A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-01 / 5. szám
Ki mit gyűjt? ISMERJÜK MEG A NUMIZMATIKÁT Ez a címe annak a kitűnő, kezdőknek, haladóknak egyaránt ajánlható szakkönyvnek, melyet Káplár László ismert numizmatikus állított össze. Tavaly ősszel jelent meg Magyarországon, csinos borítóval, jó papíron, sok-sok ábrával, térképpel, grafikával és aránylag elfogadható áron. A szerző a kezdő gyűjtőket szinte észrevétlenül vezeti be a numizmatika rejtelmeibe. Hasznos tanácsokat ad és az illusztrációk szinte kiegészítik a mondanivalót. Szól a pénz ősi szerepéről, formájáról, az antik érmék szépségéről, a középkori pénzhamisításokról. Ismerteti a pénzverés technikáját, és eligazít a hamis pénzek bonyolult világában. Áttekintést nyújt a világ pénztörténetéről és természetesen bővebben taglalja Magyarország pénzverésének történetét István király korától mostanáig. A második részben az éremmel foglalkozik. Bevezet a kisplasztikái alkotás készítésének titkaiba, külön szól a különböző országok gyűjtőinek munkáját összehangoló Nemzetközi Éremszövetség (FIDEM) tevékenységéről is. A könyv utolsó részében okos tanácsokkal látja el a kezdő gyűjtőket: hogyan kezdjék el a gyűjtemény összeállítását, miként rendezzék, katalogizálják és tisztítsák a régi pénzeket. Lexikonszerűen tájékoztat a régi, hires numizmatikusok munkásságáról és kitűnő, áttekinthető bibliográfiája minden gyűjtőnek nélkülözhetetlen segítséget nyújt. Emellett szórakoztató olvasmány is. Régi kínai papírpénz Jogi tanácsok SZIGORÚ MEGROVÁS — Petrov! Talán sejted, hogy miért hívattalak? — Biztosan azért, főnök elvtárs, mert újabban többször is elkéstem? — Hagyjuk ezt. Nem te vagy az egyetlen, aki elkésik... Szóval nem tudod, miért hivattalak? — Őszintén megvallva, fogalmam sincs róla! Talán ... Joncseva miatt... De hát nem én hívtam meg, ő hívott meg arra a bulira, én meg beadtam a derekamat... — Én sohasem avatkozom bele a dolgozók magánügyeibe. — Akkor el sem tudom képzelni, mit vétettem ... Talán arról a kis összegről van szó, amelyet nem tüntettem fel abban az elszámolásban ...? — Petrov! Az az érzésem, hogy mindenféle aprósággal szándékosan el akarod terelni a figyelmemet. — Nem tudom, mire céloz, főnök elvtárs. — Nem tudod ... Hát elfelejtetted, hogy mit ígértél? — Mit ígértem?... De hiszen a gyűlésen mindenki Ígéretet tett. — Petrov! Az idegeimre mész. Nem te Ígérted meg, hogy bemutatsz ... — Annak a kis szőkének? De hát ez jelentéktelen dolog! — Hagyjuk már a magánügyeket. Azt Ígérted, hogy bemutatsz az apósodnak, aki a főigazgatóság vezetője. — Vagy úgy! Az apósomnak! Elfelejtettem közölni önnel, főnök elvtárs, hogy az apósom nemrég nyugdíjba ment. — Hát igy vagyunk! Tehát nyugdíjba ment... Nos hát, Petrov elvtárs, én azért hivattalak, hogy közöljem veled ... mivel rendszeresen késve érkezel a munkahelyedre, az elszámolásban nem tünteted fel a felvett előlegeket, ezenkívül törzsvendég vagy Joncseva bulijain, mindezért megrovásban részesítelek ... írásbeli megrovásban! GEORGI HRISZTOV Ford.: Gellért György TELEFONVANDÁLOK Telefonálni akarok. Utcai fülkéből. Leakasztom a kagylót, bedobok egy koronát. Minden rendben. Szerencsém van — legalábbis azt hiszem — a hívott szám azonnal jelentkezik. Bár soha nem volt gyermekszobám, illedelmesen köszönök. Bemutatkozom, s közlöm az óhajom. A válasz: többszöri ingerült hallózás. Ismét előadom, hogy mit akarok. A dühös hallózás még néhányszor megismétlődik, aztán lecsapják a kagylót. Újra tárcsázok, minden megismétlődik, csak a vonal túlsó végén hallózó hang valamivel dühösebb. Nem értem. A kagylót nézem szemrehányóan, s akkor veszem észre, hiányzik belőle a mikrofon. Valakinek csak ez kellett a boldogságához. Hazavitte a jó édes nénikéjének születésnapi ajándéknak. Hogy is hallhatott volna engem a hívott fél. A Bratislavai Távösszeköttetési Igazgatóságon „megnyugtatnak", hogy ez nem újság. Szlovákia fővárosában több mint hatszáz nyilvános telefonfülke van. Tavaly legalább egyszer majdnem mindegyiket megrongálták a telefonvandálok, telefonharamiák vagy minek nevezzem őket. Háromszáz mikrofont vagy fülhallgatóbetétet tulajdonítottak el, kétszázötven számtárcsát rongáltak meg, 80Ö telefonjegyzéket loptak el a rögzítő lánccal együtt. Vajon mi a nehézségnek kell valakinek egy utcai telefonjegyzék? A könyvespolcra tenni nem elég díszes kivitelű, esti olvasmánynak egyhangú. A láncra, az ellopott láncokra vonatkozólag azonban lenne egy megszívlelendő javaslatom: Mindenkit, aki a minket, mindannyiunkat szolgáló telefonokat rongálja, az eltulajdonított. láncra fűzve kössék jászolhoz. Ott a helye! PALÄGYI LAJOS K. A. komáromi (Komárno) olvasónk az elvált szülők jogai és kötelességei felől érdeklődik. Azt kérdezi, hogy az apa hogyan érvényesítheti szülői jogait az anyával szemben, ha az akadályokat gördít a közös gyermekévei való találkozások elé, s nem tartja be a bíróság által a találkozásra meghatámzott időt és feltételeket. A családjogi törvény meghatározza a szülök jogait és kötelességeit, amik érvényesek akkor is, ha a gyermek szülei nem élnek házasságban, vagy ha bíróságilag elváltak. Válás esetén a bíróság a válóperi ítéletben egyúttal arról is dönt, hogy a kiskorú gyermeket melyik szülő gondjaira bízza, s kötelezi a másik szülőt, hogy gyermeke eltartásához készpénzben fizetendő tartásdíjjal hozzájáruljon. Szülői jogai ezzel nincsenek sem korlátozva, sem megszüntetve. Az elvált szülő gyermekével korlátlanul érintkezhetik, ennek gyakorlati megvalósítását, módját és a találkozás idejét vagy időtartamát az elvált szülők kölcsönös megegyezésére bízzák. Ha azonban a szülők ebben nem tudnak megegyezni, vagy ha kifejezetten kérik a bíróságot, hogy az határozza meg az érintkezés idejét és módját, akkor a válóperi bíróság ítéletében erről is dönt. Ha a válóperi ítélet után a szülők vagy a gyermekek viszonya megváltozik, s ez indokolttá teszi az eredeti döntés megváltoztatását vagy módosítását, akkor bármelyik szülő indítványára erről a gyámbíróság dönt. Mind a válóperi bíróságnak, mind a gyámbíróságnak a'gyermek elhelyezése vagy a vele való érintkezés kérdésében hozott döntése bíróságilag végrehajtó jogcímet képez. Ez azt jelenti, hogy a jogosult szülő, jelen^ esetben az apa, a bírósághoz fordulhat segítségért és kérheti, hogy a bíróság kényszerítse a másik szülőt, jelen esetben az anyát, hogy az respektálja a bíróság döntését és tegye lehetővé a gyermekkel való találkozást és a vele való érintkezést. A bíróság rendszerint először megidézi az anyát s kioktatja kötelességeiről s a jogosult fél — az apa — jogairól, valamint a bírósági döntés kötelező voltáról s arról, hogy saját maga és a gyermeke érdekében önként kell a döntést teljesítenie. Ha ez a rábeszélés és kioktatás nem járna eredménnyel, akkor a bíróság a kötelezett felet — jelen esetben az anyát — minden egyes esetben, amikor megtagadja az érintkezést, vagy nem adja ki a gyermeket az apának — megfelelő pénzbírsággal sújtja, amelynek összegét ismétlődés esetén fokozatosan emelheti. Ezt a pénzbírságot, ami az államot illeti, a bíróság végrehajtás útján az anya fizetéséből való levonással hajtja be. Célszerű ilyen esetben az ifjúságvédelmi szerv segítségét is igénybe venni, amely szintén megidézheti és kioktathatja az anyát és — szükség esetén — közbenjárhat a találkozások lehetővé tételében is. Természetesen az apának a tartásdíjfizetés mellett nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy gyermeke hogyléte, ellátása, viselkedése, esetleg egészségi állapota stb. iránt megfelelő módon az iskolában (az óvodában, napközi otthonban) vagy a gyermekorvosnál is érdeklődjék. „Egy aggódó anya" férje brutális viselkedésére panaszkodik, aki nemcsak őt hanem kétéves gyermeküket is bántalmazza, ami miatt már válásra is gondok. Azt kérdezi, mit tegyen ? Mindkét szülő kötelessége, hogy gyermekét nevelje, vezesse, irányítsa s érdekeit védje, hogy belőle értelmes, egészséges egyén fejlődjön, aki majd a társadalom hasznos, dolgozó tagja lesz. Ha valamelyik szülő ezeket a kötelességeit megszegi, vagy ha a szülői jogaival visszaél, akkor nemcsak a másik szülő joga, és kötelessége, hogy ez ellen fellépjen, hanem a társadalmi szervek (a nemzeti bizottság, az ifjúságvédelmi szerv, a gyámbíróság) is jogosultak a vétkes szülőt megidézni, kioktatni, esetleg megfelelő intézkedéseket hozni ellene. Ha az apa bántalmazza gyermekét, aminek esetleg a jövőben a gyermek egészségi állapota vagy egészséges fejlődése szempontjából káros vagy hátrányos következményei lehetnek, az anya erkölcsi kötelessége erről jelentést tenni a nemzeti bizottságon, az ifjúságvédelmi szervnél vagy a gyámbíróságnál, s ezek segítségét igénybe venni. Ha büntetendő cselekményről (pl. testi sértésről) van szó, akkor a közbiztonsági szervnél is tehet feljelentést. Mint szülőnek a gyermek betegsége esetén, még inkább a bántalmazás folytán előállott kék foltok, eszméletlenség esetében — kötelessége orvost hívni s orvosi kezelést igénybe venni. Ilyen esetben ez már nemcsak a szülők ügye, hanem az egész társadalomé is, amely védi a családot, a gyermekeket és az ifjúságot, amely a jövő záloga, s amelynek egészséges testi és szellemi fejlődését mindenki köteles előmozdítani és védeni. Ha valaki vét ez ellen, legyen ez akár a gyermek apja, annak számolnia kell a törvényes következményekkel. Ami a válást illeti, ezt a bíróság akkor mondhatja ki, ha a házastársak közötti viszony fontos okokból és tartósan annyira megromlott, hogy ez a házasság feldúlásához vezetett, s így már nem teljesíti társadalmi funkcióját. Ha a bíróság kimondja a válást, akkor dönt arról is, hogy a kiskorú gyermeket melyik szülő gondjaira bízza és meghatározza a tartásdíjat. A válópert (két példányban) a házastársak utolsó közös lakhelyük szerinti iletékes járásbíróságnál kell beadni. A válóperben a kiskorú gyermek érdekeit a bíróság által kinevezett gondnok — az ifjúságvédelmi szerv — képviseli, aki kivizsgálja a szülök személyi, családi és lakásviszonyait s indítványt tesz a bíróságnak, hogy melyik szülő gondjaira bízza a gyermeket. A válóper beadása előtt ajánlatos volna, hogy férje munkaadójához (a szakszervezeti üzemi bizottsághoz), vagy a járási székhelyen működő házassági tanácsadóhoz (manželská poradňa) forduljon és ezek segítségét vegye igénybe. Minthogy fiatal házasságról van szó, meg kell kísérelnie, hogy férje megváltoztassa eddigi viselkedését, és a jövőben betartsa a társadalmi együttélés, valamint a házastársi viselkedés erkölcsi és jogi szabályait. O. D. és J. F. bratislavai olvasónk kérdésére, hogy családi házuk eladásánál mi szerint állítják meg a vételárat, közöljük, hogy 1985. január 1-e óta a Szlovák Árhivatal által kiadott és a Törvénytárban 1984. december 11-én 129. szám alatt közzétett új hirdetmény szerint kell a lakóházak, telkek stb. árát kiszámítani. A régi 1969. évi 47. számú hirdetmény hatályát vesztette. > Dr. B. G.
