A Hét 1985/1 (30. évolyam, 1-26. szám)

1985-01-05 / 1. szám

Hétvégi levél Következő számunk tartalmából: Nagy Kázmér mérnök, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere: NÖVEKSZIK A LAKOSSÁG SZOCIÁLIS BIZTONSÁGA Balázs Béla: GALÉRIA CSALLÓKÖZ SZÍVÉBEN Szántó György : KEZE NYOMÁN LÁTNI A MESTERT Miklósi Péter: A PÉNTEK IS TEUES MUNKANAP Erdöfy Richárd: KIETRZBEN KIFIZETŐDIK A KÖZÖS GAZDÁLKODÁS ________ S ZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPTÁNCOK Címlapunkon Benda Tamás felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Petemé. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesi- tő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Ismét magunk mögött hagytunk egy évet Lapunk fejléce alá is odakerült a 30. évfo­lyam. Az időt nem tehet megállítani és az ünnepi jókívánságok után újra jönnek a dol­gos, szorgos hétköznapok. A munka minden emberi érték forrása és csak akkor tudjuk igazán kielégíteni a társa­dalmi szükségleteket, ha színvonalasan, be­csületesen dolgozunk és igyekezünk feltárni rejtett tartalékainkat Nem lehetünk igénytele­nebbek ma se önmagunk és a társadalom iránt Ezt hangsúlyozta ki a CSKP KB 12. ülésén elhangzott beszámoló és a vitafelszóla­lások is az eredményes munkastílus hogyanjá­ról szólva. Sok értékes megállapítás hangzott el népgazdaságunk korszerű fejlesztésével, a munkaerő ésszerű felhasználásával kapcsolat­ban. Csak azzal gazdálkodhatunk, amink van, és ha többet akarunk elérni, akkor meg kell fogni a dolog végét. Nem szabad eltűrni, hogy egyes munkahelyeken rendetlenség, fegyel­mezetlenség és nemtörődömség üsse fel a fejét. A Rudé právo decemberi vezércikke arra hívja fel a figyelmet hogy egyes munkahelye­Rövidesen 40 éve lesz annak, hogy az embe­riség számára az eddig legnagyobb veszte­ségeket és legszömyűbb pusztulást jelentő második világháború véget ért. A legna­gyobb áldozatokat hozó és a háború végső kimeneteléhez döntően hozzájáruló Szovjet­unió érdeme volt, hogy ebből a hatalmas küzdelemből az emberi fejlődés került ki győztesen. A szovjet nép és hősi hadserege képes volt nemcsak megállítani a rázúduló hitlerista csapatokat, hanem Sztálingrád és Kurszk térségében a háború lefolyásában »döntő fordulatot elérni, s a háború végéig szilárdan kézben tartani a stratégiai kezde­ményezést. A szovjet hadsereg 1944 nyará­tól kezdve végezte felszabadító küldetését Délkelet- és Közép-Európában. Csehszlovákia felszabadulása történeté­nek egyik drámai mozaikját a Délnyugat- Szlovákia felszabadításáért vívott harcok ké­pezik. E harcok 40 éve kezdődtek. Délnyugat-Szlovákia felszabadításának kezdete szorosan összefüggött a Magyaror­szág területén végbement szovjet hadműve­letekkel, pontosabban a Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt álló 2. ukrán front által megindított budapesti hadművelettel, mely­nek az Ipoly és Garam közötti harcok is részét képezték. A budapesti hadművelet első szakaszai ban a szovjet csapatoknak ugyan nem sike­rült az előzetes terveknek megfelelő előre­nyomulást elérniük, fontos volt viszont, hogy a 2. ukrán front seregei áttörték a német védelmi vonalat a Tisza és a Duna között, és elérték Budapest külső határát. A kezdeti harcok fontos mozzanata volt az is, hogy 1944 novemberében a későbbi magyaror­szági harcokban nagy szerephez jutó 3. uk­rán front seregei Tolbuhin marsall parancs­noksága alatt déli irányból benyomultak Ma­gyarország térületére. Mikor a két említett ken olyan emberek is vannak, akik többé-ke- vésbé azért kapják a fizetésüket mert munká­ba járnak, s nem az elvégzett munkáért, mint dolgozóink döntő többsége. Úgy tűnik, hogy az ilyen „dolgozók" fegyelmezése a közvetlen felettesek ügye, de ez csak látszat mert a mi ügyünk is. hiszen rossz magatartásuknak az egész társadalom látja kárát. Persze, vannak társadalmunkban olyan em­berek és munkakollektívák is — és ezek vannak döntő többségben — akik elgondol­koznak azon, hogy miként lehet az előttük álló feladatokat kevesebb energia- és anyagfel­használással teljesíteni, a tudományos-techni­kai ismereteket a termelésben felhasználni. Jobban, színvonalasabban, eredményesebben dolgozni — ez az idei év és a jövő feladata. Ezt a nem könnyű feladatot csak a békés építő­munka feltételei között tudjuk teljesíteni. Negyven éve béke van Európában s a világ nagyobb részén. A békéről szólni, írni, pátosz és érzelmi túlfűtöttség nélkül igen nehéz A béke szó kapcsán nekem legtöbbször Virág Benedek magyar köftö Békességóhajtás című szép verse jut eszembe, amelyet Kodály Zoltán DÉLNYUGAT-SZLOVÁKIA FELSZABADÍTÁSÁNAK KEZDETE I. Kravcsenko altábor- Sumilov vezérezre­nagy, a 6. páncélos des, a 7. gárdahad­gárdahadsereg pa- sereg parancsnoka rancsnoka zenéje tesz még kifejezőbbé, zengzetesebbé, természetesebbé, az emberiség örök óhajává: „Szállj le, felséges palotád egéből Béke!" Az értékeli igazán a békét, aki megjárta a háború poklát és végigszenvedte az emberi megaláz­tatás kínjait. Az idei év az emlékezés ideje is. Ez évben ünnepeljük Csehszlovákia felszabadulásának és a II. világháború befejezésének évfordulóját A négy évtizedes békés alkotómunka jelentős esemény volt nemzeteink és nemzetiségeink történelmében. Sok mindenre jogos büszke­séggel tekinthetünk vissza, és lapunk, a Hét is részt vesz ez összegező, eredményeket felmu­tató, hibáinkra figyelmeztető munkában. Ol­vasóink előtt riportok, publicisztikai írások, versek és folytatásos regény keretében eleve­nítjük fel a négy évtized jelentős gazdasági és kulturális eseményeit, békés építőmunkánk eredményeit. ukrán front már a magyar főváros bekeríté­sére törekedett, s ennek megvalósulása már előrevetette árnyékát, a Hitler—Szálasi talál­kozón 1944. december 4-én megfogalma­zott, s a realitásokat figyelmen kívül hagyó német álláspont szerint Budapestet erődít­ménynek kellett tekinteni és házról házra védeni. A német „Dél" hadseregcsoport védelmi vonalainak áttörését célzó szovjet előkészü­letek idején Szlovákiának az a része, ahová a 2. ukrán front előrenyomulása irányult — vagyis Délnyugat-Szlovákia — még a fasisz­ta rémuralom alatt gyötrődött. E terület ma­gyar megszállás alatti részében már a bécsi döntés óta fokozatosan érvénybe lépő terrorintézkedések miatt amúgy is nehéz körülmények között levő antifasiszta ellenál­lás helyzetét nagyon megnehezítette a Szá- lasi-puccs után fellépő nyilaskeresztes rémuralom. Ennek ellenére az antifasiszta mozgalom különböző formái itt is erősödni kezdtek. Az emberek többsége itt is remény­kedve várta a szovjet hadsereg közeledését. E remények megvalósulásának biztosítéka a budapesti hadműveletek további fejlemé­nyeiben volt. 1944 decemberének elején, amikor végé­hez közeledtek a 2. ukrán front támadási előkészületei, az arcvonal Miskolctól a Bükk hegységen és a Mátrán keresztül Hatvanig és Budapest elővárosáig húzódott. Ez azt jelenti, hogy már nem volt messze Szlovákiá­tól. Az említett hegységek hiányos közleke­dési úthálózatukkal jelentős természeti aka­dályt jelentettek, éppen ezért ezek felhasz­nálásával épültek a német védelmi sávok. Áttörésükre a 2. ukrán front jelentős erőket vonultatott fel. Ezek együttvéve 65 hadosz­Fofytatás a 4. oldalon 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom