A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-27 / 31. szám
Hallottukolvastukláttuk Az eddigi játékautók arra nevelték a gyerekeket, hogy a gépkocsi csupán szórakozás. A masina esetleges hibáiról, javításáról szó sem esett. A helyzet a francia játékpiacon most megváltozott: megjelent egy mikroprocesszorral működő játékautó, amely a gépkocsik leggyakoribb hibáit modellezi. A gyerekek játék közben megtanulják felismerni, ha kimerült az akku, ha felforrt a hűtővíz, ha nincs gyújtás, ha nem működik a világítás stb. * Ismét „fölfedezték" a múlt egyik építőanyagát: a döngölt földet. Már tízezer évvel ezelőtt pompás palotákat emeltek belőle a Föld minden táján. Szanaa városában, Jemenben, a mai napig gazdagon díszített többemeletes házakat építenek ilyen anyagból. Ennek az építkezési módnak nagy előnye, hogy olcsó, nem kellenek hozzá drága gépek és eszközök, sem különlegesen képzett szakemberek. A forró égöv alatt sokáig fennmaradnak az így készített falak. KÖNYV Umberto Nobile: A Pólus, életem kalandja A húszas években világraszóló szenzáció volt, amikor a Norge nevű olasz gyártmányú léghajó, Umberto Nobile olasz repülőezredes, a léghajó parancsnoka vezetésével átrepülte az Északi-sarkot és minden különösebb baleset nélkül landolt Alaszka egy parányi települése mellett. A léghajó személyzete norvég és olasz volt, de a fedélzeten tartózkodott Roald Amundsen világhírű sarkkutató is, aki korábban kitűzte a norvég zászlót a Déli-sarkon. A sikeres expedíció után Nobilét szárnyára kapta a hír, Olaszországban nemzeti hősként fogadták. Az időközben tábornokká előléptetett Umberto Nobile mérnök és sarkkutató a sikeres expedíció ösztönző hatására újabb sarki utat szervezett az Italia nevű léghajóval. A nemzeti zászlókat sikeresen le is dobták a póluson, a visszafelé vezető út azonban katasztrófával végződött. 1928. május 25-én az Italia jégbuckának ütközött, a személyzet túlnyomó része az összetört kabinból egy úszó jégmezőre zuhant, közöttük volt Nobile parancsnok is, hatan azonban az ismét szárnyra kelt léghajóval örökre eltűntek az Északi-sark végtelenségében. Nobile A Pólus, életem kalandja című önéletrajzának a katasztrófa és a megmenekülés leírása a legérdekesebb része. Az életbenmaradottak megmentésében nagy szerepet játszott a Kraszin nevű szovjet jégtörő, amely minden energiáját latba vetve sietett a jégmező foglyainak kiszabadítására. A mentési akcióban maga Amundsen is részt vett, de repülőgépe utasaival együtt 1928. június 18-án örökre eltűnt a Barents-tenger fölött. Umberto Nobile könyvét származásával, családjával kezdi, és végigvezet bennünket ifjúságának állomásain, elmondva azt is, hogyan lett a léghajózás szerelmesévé, majd sarkkutatóvá. Beszámol a fasiszta vezetők ellene való intrikáiról, vázolja, hogyan került több esztendőre, mint a léghajók tervezője, a Szovjetunióba. Végül azokról a rágalmakról beszél könyvében, amelyek az Italia katasztrófája nyomán keltek lábra, vázolja helyzetét a fasizmus bukása utáni időkben, az új Olaszország időszakában. Umberto Nobile könyve fölöttébb izgalmas, érdekfeszítő olvasmány, emellett sok ismeretet is nyújt az olvasónak. (dénes) Dömötör Tekla: Magyar népszokások A Corvina Kiadó népművészetet bemutató sorozatának szerkesztője dr. Ortutay Gyula volt, kinek az egyetemes magyar kultúra, így a népművészet területén kifejtett munkáját jól ismerjük. A Magyar népszokások c. kötet szerzője, Dömötör Tekla ugyancsak kimagasló személyiség a néprajzkutatás területén. A kötet első fejezetében a népszokás fogalmával ismertet meg bennünket. Az év ünnepei c. fejezet alapján az egyes évszakokhoz kötődő ünnepekkel (a karácsony, a regölés, a hejgetés, az István- és János-napi köszöntések, az aprószentek napja, a vízkereszt, a farsang, a Balázs-járás) kapcsolatos szokásokról tájékozódhatunk. Ugyanígy a tavaszi és nyári népszokásokat is megismerhetjük és megtudhatunk ezt-azt a komatálküldésről, a Miklós napi szokásokról is. A következő fejezetben az emberi élet fordulóihoz kötődő hagyományokról esik szó. A születéssel, a keresztelővel, a befogadó rítusokkal kapcsolatos szokások leírása érdekes és magával ragadó. A temetésről szóló fejezet a honfoglalás korától egészen a közeli „félmúltig" tárgyalja a halálhoz kötődő népszokásokat. A kötetet záró fejezet a társadalmi szokásokat, a legismertebb jogszokásokat tárgyalja. A könyvet harmincnégy fekete-fehér és tizennégy színes fényképfelvétel gazdagítja. A felvételeken a lucázás, a betlehemezés, a regölés, a busójárás, a rönkhúzás, a húsvéti locsolkodás, a különféle lakodalmi népszokások olykor ma is élő pillanatai elevenednek fel. Dömötör Tekla könyve bizonyára érdekes olvasmány lesz mindenki számára, aki elkötelezettje a néprajznak, a népművészetnek. A könyv hozzásegít, hogy jobban megismerjük a magyarság történelmét, hajdani életét a feudalizmus és a kapitalizmus időszakában. Kiss Péntek József FOLYÓIRAT Forrás A kecskeméti Forrás idei júniusi számát a népi kultúrának szentelte. Ennek a kis recenziónak terjedelmi keretei persze eleve lehetetlenné teszik, hogy akár csak „távirati stílusban" is mind a tizenhét dolgozatról, népköltészeti összeállításról szóljak. A tematikai bőség (szó van az írásokban településtörténeti kérdésekről, népköltészeti problémákról éppúgy, mint a nemezkészítés középázsiai hagyományairól vagy a dunai halkereskedelemröl) szintén szétfeszíti ezt a szűkös keretet. Éppen ezért csupán egyetlen dolgozatot, a B. Kovács Istvánét emelném ki, teljesen szubjektív okból, hiszen tanulmányában a lassan kibontakozó csehszlovákiai magyar néprajzi tudományosság egy újabb eredményét üdvözölhetjük (Mesehagyomány és hagyományozás Gömörben). Hosszú-hosszú ideig tartotta magát a tudományos közvéleményben az a felfogás, hogy a népköltészet, lévén kollektív műfaj, nem tűri az egyéniségeket. Századunk első felében bontakozott ki aztán az az Ortutay Gyula nevével fémjelzett kutatási irányzat (az ún. egyéniségkutató iskola), amely rámutatott az előadó-alkotó egyén fontos szerepére népmeséink életében. Nos, B. Kovács István ezt a gondolatot fejlesztette tovább. Célkitűzéseit így foglalta össze: „Én ezzel a műfajilag korlátozott egyéniségvizsgálattal szemben a népköltészeti hagyomány egészét helyeztem érdeklődésem középpontjába és elsősorban arra próbáltam választ keresni, hogy egy eredendően közösségi indíttatású hagyomány hogyan realizálódik a közösség egyes tagjainak (...) a tudatában. E szempontot érvényesítve kerestem a választ egyén és közösség viszonyának, a szóbeli hagyomány alkotásfolyamatainak sokat vitatott kérdéseire is." A Forrás-ban egy nagyobb tanulmány részletei olvashatók; ebben a szerző egy adatközlő „ népmesekészletét" elemzi. Reméljük, hogy a közeljövőben hazai olvasóinknak is módjukban áll majd megismerkedni az egész (kötetnyi!) tanulmánnyal. Liszka József HANGLEMEZ Puccini — Suor Angelica Puccinit az olasz operairodalom egyik legtermékenyebb és legsokoldalúbb képviselőjeként tartja számon a zenetörténet. Munkásságára hatással volt a múlt század végének verizmusa, de műveiben találkozunk a naturalizmus eszközeivel is. Mesterien képes a szenvedélyek kifejezésére, de a dallamosság és a jóízű humor is jellemzője. Giacomo Puccini néhány operáját (Bohémélet, Pillangókisasszony, Tosca) általában jól ismeri az operakedvelő közönség. Kevésbé ismert alkotása életművének utolsó előtti darabja, a Triptichon címen ismert három kis operából álló sorozata, amely után már csak a befejezetlenül maradt Turandot következett. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a közelmúltban adta ki a Triptichon egyik darabját, a Suor Angelica (Angelica nővér) című egyfelvonásos Puccini-operát. A zenekritika igen nagyra értékeli a Triptichon mindhárom darabját, valamennyit Puccini legszínvonalasabb alkotásai közé sorolja. Az Angelica nővér cselekménye egy apácazárda falai között játszódik. (Puccini jól ismerte az apácazárdák kissé misztikus, kissé romantikus atmoszféráját, egyik nővére ugyanis apáca volt.) Az opera főhősét, Angelicát, aki házasságon kívül szült gyermeket, előkelő rokonsága kényszerítette az apácazárda falai közé, hiszen — a korabeli felfogás szerint — Angelica bemocskolta a család feddhetetlenségét, jó hírét. Az opera cselekménye hét évvel Angelica zárdába kényszerítése után játszódik le. Nagynénje, egy hercegnő látogatja meg Angelicát, és elmondja neki, hogy gyermeke már két esztendeje halott. Angelica annyira elkeseredik a hír hallatára, hogy mérget iszik, a halálba menekül. Ott, a túlvilágon akarja visszanyerni elhunyt kisfiát. Ennek a csak női hangokra komponált operának a létrehozása nem volt könnyű feladat, de Puccini nagyszerűen oldotta meg. Bizonyította ezt a Triptichon ősbemutatója is, amely 1918-ban volt New Yorkban és fergeteges sikert aratott. A lemezen az Angelica nővér címszerepét alakító Tokody Ilona rendkívül szuggesztív, megjelenítő módon állítja elénk a szerencsétlen sorsú lány alakját. Kifejezően intőnél, magas művészi színvonalon interpretál, sikeresen kerüli ki a szerep összes buktatóit. A zenekart a világhírű olasz karmester, Lamberto Gardelli vezényelte. Sági Tóth Tibor
