikáltunk különböző folyóiratokban, részint ismeretterjesztő, részint tudományos célzattal. Jómagam könyvírásra is gondolok: a saját szememmel szeretném láttatni Indiát. — Legközelebbi terved? — Jelenleg Kelet-Afrika foglalkoztat, oda szeretnék eljutni. Folytatni szeretném a mészköfelületek felszínfejlődésére vonatkozó megfigyeléseimet. Nagyon érdekelnek a kelet-afrikai árokrendszerhez kapcsolódó vulkánok. Ráadásul azon a tájon is vannak magyar vonatkozású helyek. Hamarosan Teleki Sámuel felfedező útjának századik évfordulóját ünnepeljük, amikoris felfedezte a Rudolf- és a Stefánia-tavakat, illetve a róla elnevezett Teleki-vulkánt. Tudomásom szerint azóta sem járt más magyar kutató ezen a területen. Szívesen elkalandoznék hát az ő nyomdokán ... — Terveid megvalósulásához sok szerencsét és jó utat! URBAN ALADÁR 13
