A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-01 / 5. szám
Innsbruck, a téli sportok kedvelőinek központja tok és úgy közlekedtek a központban — ezt tanácsolták itthon. München külvárosában sikerült jó parkolót találnunk, s így nyugodtan indultunk a város központjába. A belvárosban földalattival utaztunk. A jegyváltás szerintünk nagyon bonyolult volt. Csak a belföldi igazodik el rajta. Itt — ellentétben a prágai és budapesti földalattival — nincs automata távvezérlés, sőt meglepetésünkre nekünk kellett a felszállásnál az ajtót is kinyitni. Az árak is nagyon megleptek — kellemetlenül. München belvárosában az üzletek bezárása után kezdődik az élet. A sétatéren (Kaufenstrasse) számunkra szokatlan eseményeknek voltunk a tanúi. Az itt összegyűlt fiatalok egyik csoportja diszkózenére táncolt, a másik csoport békét óhajtó és a rakétatelepítést elítélő transzparens körül gyülekezett. Az utca másik végén spanyol zenében és énekben gyönyörködhettünk. Az emberek körülállták a magányos harmonikást és megtisztelték néhány aprópénzzel... Nagyon meglepett, hogy München belvárosa távolról sem volt olyan tiszta, mint a többi városok. Jólesett viszont látni, hogy a dolgozó embereknek milyen nagy itt is a békevágya és hogy a tüntetők milyen határozottan léptek fel az amerikaiak rakétatelepítési szándéka ellen. Utunk utolsó állomása Amberg volt. Útikönyvünkben az szerepel, hogy itt 1269-ben alapították a pénzverő intézetet, 1490-ben épült a gót városháza, nagyszerű termekkel és levéltárral. A városnak jelentős vasérc lelőhelye van. Amberg utcái, terei, parkjai rendezettek. A városnézés során itt is sok élménnyel gazdagodtunk és végre megkóstoltuk az ún. bauern wurstot (bajor kolbász), amelynek hírét már ismertük. Utazni jó. Tarsolyunkban ismét számos tapasztalattal tértünk haza, de ahogy átléptük a határt eszünkbe jutott a régi közmondás: mindenütt jó, de legjobb othon. PLOCZEKNÉ M. ERZSÉBET Fotó: Ploczek R. (2) és Mészáros J. (2) Ambergi utcarészlet u tazni, világot látni mindenki szeret. Bejárni az országot és más tájakat, ki ne tervezne efféléket. Ezek a tervek valóra is válthatók. Egyesek igénybe veszik az utazási irodákat, mások pedig saját szakállukra, saját útitervük szerint vágnak neki a nagyvilágnak. Ki-ki a maga módján választ úticélt. Mi ezen a nyárutón Ausztriát és az NSZK-jártuk be. A négyszemélyes lakókocsi biztos fedelet jelentett számunkra, nem kellett tartanunk az időjárás szeszélyeitől. Előzőleg gondosan megválasztottuk az útszakaszt, megjelöltük a városokat a kilométereket. Jó hangulatban indultunk útnak, ismerkedni új tájakkal. Első állomásunkon Bécsben az osztrák zene klasszikusai jutottak eszembe: Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms ... Itt komponálta felejthetetlen melódiáit Johann Strauss, Karl Millöcker, Lehár Ferenc és Kálmán Imre. Bécsi utam alkalmából mindig megtisztelem sírjukat egy-egy szál virággal. Ausztria fővárosában csak egy napot időztünk. Az Alpok mellett utaztunk. Az Alpok télen-nyáron a turistáké. Azoké, akik szeretik a sportot és szeretnek a friss hegyi levegőn tartózkodni. Ezen a vidéken nagyon ismerős hely a Zell am See. A települések és falvak versengenek a tisztaságban, mert csak így lehet fokozni a turizmust a környezet szebbé tételében. Az egész útszakaszon Innsbruck felé gyönyörű alpesi legelők, virággal teli ablakok, sehol egy elhanyagolt földdarab. Nem hiába nevezik Ausztriát az óriáshegyek és zöld völgyek országának. Legmagasabb hegycsúcsa a Grossglockner (3 797 m). Ezen a vidéken nyáron is havasak a csúcsok, a völgyekben viszont zöldellnek a legelők. Innsbruck, a téli sportok kedvelőinek központja. Lakosainak száma 115 ezer. Külön élmény volt számunkra megtekinteni ezt az olimpiai várost. Amikor kiszálltunk az autóból a város közepén, köröskörül a hegyek felhőkbe voltak burkolódzva. Azt hittük, hogy nem látjuk meg őket. Azonban pár percen belül a felhők szétoszlottak és elénk tárult a gyönyörű havasok panorámája. Bizonyára itt találkozik az a több mint 10 millió külföldi turista többsége, aki évente ellátogat Ausztriába. Amikor Innsbruckból elindultunk a nyugat-német határ felé el sem tudtuk képzelni, hogy hogyan jutunk át azon a sok magas hegyen. Alagút alagutat követett, voltak rövidebbek, hosszabbak (7 kilométeres is), de amikor az utolsó bejáratához értünk, csak akkor ért bennünket az igazi meglepetés, mert itt a 14 kilométeres alagút használatáért 140 Schillinget kellett fizetnünk. Németország második legnagyobb városában Münchenben időztünk a legtovább. München tipikus bajor város. Egykor a nácizmus fellegvára, az utóbbi években revansiszta társaságok gyakori találkozóhelye. Konzervatív, zárkózott polgárok és jóindulatú egyszerű kisemberek városa. — Ha nagyvárosban akartok körülnézni legjobb, ha az autót a város szélén hagyjá-UTAZNI JÓ A falvak tisztasága idegenforgalmi tényező A kirakott áru vonzza a vevőket 21
